Kérjük, jelentkezz!
	Keresünk mindenkit, aki eddig megtisztelt minket bizalmával, és beküldte gyermekei emlékezetes mondásait, beszólásait. Gyermekszáj rovatunk immár másféléve szerez örömteli perceket nekünk és olvasóinknak. Ezalatt az idő alatt számos megmosolyogtatóan kedves vagy éppen komolyan elgondolkodtató történet gyűlt össze a szülők jóvoltából. Arra gondoltunk, kár lenne ezeket "veszni hagyni"; összegyűjtenénk őket egy hozzájuk illő kis könyvecskébe, amely nem csak azok számára őrzi meg a kedves mondásokat, akik beküldték, de talán másoknak is vidám perceket szerezhetünk vele. Ehhez azonban szükségük van minden "szereplő" beleegyező nyilatkozatára. Kérjünk tehát minden kedves szülőt és nagyszülőt, akik elküldték nekünk gyerekszáj-történeteiket, jelentkezzenek, hogy felvehessük velük a kapcsolatot, elküldhessük nekik a beleegyező nyilatkozatot, és megszülethessen a könyv, amelyet együtt írunk. Várjuk jelentkezésüket az alábbi e-mail címen: babazo@origo.hu. (Ha postafiókjukban megvan az eredeti levél az elküldöttek között, az is elég, ha azt még egyszer elküldik címünkre.) Köszönettel: a Babázó csapata
	Ide írhatsz:
	Köszönjük! babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Hoppá! Nem azért... Valami kötődés Ők mondták 10. Ők mondták Ezt is ők mondták

A képletet kicsit kitágítva elmondhatjuk, ugyanilyen fontos szerepe van a gyerekkori mozgásnak is - mindenféle mozgásnak.

A futás, ugrálás, forgás, táncikálás, alagútmászás, mérleghintázás, felülés - gyakorlatilag minden mozdulat, amelyet egy kisgyerek megtesz, ugyanolyan téri-idői rendezési folyamatot igényel, mint amilyent a beszéd, vagy iskolás korban majd az írás, olvasás, számolás is.

Egyes kutatások szerint aki gyerekként "eleget mozog", később kisebb eséllyel lesz diszlexia-, diszgráfia- vagy diszkalkulia-veszélyeztetett, ahogy kifejezetten jó "ellenszer" a mozgás magatartási problémák esetében is.

Mert a mozgáskoordinációs zavarok, egyensúlyzavarok, a test határainak érzékelési zavarai az önmaguk okozta problémákon túl az önértékelésre is kihatnak.

Sérült gyerekekkel foglalkozó szakemberek ezeknek a képességeknek a fejlesztésére is sokszor alkalmazzák támogató terápiaként a mozgást. A kicsiknek ugyanis meg kell tanulniuk saját testüknek, testrészeiknek felismerését, elhelyezkedését; meg kell tanulniuk a térben érzékelni azt. Ehhez szükség van a megfelelő testsémára (vagy testképre), melyet elsősorban a különböző mozgáskombinációk során sajátítanak el.

Ebből a testrész-felismerésből, testkép-érzékelésből alakul ki fokozatosan sok olyan "tudás", amely későbbi feladatai, így az írás, olvasás kapcsán is elengedhetetlenek lesz: a jobb-bal irányok felismerése, a térbeli tájékozódás, áttételesen pedig, ezekből elvonatkoztatva olyan absztrakt képességek is, mint például az asszociáció, vagy a betűk és számok közötti különbségek észlelése.

Mint említettük, ezekben a folyamatokban alapjában véve ugyanazok a rendezési folyamatok zajlanak le, mint egy egyszerűnek tűnő mozgássor során. A gyerekeknek azonban ez nem annyira veleszületett képességük: tanulniuk kell, hogy a komplett egészet részekben is lássák, hogy a részeket el tudják helyezni az egészben, és így tovább.

A szülőkben, felnőttekben - hacsak nem szenvednek éppen testséma-zavarokkal - általában fel sem merül annak természetessége, hogy "ha ez vagyok én, akkor ez a fejem, ez a lábam, itt ér véget a karom", stb.

Egy kisbaba, kisgyerek számára mindez azonban nem evidens tudás, mindent meg kell tanulnia darabonként, összerakni egésszé, majd "műveleteket végezni" ezekkel az információkkal. Mindez hosszú folyamat, mely során az egész idegrendszer és az agy is jelentős fejlődésen megy keresztül.

A test érzékeléséhez a bőr, az izmok, ízületek, inak; többféle receptor munkájára van szükség. Ezek a "résztvevők", valamint a látás, az egyensúlyi rendszer érzékelik azokat a változásokat, ingereket, környezetből érkező információkat, amelyek a már tanult, tapasztalt helyzetek alapján az agyban testképpé, testsémává állnak össze.

Az "én" fizikai határainak felismeréséhez tehát megfelelően fejlett-fejlesztett érzékelési apparátusra van szükségünk, melynek egyik alapeleme a mozgás.

Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a megfelelő testséma kialakulása szoros összefüggésben van a korai gyerekkor érzelmi hatásaival, a szülőkkel való kapcsolattal is.

Azok a gyerekek, akiket érzelmileg elhanyagoltak, csecsemő és kisgyermek korukban alig vagy nagyon keveset érintettek, simogattak, sokszor nem tanulják meg saját testük, testrészeik határait érzékelni, súlyosabb esetben nem tudják tisztán megállapítani, ha valami történik, testen belül vagy kívül, történik-e, néha egyáltalán nem érzékelik, ha történik valami a környezetükben. Ha nem visszafordíthatatlan kóros folyamat eredménye a hibás testkép, minden rendszeresen, szisztematikusan végzett ingerlés segíthet annak korrigálásában - kiemelt helyen a mozgással.