|
Ha kritikusan, csak ebből a szemszögből gondoljuk végig, a magyar népmesék többségében jelen van a szegénység, a nyomor, a gyilkolás, a véres harc, a szorongató félelem. Királyfik és legkisebb fiúk indulnak útnak, hatalmas próbatételeket állnak ki, sárkányfejek röpködnek, gonosz mostohák, borzasztó teremtmények nehezítik küldetéseiket, és így tovább.
A klasszikus "rémpélda" a Piroska és a farkas: sötét erdő, gonosz farkas, emberek elnyelése, hasfelmetszés, kővel tömés, tóba süllyesztés - sok szülő félreteszi ezt és az ehhez hasonló meséket, nehogy túl nagy hatással legyen a gyerekre, nehogy szorongani kezdjen, rémálmai legyenek, ne tudjon aludni.
A gyerekeknek lételemük a mese. Elképzelhetetlenül sok mindent tanulnak meg a mesékből. Például azt is, hogy a világon van szegénység, kihívás, véres harc, félelem, nehézség, még a királyi körökben is. Hogy az ember akkor is győzhet, ha gyengének látszik, ha ő a legkisebb és látszólag a legesélytelenebb. Hogy nem mindig a puszta erő a leghatékonyabb fegyver. Hogy vannak barátok, akikre nehéz helyzetekben is számíthatunk. Felsorolni sem tudnánk, mi mindent még.
A gyerekek mesevilágban élnek. Amit hallanak, átélik: a mese ívén keresztül képzeletük segítségével ők maguk is hosszú utat járnak be, átélik a szorongató helyzeteket, majd a végén a "feloldozást", a vigasztalást, megkönnyebbülést, a jó győzelmét, a "nehézségek után minden jóra fordul" érzését.
Ezen az úton nem csak a mesében hallott képeket, helyzeteket dolgozzák fel, de fantáziájuk és a mese képzeletbeli képei segítségével megtanulják feldolgozni saját érzelmeiket, félelmeiket, szorongásaikat is. A mese még a felnőttekre is jótékony hatással lehet, hát még a gyerekekre, akik "nem élhetnek meseszó nélkül".
Szükségük van tehát a "véres" mesékre is, de csakis azok hallgatására. Ha anya vagy apa olvassa azt, és utána, netán közben is, kérdezni, beszélgetni lehet, ha közben félni, majd feloldódni lehet, ha nem kész képek irányítják a képzeletét.
Ha hallgatja a mesét, biztosak lehetünk benne, hogy saját érettségének, képzeletének, tűréshatárának megfelelő belső képeket készít majd hozzá, melyek mind ezt a jótékony folyamatot, a világ megértését, az őt ért élmények feldolgozását segítik elő. Annyit képzel el a hallottakból, amennyit elbír, a többit természetesnek veszi, vagy elsiklik felette, figyelmen kívül hagyja - és ez így van jól.
Fontos azonban ismételten kihangsúlyozni, hogy ezek a mesék addig jótékony segítőtársaink, ameddig mi magunk olvassuk őket a gyerekeknek, és ők maguk készítenek hozzá képzeletbeli "illusztrációt". Amint kész képeket kapnak, valóban ijesztővé, félelmetessé, feldolgozhatatlan "horrorrá" válhat a leggyógyítóbb mese is.
Az egyre nagyobb számban megjelenő képeskönyvek nagy kihívást jelentenek a szülők számára, nem is beszélve a dvd-k, mesecsatornák csábításáról. A kicsikkel kell is képeskönyvet nézegetni, már jóval az olvasott mesék ideje előtt is -, de alaposan meg kell válogatnunk ezeket, gondosan ügyelve az illusztrációk minőségére, a képek tartalmára is.
Amikor már teljes történeteket, meséket olvasunk, bármilyen vonzóak is a színes képekkel teletűzdelt kiadványok, részesítsük előnyben a kevesebb képet (vagy illusztrációt egyáltalán nem) tartalmazó könyveket. Így biztosak lehetünk benne, hogy a tűzokádó sárkány, a vasorrú bába, a gonosz mostoha, a megmérgezett Hófehérke, a lenyelt nagymama, az óriás, a szörnyeteg olyan lesz, amilyen gyermekünk számára a legmegfelelőbb, miközben nem fosztjuk meg őt sem társaságunktól, rá fordított "intim időnktől", sem a mese jótékony hatásától.
[origo]
|