Osszák meg velünk véleményüket!
	Szigor vagy kényeztetés? Sírni hagyni vagy felvenni? Érvek és ellenérvek, hitek és meggyőződések egyik vagy másik oldal mellett - írják meg nekünk történeteiket, tapasztalataikat, véleményüket, hogy több szempontból is körbejárhassuk, több nézőpontból is átláthassuk, megérthessük mindegyik előnyeit, esetleges hátrányait. Leveleik beküldésével hozzájárulnak azok oldalunkon való közléséhez. Kérjük, ha ezt nem szeretnék, jelezzék levelükben. Tárgynak írják be: "Beszélgessünk".
	Erre a címre...
	...várjuk leveleiket 2009. november 19-ig: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Az ijesztő asztma Most nem fegyelmezünk Sportoljunk okosan Átköltözik hozzánk Az ő nyelvükön Nagyszülők csatasorban Játsszunk valamit! Én és a szeplőim Nem akar aludni A sport és az élet A kevesebb néha több Tanítsuk meg veszíteni Felelősségünk teljes tudatában Valamit valamiért Családi büntetőszőnyeg Mozgáshiány és diszlexia Kezünkben a kulcs

Természetesen nem létezik egyetlen üdvözítő válasz a kérdésre. Mindenkinek mást jelenthet, és ugyanannak a szülőnek is mást jelenthet különböző életszakaszokban. Egyben talán mégis megegyezhetne a válaszoló édesanyák és édesapák csapata: nagyon sok örömmel és nagyon sok kemény munkával jár az, amit röviden csak "gyermeknevelés" néven emlegetünk.

Mindeközben azonban ne feledjünk el odafigyelni arra, hogy a címbeli ajándék szó ne csak a gyermekünk kapcsán jusson eszünkbe. Ha a gyermeknevelést nem mártíromságnak és kemény munkának szeretnénk érezni hónapok, évek múlva sem, szülőként magunkat is meg kell ajándékozni olykor. Egy kis magunkra fordított szabadidővel, pihenéssel, spottal - kinek mi "tölti az elemeit".

Nem, ez nem önzés. Gondoljunk csak arra, mire mennének gyermekeink vagy párunk egy állandóan ingerül apával vagy anyával, aki a fáradtságtól, kimerültségtől csak kiabálni, veszekedni, sírdogálni, panaszkodni, idegeskedni tud.

A fáradtság persze sokféle lehet. Nem mindegy, fizikai, szellemi vagy lelki "kizsákmányolás" eredménye-e, otthoni, munkahelyi vagy egyéb tényezők okozzák-e, és így tovább, de itt nem  is az okok feltárása a legfőbb feladat.

Meg kell tanulnunk, hogy ha magunkat mindig alárendelve a gyerekeknek, a családnak, magunkkal soha nem törődve élünk minden napot, éveken keresztül, előbb-utóbb nem csak nekünk lesz kellemetlen érzésünk mindattól, ami mindennél több örömet is okozhatna, de családtagjainknak - párunknak, gyermekeinknek - is.

A mártíromság nem az első dolog, ami a gyermeknevelés kapcsán eszünkbe szokott jutni, egy idő után mégis sokak számára kezd leginkább ahhoz hasonlítani. Hogy ezt megelőzhessük, elkerülhessük, szülőként is meg kell tanulnunk törődni magunkkal. Hogy a fennmaradó időben valóban törődhessünk családunkkal.

Nincsenek persze általánosan bevált csodaszerek, receptek, ki hogyan tudja ezt megtenni. Próbáljuk meg kideríteni (magunkban, magunktól), mi az, ami örömet, kikapcsolódást jelent számunkra.

Egy séta egyedül, egy este a barátnőkkel dumcsizva, előadás a moziban, színházban, egy lazulás a fodrásznál, kozmetikusnál, masszőrnél, egy óra az uszodában edzésen, szaunában vagy szoláriumban, különóra, társasjáték a barátokkal, fél óra a kádban, vagy egy könyvvel és teával a fotelban - a sor végtelen, csak meg kell találnunk a magunkhoz és lehetőségeinkhez leginkább illő örömforrást.

Ne szégyelljünk ehhez segítséget kérni, ha arra van szükség, hogy megoldható legyen. Nagyszülők, barátok, ismerősök, bébiszitter - kinek hogyan képzelhető el leginkább - örömmel lesznek a kicsivel, amíg mi távol vagyunk.