Nem mindegy, mivel játszik
	A jó játék az, amely fantáziája, kedve, érdeklődése szerint alakul a pillanatnyi igényeihez. Ehhez sokszor segédeszköz sem kell, vagy éppen bármi megfelel, amit a környezetében tanul.
	Ajánlat
	Tanítsuk meg veszíteni Kukurikú, török kakas Még mindig bepisil Skarlát ellen nincs oltás Felelősségünk teljes tudatában Valamit valamiért Horkol a gyerek Családi büntetőszőnyeg Mozgáshiány és diszlexia Kezünkben a kulcs Hinta és egyensúly Házi galéria Figyelmes fegyelmezés Jelez a nyelv Internet a kicsikkel Növekedési fájdalom Dac ellen: választás Horrormesék Ne söpörjük a szőnyeg alá
	Ajánlat
	Horrormesék A kismamák is kimozdulhatnak Ne söpörjük a szőnyeg alá Várandósság és mozgás Az élet első percei A vajúdószoba Leendő mamák, csak nyugalom! Kávézhat-e a kismama? A Down-szindrómáról Tanulékony magzatok Babaklub - kismamáknak A baba, aki utálja a vizet... Pelenkázó Besárgult a baba Öltöztetés

A gyerekszoba polcai roskadoznak a játékok alatt. Néhányat csak akkor fedezünk fel, amikor letakarítjuk róluk a port, vagy amikor már kinőtte a kicsi. Nem is tudjuk számon tartani, mennyi kincs van a birtokunkban, a gyerekek pedig csak téblábolnak az értékes tárgyak előtt, és nem tudják eldönteni, mivel is játszanak.

A játékra pedig óriási szükség van. Még a felnőtteknek is, de a gyerekeknek kimondhatatlanul. Tanulnak, fejlődnek, gyakorlatilag mindent a játékon keresztül élnek meg.

A játék persze nem azonos a tárgyakkal. A színes, villogó, zenélő, csupagomb csodák felkeltik egy időre a kicsik érdeklődését, beindítják fantáziájukat, felfedezésre késztetik őket, miközben több képességük, készségük is fejlődik egyidejűleg.

De a színes csodák többsége csak egy-egy dologra alkalmas. Ha megnyomom, zenél, esetleg elindul, ha kinyitom, előbukkan valami, ha eldobom, visszajön, és így tovább. Ezeket a funkciókat a gyerekek gyorsan kiismerik, és amennyire vonzó eleinte a színek, hangok kavalkádja, annyira hamar unnak rá minderre.

Így hát újabbak és újabbak gazdagítják majd a gyűjteményünket, amelyekkel jó esetben is legfeljebb pár hétig játszik majd. A halom egyre nagyobbá, használatuk egyre ritkábbá válik.

Elméletben tudjuk, mennyire fontos, hogy a gyerekeket hagyjuk játszani. Egyrészt természetes képességük a játék, másrészt azonban játszani is meg kell tanítanunk őket. Arra, hogy bátran használják meglévő képességeiket: üljenek fel fantáziájuk szárnyaira, engedjék át magukat a játék pillanatainak, és szükségeik szerint állítsák csatasorba a természetben található tárgyakat az adott játék során.

Remek lehetőség erre a nyári szünet, a nyaralás, a nagyinál eltöltött vakáció. Ha egy hétre elutazunk, átmenetileg a nagyiékhoz költözünk, kimegyünk a városi strandra, netán az erdőt járjuk, nem vihetjük magunkkal a teljes játékarzenált. Kiválaszthatunk persze néhány darabot, bepakolhatjuk a kedvenceket, de próbáljuk meg elérni, hogy az adott környezetből ők maguk válasszák majd ki a szükségeseket.

Egy vécépapír-guriga, ami pillanatok alatt távcsővé alakul, lavór, amivel bárhova elhajózhatunk, mosógép doboza, amiből bábszínház vagy kerti kunyhót varázsolunk, két kavics, ami a lovaink esti eledele lesz, egy ágdarab, ami főzőkanál, varázspálca vagy éppen kard, a pillanattól függően - bármi lehet bármi, és mi is egyik percről a másikra utazhatunk kedvünkre a létező és kitalált világok bármelyikébe.

És persze közelebb kerülhetünk a természethez is. A második napon már nem lesz sikongatás, hogy pók van a homokozóban, hogy hangya mászik a lábunkon, hogy segítség, giliszta, és így tovább. Az állatokról nem csak azt tanuljuk meg, kik ők, hol élnek, mivel táplálkoznak, de ugyanúgy átmeneti játszótársakká válhatnak, mint a tárgyak. Építhetünk házikót nekik (akár beköltöznek, akár nem), hozzáképzelhetjük a családjukat, és máris indulhat a mese róluk, találgathatjuk, miről beszélgetnek maguk közt a madarak, vagy képzeletben követhetjük a vakondot, mit is csinál vajon most a föld alatt.

Ezek a játékok közös és egyéni mókára is alkalmasak. Keresgethetünk együtt kagylókat a tengerparton, süthetünk együtt homokvacsorát, meghívhatjuk együtt a plüssállatokat teadélutánra, ha a kicsi ezt igényli. De hagyjunk neki időt, teremtsünk lehetőséget arra is, hogy ő maga is találjon elfoglaltságot magának. Hadd dobálja a kavicsokat, kergesse a galambokat, futkározzon, hintázzon, tépkedje a füvet, pancsoljon - hadd csinálja azt, amihez kedve van. Hogy meg tudja tanulni felismerni azt is, mihez van kedve. Csillogó tárgyak nélkül is.