|
Amikor két fiús anyuka összebarátkozik, körülbelül a harmadik találkozás során szóba kerül a fityma-kérdés is. Lenőtt, nem nőtt le, húzzuk hátra vagy várjunk még, hogyan kezdjünk neki, és így tovább. A "jó választ" több okból is nehéz megadni.
Egyrészt az anyukák az első fiúgyermek esetében találkoznak először a problémával, és - minthogy magukon soha nem tapasztalták - sokszor tanácstalanok fityma-ügyben: mivel tesznek jót, mivel kevésbé, mivel okoznak fájdalmat, mit érezhet a kisbaba, ha megpróbálják hátrahúzni, mivel jár, ha mégsem avatkoznak a "természet dolgába".
Másrészt a szakemberek véleménye, tanácsai is erősen megoszlanak a kérdésben. Egyes gyerekorvosok azt javasolják a kismamáknak, fürdetés közben már az első pillanatoktól kezdve próbálják meg óvatosan hátra húzni a fitymát, így elkerülhetik a letapadást, és megfelelően tisztíthatják a hímvesszőn a makk mögötti területet. Ott ugyanis számos mirigy található, melyek faggyúszerű anyagot (szmegmát) termelnek, s később gyulladásos betegséghez (gennyes fitymazsák-gyulladáshoz) vezethet, ha ezek váladékát nem távolítjuk el rendszeresen és alaposan.
Mások azt tartják, hogy a csecsemő- és kisgyerekkori fitymaletapadás gyakori probléma, amely nem tekinthető kórosnak, és az életkor előrehaladtával - két- hároméves korra - magától is rendeződik. Amíg a makk mögött termelődő váladék nem okoz gondot, de legalábbis hároméves korig nem is érdemes jelentőséget tulajdonítani a kérdésnek.
A tanácstalan kismama tehát felkeresi a gyerekorvosát, esetleg a gyereksebészetet, urológiát, és attól függően, hogy ott mit javasolnak neki, legtöbbször aggódik tovább. A látszat ellenére sem fölösleges azonban egy ilyen orvosi látogatás.
A szakember rögtön meg tudja mondani például, hogy gyermekünk esetében letapadásról, fitymaszűkületről, vagy a kettő kombinációjáról van-e szó. Letapadásnál a fityma hátrahúzását a fityma belső felszínének és a makknak laza összenövése akadályozza, míg szűkület esetén ennek az akadályoztatásnak a túlságosan szűk bőr az oka. Ez utóbbi is kinőhető, illetve javulhat hároméves korra, ezért ha más probléma nem indokolja - nem nehezített a vizelés, nincs gyulladás -, általában hároméves korig nem végeznek semmilyen beavatkozást.
Két- hároméves kor után a kórok határozza meg a további lépéseket.
A fityma letapadását a szülők otthon is megpróbálhatják megszüntetni (óvatos húzogatással), de sor kerülhet egy műszeres beavatkozásra a kórházban is. Akármennyire rutinnak számító, pár perces beavatkozásról van is szó, amely rendszerint jobban megviseli az anyukákat, mint a gyerekeket, előtte győződjünk meg róla, hogy a fityma leválasztása más módon nem lehetséges, csak azután válasszuk ezt a megoldást. Ha csak letapadásról, nem szűkületről van szó, egyes helyeken már kétéves korban is elvégzik a műtétet, máshol csak hároméves kor után.
Amennyiben műtétre kerül sor, azt a gyereksebészeten végzik el. A szűkület súlyosságától (és a sebésztől) függően kétfajta műtéti eljárást alkalmazhatnak: a fityma bemetszését, illetve annak eltávolítását (körülmetélés). A bemetszés során a fityma a makkon marad, továbbra is fedi azt, de a későbbiekben esetleg esztétikai problémát okozhat (nem törvényszerűen). A körülmetélés során a fitymát eltávolítják, így a makk fedetlen marad. (Sok országban vallási vagy higiéniai okok miatt ezt a beavatkozást napjainkban is csecsemőkorban elvégeztetik.)
Hogy mikor melyik eljárást alkalmazzák, a fityma állapota és a szülők engedélye is befolyásolhatja. Amennyiben mindkét műtét megoldást jelenthet a problémára, a szülőkkel megbeszélve, velük együtt döntenek a beavatkozásról. Amikor azonban csak az egyik lehet eredményes, a gyereksebész azt végzi el, amelyiket orvosilag indokoltnak találja.
A fentiekben két- hároméves kisfiúkról volt szó, akiknél semmilyen problémát nem okozott addig a letapadás vagy a fitymaszűkület. Ha azonban a kicsinek fájdalmat okoz a pisilés, vagy váladékot látunk felgyűlni a makk mögötti területen, kortól függetlenül, azonnal forduljunk gyerekorvoshoz, hogy lehetőség szerint megelőzzük, vagy időben kezelni tudjuk a kialakuló gyulladást.
[origo]
|