Ajánlat
	Önkéntes továbbképzés Májfoltok a terhesség alatt Avassátok magatokat szülővé! A megvásárolhatatlan Top 10 A szükséges tápanyag-csomag Ennyit nem lehet pisilni Terhesség és vizelet Terhességi magas vérnyomás A pocak nem akadály Dúla, a segítő asszony Munkahelyi menza pocakkal A méhlepény és szerepei Keményedések, összehúzódások Az apák határozzák meg A gyaloglás dicsérete Ajánlások a normális szüléshez Apasági nyilatkozat Viszonyaink a pocakkal Koraszülött babák Kínoz a lábam Ég a gyomrom Jaj, a hátam odavan Szoptatás - szülés előtt Rejtett izmaink védelmében
	Ajánlat
	Cini-cini muzsika Kemény ellenfél: a Rota-vírus Könnyes szemek Fél év alapozás Idén először: babával Gyarapodunk, gyarapodunk Tapogassunk kedvünkre Távol otthontól Ne versenyezz a világgal Szeparációs szorongás Együtt és külön Kókusz, szivacs, kerek, szögletes Hőmérséklet és hangulat Hasfájós babák Benő a feje lágya Változások a számok tükrében Véreset bukik Meglátogat a védőnő Gyermekkori halláscsökkenés Érzelmi igények kielégítése Anyatej, anya nélkül Tejfog-jajok A sírás palettája Kincs, ami van Szeretettel az önbizalomért

Előző részeinkben azzal foglalkoztunk, hogyan tudjuk napirendünkbe beépíteni a lefekvés fix időpontját, az esti ceremóniák következetesen egymást követő állomásait, és mit tehetünk, ha csemeténk nem akar este lefeküdni - hiszen ő még "nem álmos". Mai részünkben arról olvashatnak, hogyan tarthatjuk ágyban a kis tipegőket, óvodásokat, ha rendszeresen kimászik az ágyából, és reggel az egész család együtt ébred.

Végeérhetetlen vitát lehetne nyitni a kérdésekről: vajon aludjon -e a kisgyerek a szülői ágyban? Megengedjük vagy sem? Ha igen, mennyi idős koráig? Ha nem, hogyan akadályozhatjuk ezt meg, ha ugyan este elalszik egyedül, mégis minden reggel együtt ébredünk, mert éjszaka átmászik hozzánk?

Egyes családokban azt tartják, a világ legtermészetesebb dolga az együtt alvás; nincs is annál meghittebb, boldogabb időszak, mint amikor egy pici baba ott szuszog mellettünk/közöttünk. Mások nehezen képzelnek el ennél fárasztóbb dolgot, és egy szemhunyásnyit sem bírnak aludni, ha a kicsi az ágyukba fészkelte be magát.

Nem mindegy persze, mekkora gyerekekről van szó. Az első hónapokban, amíg a szoptatás is többször felébreszti a családot éjszaka, sokak számára jelent könnyebbséget az együtt alvás. Két-hároméves gyerekeknél is "természetes" lehet egy-egy betegség esetén, vagy lustizós vasárnap reggeleken, ha bebújnak a szülői ágyba.

Ha azonban minden éjjel megismétlődik a jelenet, nem biztos, hogy szerencsés, ha nem teszünk ellene semmit. A rendszeresen átköltöző gyerekek mellett a szülők nagyon ritkán pihenik ki magukat. Az apróságok elég ritkán alszanak végig egy éjszakát forgolódás nélkül, és általában képesek nagyon rövid időn belül az ágy nagyon nagy százalékát elfoglalni. Ha a szülőknek végül sikerül is álomba szenderedni, a régi kínzó módszernek megfelelő ütemben folyamatosan megszakítja valami a szendergését: egy apró kis sarok, egy könyök, egy,a  plüssállatok után félálomban motozó kezecske...

Ezt az állapotot nem csak az alvás minősége és mennyiség sínyli meg, de előbb-utóbb maga a szülők közötti kapcsolat is. Mielőtt ez a fázis bekövetkezne, érdemes mindent megpróbálni a probléma orvoslására.

Ha csemetéd még két év alatti, és zömmel azért köt ki a ti ágyatokban, mert sokszor felsírt éjszaka, amit azzal oldottatok meg, hogy magatok mellé vettétek őt, ezentúl próbáld meg a sírást a saját ágyában megszüntetni. Eleinte biztosan fárasztó lesz, de általában egy héten belül helyreáll az alvási rend.

Hogy sikerüljön, figyeld meg a kicsi különböző sírásait. Hogyan sír, amikor fáj valamije, amikor szeretgetésre vágyik, amikor szomjas, és így tovább. Ha ezeket megtanulod megkülönböztetni, éjszaka is hatékonyabban fogsz tudni reagálni a felsírásaira.

Amikor éjszaka felsír, öt-tíz másodpercig figyeld a sírás típusát. Nehéz nem rögtön odaugrani a kiságyhoz, de ha tudjuk, nagy valószínűséggel mi az oka, gyorsabban és ügyesebben reagálhatunk rá.

Aztán menj oda a kicsihez. Ne kapcsolj villanyt, esetleg csak egy éjszakai fényt, és ne keresd a szemkontaktust, ne akarj beszélgetni. Próbáld csak a szerinted szükséges lépéseket megtenni: ha megítélésed szerint szomjas, lassan, halkan megitatni, ha megijedt, suttogva dúdolni valamit, megsimogatni és megnyugtatni (anélkül, hogy hosszasan kivennéd az ágyából), ha fázik, csendben betakarni, megsimogatni - majd kimenni.

A kicsi valószínűleg újra fel fog sírni - lehet, hogy azonnal, lehet, hogy öt perc múlva, lehet, hogy egy óra múlva. Ekkor se vidd át saját ágyatokba, bármennyivel is könnyebb volna. Újra várj pár pillanatot, mielőtt bemész (most kicsit hosszabban, mint előző alkalommal), és tedd azt, amit előtte is. És minden következő alkalommal. Csak minden egyes alkalommal egy kicsit tovább várj bemenetel előtt, mint azt megelőzően.

Ez nem a klasszikus "hagyd sírni a gyereket!" elv, sőt. Anyaként azért valószínűleg így is majdnem kínzásnak fogod megélni - és ez természetes is. De próbálj kitartani -  egy héten belül valószínűleg örülni fogsz a változásoknak.

Ha az éjszakai vándor már két-hároméves, vagy annál idősebb, és a saját lábán költözik át rendszeresen hozzátok, meg kell próbálni a saját ágyába visszatenni, és ott is tartani az éjszaka fennmaradó részében - bármilyen fárasztó is ez eleinte.

A módszer ugyanaz, mint amit akkor alkalmazunk, amikor a kicsik a lefekvésnél másznak ki folyamatosan az ágyukból. Amikor átmászik, gyengéden megfogjuk, visszavisszük az ágyába, elmondjuk, hogy mindenki a saját ágyában alszik legjobban, jóéjt-puszit adunk, szép álmokat kívánunk, megsimogatjuk és kijövünk.

Ha csemeténk ismét átjön, másodszor is mondjuk el neki: "Alvásidő van. Visszamegyünk, betakarlak, megpuszillak, és kijövök" - és tegyük vissza az ágyba. (Vannak gyerekek, akiknek ennyi elég, másokkal két-három órán át játszhatjuk ezt, míg elhiszik, komolyan gondoltuk).

Ha a gyerek harmadszor is kijön, akár üvöltve, akár "racionális" indokkal (pisilni kell, szomjas vagyok, félek, stb.), ne mondjunk már neki semmit. Csak vigyük vissza az ágyba, takarjuk be, simogassuk meg, és jöjjünk ki.

Csemeténk valószínűleg nagyon meg fog lepődni, ha eddig megszokta, hogy akadályok nélkül befészkeli magát a mi ágyunkba. Nem fogja elhinni nekünk könnyen, hogy következetesek tudunk maradni, csak azt várja, mikor adjuk végre be a derekunkat. Lehet, hogy ő is nagyon kitartó, és az első nap ötvenszer is vissza kell tennünk az ágyába (ekkor már szó nélkül, de lássa rajtunk, hogy negyvenedszerre sem hozott ki a sodrunkból).

Ha az első két éjszakát így végig tudjuk csinálni, magunk is meg fogunk döbbenni, milyen egyszerűen megy már a harmadik-ötödik-hatodik. Addig pedig próbáljunk kitartani - ha nem hiszünk az egészben, fogjuk fel úgy, mint egy kísérletet. Ami, ha beválik, végre igazán kipihenhetjük magunkat.