Húsvétról röviden
	Húsvét időpontjának problémáját a 325-ös niceai zsinaton határozták meg: az ünnep a mindenkori tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra esik - vagyis a március 22-től április 25-ig tartó időszakon belül minden évben változik (ezért nevezik mozgó ünnepnek). A niceai zsinat határozatát csak a VIII. századtól tartották a keresztények, bár már a IV. századtól általános volt a húsvéti ünnepekre 40 napos, szigorú böjttel készülni. A magyar elnevezés a hús nagyböjt utáni első fogyasztására utal. A húsvét vasárnapját és hétfőjét megelőző nagyhét - amely virágvasárnappal kezdődik, Jézus diadalmas Jeruzsálembe vonulására emlékezve, s tart nagyszombatig - hagyományosan legalább olyan gazdag eseményekben, mint ez a két "húsvéti" nap. Nagyhét napjainak szokásai ugyan tájegységenként változóak voltak, de nagypénteken mindenhol kioltották a tüzet, Krisztus halálának emlékére.
	Ajánlat
	Húsvéti készülődés lányokkal Húsvéti készülődés fiúkkal Dadog a gyerekem Dac ellen: választás Kincs, ami van Ez csapatmunka! Ne söpörjük a szőnyeg alá Nyugtalan éjszakák Rend a lelke

A közelgő húsvét eredetével sok helyen foglalkoznak, történetét is sok forrásból ismerhetjük. Ezek elismétlése helyett most elsősorban e legjelentősebb keresztény ünnep jelképeit (tojást, vizet, tüzet, barkát, bárányt, csibét, harangokat) "faggatjuk" - mit árulnak el nekünk életről, halálról, feltámadásról, tavaszról, keresztény kultúráról és pogány hagyományokról.

Szimbólumok

A jól ismert szimbólumok között (egykor) természeti és vallási jellegűek egyaránt előfordultak; mára ezek egymásba forrtak és kiegészültek a népszokások jelképrendszeréből származó elemekkel is. Az elmúlt századokban némelyek vesztettek szakralitásukból, némelyek újabb jelentéstartalmakkal gazdagodtak, de a nyúl, a tojás, a bárány napjainkban is szinte mindenhol megtalálható.

Tojás

Maga a tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. A talán legszélesebb körben elterjedt húsvéti tojás eredetileg a halotti kultusz kelléke volt; a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését jelképezi (a hasonlat szerint feltámadáskor Jézus úgy törte fel a sziklasírt, akár a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját), míg a népi hiedelem szerint az életet szimbolizálja.

Hazánk területén már a honfoglalás előtti korból származó sírokban is találtak festett, karcolt tojást (ezt ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi); a középkorban már írásos emlékekben is előfordul.

Bárány
A húsvéthoz kötődő jelképes állatok közül a bárány eredetét a Bibliában kell keresnünk. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével kenték be az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. Az Újtestamentumban Jézus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért, ezért is nevezik Isten bárányának: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Nyúl

A nyúl szerepére a mai napig nem született mindenki számára elfogadható, egyértelmű magyarázat. Mint a legtöbb ünnepünkben, napjainkra húsvéttal kapcsolatban is összeolvadtak pogány és vallási gyökerek, szokások, kiegészülve a különböző népek hagyományaival.

Első hallásra meglehetősen szokatlan és érthetetlen, hogyan tudja pont egy nyúl tojni/hozni a húsvét talán legelterjedtebb, legszélesebb körben ismert szimbólumát, a (piros) tojást. (Igaz, nem mindenhol a nyúl hozza a tojásokat. De még ezekben az országokban is - például Belgiumban - megjelenik az ünnephez kapcsolódó ábrázolásokon.)

Még a kutatók között sem létezik egyértelmű, mindenki számára elfogadható magyarázat a kérdésre.

Egy közismert feltételezés szerint a nyúl és a tojás esete egy egyszerű félreértésre vezethető vissza. E szerint - mivel néphagyományainkban valóban semmi nyoma nincs a húsvéti nyúlnak - szintén német eredetről beszélhetünk, de ezúttal a XVI. századra nyúlunk vissza.

Akkoriban ugyanis a parasztok kötelező húsvéti szolgáltatásként egy gyöngytyúkot ajándékoztak (tojásaival együtt) földesuraiknak. A gyöngytyúk (vagy császármadár) német neve Haselhuhn, amit a nép rövidítve csak Haslként emlegetett, és idővel a húsvétot is ezzel a névvel kezdték jelölni.

Akadtak azonban földesurak, akik gyöngytyúk helyett nyúlra tartottak igényt - és innentől kezdődött a zűrzavar. Mert a nyúl német neve Hase - és a két hasonló hangzású, ugyanazon ünnephez kapcsolódó szokás pillanatok alatt kiadta a "végeredményt", a tojásokat tojó nyulat.

A logika mentén haladó elméletek hívei konkrétabb magyarázatokkal álltak elő. Ezek értelmében a nyúl, mint szaporaságáról híres állat, a tavaszi újjászületéskor a termékenység szimbóluma lett. A tojás pedig már ősidők óta az volt az eurázsiai jelképrendszerben - rokon népeink hagyományaiban is megtalálható például a világtojás képe, díszített, festett tojásokkal pedig Iránban is, Kínában is találkozhatunk.

Bizáncban a kereszténység felvétele után a nyúl egyenesen Krisztus szimbóluma lett, így szinte törvényszerűen kapcsolódott a feltámadás ünnepéhez.

Tojásfestés, fészekrakás

Kétségkívül egyik legjellemzőbb, ma talán újra reneszánszát élő szokás a húsvéti piros (színes, mintás, viaszolt, rajzolt, vésett, patkolt) tojás készítése. Ez a művelet ma is, ahogy mindig is, a lányok, asszonyok dolga. A tojások sokféle technikával készülhettek, legismertebb talán a "leveles módszer": a tojás felületére egy szépen erezett levelet raknak, harisnyával rögzítik a tojáson és így teszik a festékbe.

Ma már mindenhol kaphatunk tojásfestő tablettákat, lapocskákat, régebben azonban (és néhol ma is) házi festékanyagokat (hagymalevelet, zöld dióhéj főzetét, céklalevet, stb.) használtak a színezéshez. A festékből kivéve így a tojás átvette a főzet színét, a levél alatt viszont világos maradt, csak annak erezete, mintája "rajzolódott át" a tojásra.

Napjainkban leginkább népi iparművészek használják a viaszolás, patkolás technikáját. Előbbinél olvasztott viasszal rajzolnak mintákat a tojásra, úgy rakják azt a festékbe, amikor a viasz már megszáradt rajta. A tojás itt is átveszi a főzet színét, míg a viasz alatt megmarad az eredeti tojásszín. A kész tojásról a viaszt letörlik, és vagy így hagyják, vagy a mintát még további színnel színezik.

Régebben elterjedt volt a karcolt díszítés is - ez annyiban tért el a viaszolástól, hogy a díszítő motívumokat egy éles szerszámmal karcolták a tojásba, utána festették azt.

Ha a kész tojásokat végül megkenjük egy kis szalonnahéjjal, fényes, "lakk hatású" felületet kaphatunk.

A húsvéti tojások számára "fészket rakni" jellemzően nyugat-európai hagyomány, de hazánkban és a z Egyesült Államokban is gyorsan elterjedt. Ez a hagyomány valószínűleg abból vezethető le, hogy ezekben a kultúrákban az ábrákon, képeslapokon megjelenő nyúl a Lepus fajhoz tartozik, amely faj - eltérően a többi nyúlfélétől - fészket rak, nem üregekben él.

Locsolás

A tojásfestés mellet az "öntözés" szokása maradt fenn legszélesebb körben. Bár a vödör víz (vagy még régebben a patakba dobás) legtöbb helyen pár csepp kölnire szelídült, és a szokás gyakorlásának motivációja is jelentősen módosult, a locsolók általában napjainkban is mondókával állnak a lányok elé, akik festett tojással ajándékozzák meg a locsolókat.
A locsolkodás - pontosabban: fürdetés - első írásos emléke 1545-ből maradt fenn. Észak- és nyugat-magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.