Játékban nincs határ
	Sokszor azért vágjuk rá valamire, szinte reflexből, hogy "az nem játék!", mert veszélyesnek ítéljük a kicsi kezében az adott tárgyat. Máskor talán eszünkbe sem jut, hogy ami számunkra értéktelen lim-lom, az a kis tipegőnek roppant izgalmas felfedeznivaló lehet. A legtöbb kisgyerek határtalan élvezettel pakolja ki anya táskáját, a fiókokat, a szekrényeket. Kíváncsi rá, milyen belülről a mackó, a fényképező, a rádió. Használni szeretné a kést, ollót, csavarhúzót, söprűt - mindent, amit a felnőttektől lát. Ha nem akarunk mindent kirángatni a kezéből, mert veszélyes, értékes, nem neki való, alakítsunk ki számára "gyerekbarát" utánzatokat. Így ő is használhatja (majdnem) ugyanazt, amit a nagyok, mégis biztonságban marad felfedezései során.

A kis házitündér

Fiókból, szekrényből ki-be rámolni roppant izgalmas dolog. Különösen azoknak a gyerekeknek, akik mindenáron segíteni szeretnének a házimunkában. Alakítsunk ki egy polcot, fiókot a konyhában és a szobában, amelyben bámikor pakolászhat. (A többire pedig rakhatunk gyerekzárat, ha nem akarjuk, hogy mindben szabadon garázdálkodjon.)

A konyhaiba tegyünk műanyag tálakat, fakanalat, műanyag poharat, konyharuhát, tányéralátétet, szalvétatartót, kötényt, stb. - csupa olyan törhetetlen holmit, amit mi magunk is használunk a hétköznapokban. Nem kell teljes konyhát berendezni, csak annyit, amennyit kiszórhat, néhány mozdulattal vissza is pakolható, és a kicsi is azt érzi belőlük, fontos munkát végezhet vele, segíthet nekünk a főzésben, terítésben, tisztításban. Néha "kölcsönkérhetünk" tőle egy-egy darabot, ami "csak az ő fiókjában" létezik.

Ugyanezt megtehetjük a szobában is. Tegyünk szabaddá egy kisebb fiókot, amit elér. Pakoljunk bele kinőtt ruhákat, (párját vesztett) zoknikat, nélkülözhető kiegészítőket (sapka, törölköző, ruhazsebkendő, stb.). Engedjük, hogy ezeket bármikor rakosgathassa, és néha mossuk ki a "bepiszkolódott" darabokat, amiket az ő feladata lesz visszarakni a helyükre.

Anya, apa táskája mindig nagyon csábító világ. A gyerekek a legkevésbé sem akarnak rosszat, eszükbe sem jut, hogy "más táskájában nem turkálunk"; egyszerűen csak kíváncsiak és éppen azt játsszák, hogy "most én vagyok anya/apa". Ha elébe akarunk menni a kétségbeesve keresett bankkártyáknak, telefonoknak, szétszórt aprópénzeknek, állítsunk össze a kicsinek egy saját táskát. Keressünk egy régi, (számunkra) megunt vagy divatjamúlt kézi- vagy válltáskát, és pakoljunk bele mindenféle fontos és hasznos holmit: kulcscsomón régi kulcsokat, régi pénztárcát csörgő apróval (be nem váltott egy- és kétforintosok tökéletesek a célra), zsebkendőt, fésűt, játéktelefont, színes könyvecskét, kicsi tükröt, apró játékokat, szalagokat, kicsi labdát. Beszéljük meg vele, hogy ez az ő "anya-táskája"; mehet vele vásárolni (játékból is, de megengedhetjük, hogy sétára is magával hozza), és akkor pakolja ki-be, amikor csak akarja.

A kis szerelő

A világ felfedezésének elengedhetetlen része annak kiderítése, mi hogyan működik. Működésképtelen műszaki cikkek, levágott parkettaszélek kiválóan alkalmasak "szerelésre", barkácsolásra.

A kis szerelők kincsesbányája: kiszuperált készülékek

Lecserélt vagy elromlott ébresztőóra, kapu- vagy mobiltelefon, régi rádió, magnó, egér, billentyűzet, távirányító, kávéfőző, kenyérpirító - mielőtt a kukában végezné - tökéletes "ajándék" a kis szerelőknek. Nagyobbaknak megmutathatjuk, hogyan lehet kinyitni, kicsavarozni, szétszedni őket, hogy utána össze is lehessen rakni majd, de hagyhatjuk őket maguktól is felfedezni a nagy titkokat (sokszor olyan módszereket tanulhatunk így tőlük, amikre mi biztosan nem gondoltunk volna).

Műanyag kalapáccsal, csavarhúzóval, harapófogóval és egy puha fadarabbal a kis ezermesterek is boldogan dolgoznak majd. Legyünk mindig mellettük, de hagyjuk, hogy ők "irányítsanak"; csavarozzunk, kalapáljunk, szögeljünk velük együtt, ahova mondják. Így a fogásokat is észrevétlenül elleshetik, és biztonságban megtanulhatják, melyik eszköz mire való.

A kis művész

Hányszor hallhattuk gyerekkorunkban: "kés, villa, olló...". Pedig, ha jól megválasztjuk az eszközöket, bizony gyerek kezében is szép alkotások készülhetnek a segítségükkel.

Lekerekített végű gyerekollóval eleinte csak hagyjuk, hadd vagdosson kedvére, érezzen rá, hogyan tartsa az ollót, hogyan tud egyenest és görbét vágni, hogyan tudja irányítani a mozdulatot. Később rajzolhatunk kemény kartonra egyszerű formákat (kört, háromszöget, téglalapot), próbálgathatjuk azokat kivágni (a kész formáknak találhatunk funkciót is; felragaszthatjuk őket kisháznak, stb.), két- háromévesekkel pedig akár "varrhatunk" is belőlük valamit. Nagy zsákvarró tűvel vagy rotringceruza végével nyomkodjunk lyukakat a kartonban, a kicsik pedig (szintén zsákvarró tűvel, vastag cérnával vagy fonallal, mindig velünk együtt) egyik lyukról a másikra haladva öltésekkel díszíthetik a formát.

Gyerekkezek teremtették: harcsa magokból, dióegér, kőkatica, kukoricababa

Jó játék lehet a kreatív gyerekeknek a sok-sok őszi termés, csonthéj, mag is. Séta közben gyűjtögetett vadgesztenyéből hurkapálca, gyufa vagy fogpiszkáló segítségével gyorsan gesztenyegyerek válik, fél dióhéjakat egy kis kartonra ragasztva katica, kisegér, teknős festhető (akár egy társas bábujait is elkészíthetjük így), lapos kövekre kisállatokat festhetünk, tökmagból, szotyolából, kukoricából (bármilyen magokból) képeket ragaszthatunk - megtanulhatjuk észrevenni a játéklehetőséget mindenben, ami első ránézésre egyáltalán nem hasonlít Játékra.

[origo]