Írjuk együtt!
	A te babád hogy élte meg? És te - ti, szülők? Ki sem lehetett vontatni a vízből, vagy úgy kellett becsalogatni? Megijedtél, amikor először bukott le a víz alá, vagy lelkesen megtapsoltad? Barátságosan szóba állt minden idegen kisgyerekkel, vagy ijedten kapaszkodott a lábadba? Esténként könnyedén álomba szenderült, mint otthon is, vagy megzavarta az új környezet? Fenntartás nélkül megsimogatott minden állatot, vagy elhúzódott tőlük? Milyennek képzelted az első nyaralást a kicsivel, és milyen lett valójában? Oszd meg velünk élményeidet: írd meg a történetedet, a nyaralás kedves epizódjait vagy amit mindez számodra jelentett - néhányat oldalunkon is megjelentetünk belőlük, a szerencsések pedig könyvjutalmat is nyerhetnek a Babázóval. Beküldési határidő: 2009. szeptember 30.
	Ide küldheted a történetedet:
	Tárgynak írd be: Írjuk együtt! babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Átköltözik hozzánk Az ő nyelvükön Nem akar lefeküdni Úristen, vérzik! Nagyszülők csatasorban Játsszunk valamit! Én és a szeplőim Nem akar aludni A sport és az élet Mamának nem való Rossz lehelet kicsi korban Háromnapos láz Egy kicsi mozgás mindenkinek kell Éjszakai kirándulások Vészhelyzet a flakonok közt Tanítsuk meg veszíteni

Fegyelmezünk

A fegyelmezésre szükség van, de ez a módszer is csak akkor szolgálja a kisgyerekek érdekeit, ha megfelelőképpen és megfelelő helyzetekben alkalmazzuk.

Mindenképpen észben kell tartanunk, hogy a megfelelő hatáshoz a történés adott pillanatában, ott és akkor kell reagálnunk. Nem várhatunk a fegyelmezéssel órákat, esetleg napokat, mert a kicsik nem fognak emlékezni, mi is történt, aminek nem kellett volna, és nem fogják tudni összekapcsolni az eseményt - nem megfelelő viselkedést, beszédet, stb. - a számonkéréssel, esetleges büntetéssel.

Ha meghoztuk a családi szabályokat, azokat minden családtagnak el kell fogadniuk, be kell tartaniuk. Nagyon megzavarja a gyerekeket, ha egyik szülő mást enged meg, másért szól és másnak örül, mint a másik. (Aztán pedig hamar megtanulják kihasználni a helyzetet.)

Nem fegyelmezünk...

Persze a fegyelmezés nem amolyan "hol volt, hol nem volt" kérdés. A szabályok mindig és mindenhol, minden családtagra nézve érvényesek. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor azt javasoljuk, átmenetileg tegyük félre őket.

... amikor beteg

Ilyen például, amikor a kisgyerek beteg (vagy gyaníthatóan beteg lesz, esetleg éppen lábadozik a betegségből). Ha betegek vagyunk, mi magunk is sokkal nyűgösebbek, nem ritkán "elviselhetetlenebbek", nyafogósabbak vagyunk a megszokottnál, és elsősorban szeretgetésre, babusgatásra vágyunk - magunkat i s nehezen tudjuk kezelni, a betegséget is.

Igaz ez az apróságokra is, ha nem fokozottan igaz. A beteg gyereknek (az esetleges orvosi kezelésen kívül) gondoskodásra, szeretgetésre, és sok-sok türelemre van szüksége - mindenekelőtt a szülei részéről. Ne ilyenkor akarjuk "jól megnevelni", lesz még arra alkalmunk bőven. Most próbáljunk megadni neki mindent, ami a gyógyulását segítheti.

... ha már éppen eléggé megbünteti saját magát

Vannak helyzetek, amikor szülőként már ott van a nyelvünkön minden, amit ilyenkor mondani lehet, aztán hirtelen ránézünk csemeténk arcára, és tisztán leolvashatjuk, hogy rettenetesen megbánta, őszintén sajnálja a történteket. Talán ki is mondja, talán nem, de ezekben az esetekben biztosak lehetünk benne, hogy tanult a történtekből. (Például nagyon megütötte magát, eltörött egy vázát, stb.)

Ilyenkor legfeljebb a szabályt ismételjük el neki, biztosítsuk róla, hogy tudjuk, megbánta, és legközelebb jobban oda fog figyelni, és már mehetünk is tovább.

... amikor felborult a világ

Akár a betegségkor, a megszokottól nagyon eltérő helyzetekben - kistestvér születése, közeli családtag halála, költözködés, stb. esetén - is tegyük félre egy időre a fegyelmezést. Amikor semmi sem az, amit addig megszokott, nem csoda, ha nem találja a helyét, és esetleg olyan dolgokat is művel, amit mi sem szoktunk meg tőle.

Magyarázzuk el neki a helyzetet, hogy mi hogyan érzünk abban a szituációban, mondjuk el neki, mire számíthat, és hogy hamarosan visszaáll a megszokott rend, ritmus. Próbáljunk biztos hátteret és elegendő (de nem túl sok) információt nyújtani neki ahhoz, hogy a zűrzavar közepette is biztonságban érezhesse magát, és tudja, anyára és apára akkor is számíthat, ha esetleg máshogy alakultak a dolgok, mint mi szerettük volna.