|
A manchesteri egyetem kutatói embrionális őssejtek (úgynevezett ES-sejtek) segítségével vizsgálták, hogy miként képesek bizonyos tumorsejtek vándorolni a szervezet különböző szövetei között - amely képességük miatt olyan nehéz a rák kezelése. Chris Ward és munkatársai a ráksejteknek azt a különleges képességét tanulmányozták, amely lehetővé teszi, hogy a sejtek kiszakadjanak eredeti helyükről, és eljussanak a test egészen különböző pontjaira.
Az egészséges hámszövetre (nem csak a bőrre, hanem minden külső vagy belső felszínt borító hámszövetre) jellemző, hogy sejtjeik szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így alakítva ki stabil határoló rétegeket. Amikor azonban a hámsejtek tumoros elfajulása előrehalad, megszűnik a stabil, hámszövetre jellemző (úgynevezett epitél-jellegű) struktúra, a sejtek megváltoznak, mozgékonyabb, úgynevezett mezenchimális alakot vesznek fel (ezt a többlépéses, bonyolult sejtbiológiai folyamatot nevezik a kutatók epitelo-mezenchimális átmenetnek).
A mezenchimális (kötőszövet-jellegű) sejtek nem tapadnak olyan erősen egymáshoz, átmenetibb szöveteket építenek fel, melyben a sejtek könnyebben vándorolhatnak. Mivel hasonló változások az embrionális fejlődés során természetes módon is végbemennek, a brit kutatók embrionális őssejteken végezték vizsgálataikat.
Dr. Ward és munkatársai a Molecular Biology of the Cell című szaklapban publikálták eredményeiket. "Azt találtuk, hogy az embrionális őssejtek spontán mennek át olyan változáson, mely nagyon hasonló az epitelo-mezenchimális átmenetre. Elveszítik azokat a fehérjéiket, melyekkel egymáshoz tudnának tapadni, és olyan más fehérjéket kezdenek kifejezni, melyek a vándorló ráksejtekre is jellemzőek. Mivel az ES-sejtek akármeddig növeszthetők a laboratóriumban, és közben megőrzik embrionális sajátságaikat, könnyedén vizsgálhatók ezek a tulajdonságok. Az ES-sejtek vizsgálatával máris felfedeztünk egy olyan új faktort, mely ezt az átmenetet szabályozza. Azt reméljük, hogy a további vizsgálatok a ráksejtek vándorlásának újabb komponenseit tárják majd fel, és újabb terápiás alkalmazások kifejlesztését segítik elő."
A csoport az egyik legfontosabb olyan fehérjét tanulmányozta, mely a sejtek összekapcsolásáért, a hámszövetek összetartásáért felelős. Azt találták, hogy az E-cadherin nevű fehérje nemcsak hogy összekapcsolja a sejteket, de blokkolja egy olyan fehérje működését, mely a sejtek mozgékonyságát fokozza. E kettős működés nagy jelentőségű célponttá teszi az E-cadherint új gyógyszermolekulák számára.
Korábban igen nehéz volt ennek az átmeneti állapotnak a vizsgálata, mivel a folyamatban egyszerre mindig csak kevés sejt vett részt. A felismerés, hogy a laboratóriumban tenyészthető ES-sejtekben spontán végbemegy az átmenet, megteremti az egyszerűbben kivitelezhető vizsgálatok lehetőségét.
A tumorsejtek igazi veszélye az, hogy átlépik a szöveti határokat és szétterjednek a szervezetben. Ha többet megtudunk azokról a mechanizmusokról, melyek ezt a képességüket lehetővé teszik, olyan új gyógyszereket fejleszthetünk, melyekkel ártalmatlanná tudjuk tenni őket.
Regenerációs medicina és köldökzsinórvér
Napról napra növekszik az őssejt-átültetésre váró betegek és azon betegségek száma, ahol gyógyulást remélhetünk az őssejtektől. Ezeket az új, kísérleti gyógyítási módszereket regeneratív medicina néven ismeri az orvostudomány. A regeneratív medicina egyik fő lehetősége, ha magukat az őssejteket juttatják be a beteg szervezetbe. Ezek az őssejtek lehetnek saját és más szervezetből származó őssejtek is. Néhány betegség esetében már a nyugati világban is megkezdődtek a klinikai vizsgálatok e tekintetben, azaz már embereken próbálják az eljárást. Fontos, hogy ezekben az esetekben egyelőre csak szöveti (nem embrionális) őssejteket alkalmaznak, amelyek egyik fontos forrása a köldökzsinórvér.
A köldökzsinórvérben lévő őssejtek kinyerését nem kísérik olyan etikai aggályok, amilyenek az embrionális őssejteknél jellemzőek. Ugyanakkor még sokkal "rugalmasabbak" a kifejlett szervezetben lévő őssejteknél. Mindezek miatt a jövő gyógyászatának alapvető bázisát jelenthetik, de az őssejttranszplantáció forrásaként ma is egyre szélesebb körben alkalmazzák őket, főleg különböző vérképző- és immunrendszeri betegségek kezelésében.
[origo]
|