Írjuk együtt!
	Először nyaralt együtt a család? A te babád hogy élte meg? És te - ti, szülők? Ki sem lehetett vontatni a vízből, vagy úgy kellett becsalogatni? Megijedtél, amikor először bukott le a víz alá, vagy lelkesen megtapsoltad? Barátságosan szóba állt minden idegen kisgyerekkel, vagy ijedten kapaszkodott a lábadba? Esténként könnyedén álomba szenderült, mint otthon is, vagy megzavarta az új környezet? Fenntartás nélkül megsimogatott minden állatot, vagy elhúzódott tőlük? Milyennek képzelted az első nyaralást a kicsivel, és milyen lett valójában? Oszd meg velünk élményeidet: írd meg a történetedet, a nyaralás kedves epizódjait vagy amit mindez számodra jelentett - néhányat oldalunkon is megjelentetünk belőlük, a szerencsések pedig könyvjutalmat is nyerhetnek a Babázóval. Beküldési határidő: 2009. szeptember 30.
	Ide küldheted a történetedet:
	Tárgynak írd be: Írjuk együtt! babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Horrormesék Ne söpörjük a szőnyeg alá Gyógyfürdő a mindennapokra Betegen se unatkozzunk! Szabadtéri játékkal a jó szemekért Rend a lelke Játéktár Fessünk, fessünk valamit Nem játék a kanyaró Ha eljön az ideje Türelem, türelem, türelem
	Ajánlat
	Nem csak rózsaszín tündérmese Képzeletbeli barát Fulladnak a répák Éjszakai ágytisztaság GYEREKSZÁJ- FELHÍVÁS Figyelmes fegyelmezés Internet a kicsikkel Nem ilyennek képzeltem Zajok az éjszakában Nassoljunk okosan! Növekedési fájdalom Dadog a gyerekem A mandulák eltávolítása Múlnak a gyermekévek Gyermekkori halláscsökkenés Az apák határozzák meg Családi büntetőszőnyeg Kancsalság Érzelmi igények kielégítése Kezünkben a kulcs Anyatej, anya nélkül Nyúlajak, ajakhasadék Hinta és egyensúly Házi galéria Tejfog-jajok A sírás palettája

A kisgyerekek kapcsán felmerülő leggyakoribb és legáltalánosabb problémák az étkezés és az alvás témakörébe csoportosíthatók. A csecsemők, kisgyerekek mellett estefele már minden szülő szívesen bújna az ágyba, ám szemünk fényei számtalan taktikával igyekeznek halogatni a lefekvés időpontját.

Az alvással szinte minden kisgyerekes családban meggyűlnek a bajok. Ám nem törvényszerű, hogy ezekben a családokban a nyugodt alvás évtizedeken keresztül csak távoli emlék vagy elérhetetlen álom maradjon. A gyerekek meg tudnak tanulni aludni - ha mi, szülők megtanítjuk őket erre.

Több probléma egy néven

A "nem alszik" kifejezés sok mindent jelenthet. Lehet, hogy babád még olyan pici, hogy az éjszakai etetések zavarják meg a család nyugodt alvási rendjét. Elképzelhető, hogy az esti lefekvés okoz problémát, de lehet, hogy éppen a hajnali korai ébredés. Vagy éppen egy éjszakai vándor óvodás, aki az éjszakai-hajnali órákban elmaradhatatlan alvókellékeivel felszerelkezve rendszeresen megjelenik hitvesi ágyatokban.

Mindegyik problémára található megoldás. Rövidtávon némelyik talán kegyetlennek tűnik egy szülő számára, különösen, ha eddig "mindent megengedett", de némi kitartással és sok türelemmel, következetességgel minden gyermeknél elérhetjük, hogy harcok, hiszti, órákig tartó könyörgések és taktikák nélkül másnap kipihenten ébredjen ő is, a család többi tagja is.

Mert a rendszeres alvásra kicsiknek is, nagyoknak is szükségük van. Anélkül a legvidámabb ember is (legyen az felnőtt vagy gyerek) nyűgös és fáradt lesz, jókedve helyébe ingerlékenység, türelmetlenség, lehangoltság, örökös fáradtság telepszik, és bizony sokkal könnyebben meg is betegszik.

Mai részünkben azt vizsgáljuk meg, milyen jeleket küldenek csemetéink akaratlanul is arról, hogy ideje a lefekvésnek, és hogyan építhetjük be napirendünkbe ennek fix időpontját, míg további részeinkben azzal foglalkozunk, mit tehetünk, ha gyermekünk nem akar este lefeküdni, túl korán ébred, éjjelente átköltözik hozzánk, esetleg rémálmai vannak.

"Nem vagyok álmos!"

A kisgyerekek többsége "soha nem álmos". Este a legkevésbé, amikor nekik alvásidőt harangozunk, míg a felnőttek, nagyobb testvérek, esetleg vendégek szemmel láthatóan fennmaradhatnak még. Szavaik ellenére azonban árulkodó jelek sorozatát küldhetik, amelyeket szülőként érdemes komolyan vennünk, és az ágy felé terelni a tiltakozó apróságokat.

Ilyen lehet - az ásításon túl - a sírós, nyafogós, duzzogós viselkedés az egyébként jókedvű, kiegyensúlyozott csemetéknél, a szemdörzsölés, az alvójáték (plüssállat, kiskendő, pelenci, stb.) keresése, szorongatása, az ujjszopás, a gyakori megbotlás, földre huppanás, elesés.

Ha ezt tapasztaljuk, eljött a lefekvés ideje, még akkor is, ha az óra mást mutat, netán a pici tiltakozik minden (maradék) erejével.

A megfelelő napirend, azon belül a lefekvésidő meghatározása és következetes betartása alapvető feltétele a nyugodt alvási szokások megteremtésének. Nem csak az alvás hossza miatt szükséges ez, de ha sikerül "rendszert csinálni" belőle, a nagyobb testvérek, szülők is nyerhetnek néhány órát maguknak az estében.

Óvodáskorú - és fiatalabb - gyerekeknek általában este 7és 8 között kellene elaludniuk. Bizonyára sok szülő tapasztalta, hogy a gyerekeknél a "minél később fekszik, annál később kel" törvényszerűség nem működik. Sőt. A kicsik általában minél később fekszenek, annál korábban kelnek, de legalábbis ugyanakkor, mint egyébként. Az egyetlen módja, ha meg szeretnénk nyújtani az alvásidőt, ha előbb fektetjük le őket. A 9-10 óra körül elalvó tipegők, óvodások nem biztos, hogy megfelelő mértékben ki tudják pihenni magukat.

Tájékoztasd időben

Arról azonban, hogy közeleg az alvásidő, érdemes beszélni a kicsikkel is. például rajzolhatunk egy órát, amin a 8 óra helyére egy kiságyat ragasztunk, és azon megmutatjuk neki, hogy most alvásidő közeleg, tehát - és itt jöhet az esti rutin elmagyarázása. Tehát most vacsorázunk, megfürdünk és lefekszünk, mesélhetjük a legkisebbeknek is, miközben felkészítjük őket a következő percek történéseire.

A tipegőknek, óvodásoknak hagyjunk időt (egy darabig), hogy a maguk ritmusában csinálják utánunk, amit kérünk. Ne legyen kapkodás az este, inkább harmonikus, nyugalmas együtt-cselekedetek sora, ami felkészíti az ellazulásra, lefekvésre.

Persze annyira ne engedjük szabadjára az ütemet, hogy a gyerekeknek még beleférjen tizenöt "csak egy utolsót" válasz, vagy új cselek kitalálása. A menetrend megvan - például: vacsora, fürdés, lefekvés, alvás -, akkor tartsuk is magunkat ahhoz, akármit talál is ki.

Például ilyen mondatokkal "diktálhatjuk a ritmust", felkészítve őket a következő eseményre:

Öt perc múlva vacsorázunk. Azt az autót a helyére teszed, és megyünk fürdeni. Két perc múlva szólok, és akkor ki kell jönnöd a kádból. Amíg ötig számolok, felveszed a pizsamádat. Ezt a mesét még elolvasom, utána lekapcsoljuk a villanyt. És így tovább.

A picik persze nem tudják, mennyi az öt perc, tíz perc, egy óra. De azt igen, hogy hamarosan változás várható, mégpedig az, hogy... Amire így könnyebben, veszekedés nélkül is fel tud készülni.

Ha pedig rendszeresen és következetesen ismétlődnek az esti szertartás jeleneti, hamarosan magától is tudni fogja (még a legkisebb is), hogy a vacsora azt jelenti, mindjárt fürdés jön, a fürdés azt, hogy mindjárt lefekvés, és  - bármilyen hihetetlenül hangzik is - nemsokára már nem is kell közelharcot vívni e szabály érvényesítéséért.