|
Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése őssejtekkel: biztató eredmények
A vércukorszint megfelelő szabályzásához szükséges inzulint a hasnyálmirigy ún. béta-sejtjei termelik, az 1-es típusú cukorbetegség esetén azonban a sejtek pusztulása miatt nem termelődik kellő mennyiségű inzulin.
A brazil Sao Paolo Egyetem munkatársai a betegek saját, a keringő vérből kinyert vérképző őssejtjeit juttatták vissza a páciensek szervezetébe, amelynek eredményeként a betegek döntő többsége már nem szorult külső inzulinpótlásra a terápiát követő egy éven belül. A vizsgálat csekély számú résztvevővel zajlott, így ezek csak előzetes eredményeknek tekinthetőek, több kutató szerint azonban ennek ellenére is figyelemreméltóak.
A sejtbeültetést követően egy évvel mindössze egyetlen betegnek volt szüksége a külső forrásból származó inzulinra. A maradék 14 betegből négy még 21 hónap elteltével sem szorult inzulinpótlásra, egy betegnél pedig a vizsgálat teljes hossza alatt, összesen 35 hónapig tartott ez az időszak.
Egyelőre nem teljesen világos, hogy az őssejtek milyen módon hatottak a betegek szervezetére: elképzelhető, hogy új immunsejtek jöttek létre belőlük, amelyek fokozottabb védelmet biztosítottak a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei számára, de az is lehet, hogy magában a hasnyálmirigyben jöttek létre újabb inzulintermelő béta-sejtek. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek csak a nagyobb szabású klinikai vizsgálatokat megelőző kezdeti eredmények.
Emberi szívbillentyű csontvelői őssejtekből
Brit kutatók a világon elsőként hoztak létre csontvelői őssejtekből származó emberi szívbillentyűt - a kutatók szerint a beültetésre is alkalmas szívizomszövetek három-öt éven belül már alkalmazhatóak lesznek, amennyiben a klinikai vizsgálatok sikeresnek bizonyulnak.
Az őssejtekből létrehozott szívbillentyűk prototípusait állatmodelleken - várhatóan juhokban vagy disznókban - tesztelik majd, ezek a kísérletek még ebben az évben megkezdődhetnek. Az őssejtekből létrehozott szívbillentyűk emberekbe történő beültetésére az optimistább becslések szerint mindössze öt évet kell várni.
A szívbillentyűk betegségeit jelenleg mesterséges úton előállított billentyűk beültetésével kezelik, amelyeknek gyakran életmentő szerepük is lehet, azonban korántsem tökéletesek: az élő szövetek funkcióit nem képesek megfelelően ellátni, így például nem érzékelik a véráramlásban bekövetkező változásokat, és nem tudnak ennek megfelelően reagálni. A betegeknek folyamatosan véralvadásgátló gyógyszereket kell szedniük, gyermekek esetében pedig a növekedés során többször is szükség lehet a mesterséges billentyűk cseréjére. A kutatók szerint az őssejtekből létrehozott szívbillentyűkkel ki lehetne küszöbölni ezeket a problémákat.
Sejtátültetéssel is megállítható lenne a látásromlás
Világszerte milliókat érintenek a látásért felelős idegsejteket elpusztító, vakságot okozó ún. degeneratív szembetegségek. Az idegsejtek más betegségeihez hasonlóan sajnos ezekben az állapotokban sem áll még rendelkezésünkre hatékony kezelési módszer. A látásvesztéshez vezető idegsejt-károsodás kezelésében az őssejtek alkalmazását is próbálják, egyelőre azonban nem értek el áttörést.
Amerikai kutatók most új megközelítéssel próbálkoztak a degeneratív szembetegség miatti látásvesztés megállítására. Nem őssejteket, hanem a fejlődésben kissé már előbbra tartó ún. idegi elősejteket használtak az átültetésnél. Ezek a sejtek az őssejtekből keletkeznek a fejlődés korai szakaszában, további fejlődésük során pedig a központi idegrendszer különböző sejtjeivé alakulnak. Ezekkel a sejtekkel mások már sikereket értek el az idegrendszer degeneratív betegségei - például Parkinson-kór - kezelését modellező állatkísérletekben a károsodott idegsejtek megóvására, de a retina megbetegedésének kezelésére korábban még soha nem alkalmazták őket.
Az átültetett sejtek ugyan nem alakultak át retinasejtekké, hanem a még életben lévő saját sejtek működését támogatták. Az őssejtek e tulajdonságához egyre nagyobb reményeket fűznek a különféle betegségek kezelésében.
Tovább javította az eredményeket, amikor genetikailag úgy módosították a beültetésre szánt sejteket, hogy azok képessé váltak egy az idegsejtek szempontjából védő hatású anyag - egyfajta növekedési faktor - termelésére is. Az átültetett sejtek a megfigyelési időszakban is folytatták az osztódást. A vizsgálat négy hónapja alatt azonban nem alakult ki túltermelődés a sejtekből (azaz rosszindulatú elváltozás) a kísérleti állatokban. Ezt a veszélyes folyamatot az eddigi őssejtkísérletek során főképp az embrionális őssejtek alkalmazásánál tapasztalhatják.
[origo]
|