Gyerekszáj-pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves bemondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Fogantatástól az óvodáig Lássuk a medvét! Közlekedjünk otthon Jégparádé Disney módra Bárányhimlő Ők mondták Az olvasható zene Állatságok, szekrénységek, csillagságok Történetek Zokniról Hangoskönyvek Levegőt sem veszünk nélküle Tánc a jégen
	Ajánlat
	A védőoltások védelmében Idődoboz a babának Az első éjszaka joga A bennünk élő Istennők: Aphrodité Szobatisztaság Archasadékos a gyermekem

9 hónapos kislányom, Alizka, mellettem aludt éjjel, amikor váratlanul felébredt, közölte, hogy "vau, vau", majd a fal felé fordulva aludt tovább. Vajon miről álmodhatott?
 
Ugyancsak ekkoriban történt, hogy kérdezgettem:
- Alizka, hogy csinál a kiskacsa?
- Vau, vau - mondja.
- Hogy csinál a boci?
- Vau, vau.
-  És a cica?
- Vau, vau.
- És a tigris?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
 
(Kiss Józsefné, Budapest)

Kisfiam hároméves múlt, szilveszterre vettünk neki kis trombitát és anyósnyelvet. Persze egész nap ezt fújta, s fújatni akarta velünk is, szüleimmel is. Nagyiék mondták neki, hogy nem vesszük át egymás szájából, nem kapkodjuk be egymás után. Erre fiam - gondolván,anya már csak anya - így szólt: "De anya bekaphatja!"

(Anikó, Nagykőrös)

Ez a legelső "gyerekszáj-történet", amit a lányomról feljegyeztem, ezért különösen kedves a családnak.

Róza korai megszólalásai között a "vábü" - azaz a "vau"  szerepelt az első helyen, a legnagyobb gyakorisággal. Minden könyvben, a játékok között, az utcán séta közben is csak a kutyákat kereste.

13 hónapos volt, mikor egyik este Apa elújságolta, hogy Róza a liba kesztyűbábbal játszott, és közben (véletlenül vagy szándékosan?) azt mondta, "gá-gá-gá". Én nem voltam jelen, de elhatároztam, hogy másnap szóra bírom a kicsit.  Felhúztam a bábot a kezére, és kérdezgettem: "Hogy csinál a liba? Mit mond?" Róza nagyon figyelt, látszott rajta, hogy koncentrál. Végül diadalmasan kibökte: "Vábü!!"

(Magyarfalviné, Mélykút)

Két emlék a közel négyéves Kinga lányom naplójából. Most 8 éves és jókat mulatunk az ilyen és ehhez hasonló mondásokon.

Kislányommal együtt sajnálgattuk az elpusztult állatokat. Mondtam neki: "szegény, látod, már nem él". Ebből leszűrte, hogy ami elpusztult, az szegény. Amikor talált egy bogár- vagy madártetemet, hívott menjek gyorsan mert "megszegényedett".  Először nem tudtam miről beszél, de amikor megláttam az elpusztult állatot, rájöttem a logikára.

A szomszéd kutyája gyakran elcsavargott, kinyitotta a kertkaput és napokra eltűnt.
Ilyenkor anyunak megjegyeztem: "na, a Bandi már megint világgá ment".  Egyik nap kislányom szobájába lépve nagy rendetlenséget találtam és azt mondtam: "micsoda kutyavilág van itt!". Lányom meghökkenve nézett, és nyomatékosan kifejtette, hogy: "akkor van kutyavilág, amikor a Bandi világgá megy".

(Rába Éva)

Szókimondó lányka

Lányom 3 és fél éves volt, "első éves" az oviban. Télen történt, rettentő hideg volt hetekig, nagy hó, jég mindenütt. Busszal jártunk oviba. Aznap reggel nagyon hideg volt,  -15 fok. Kicsit késve indultunk, szaporáztuk a léptünket, mégis előbb érkezett a busz a megállóba, mint mi. Láthatta a sofőr, hogy futunk a busz felé, mert látszólag várt minket, sokáig állt nyitott ajtóval a megállóban, pedig már nem volt már felszálló.

Azonban - a legnagyobb döbbenetemre - amint odaértünk az ajtóhoz, gonosz vigyorral ránk nézett, összecsapta az ajtókat és otthagyott bennünket. A következő járatra 20 percet kellett várnunk a fogcsikorgató hidegben, én ezalatt - gondolhatják - nem éppen dicsérő szavakkal illettem e "kedves" sofőrt, azért, amit velünk tett. (Rajtunk kívül más nem volt a környéken, aki hallja a "monológomat").

Lányom látszólag nem figyelt rám, önfeledten "havazott". 20 perc után jött a következő busz, felszálltunk az első ajtónál és mentünk volna hátra, hogy leüljünk. De lányom megállt, rámeredt a sofőrre, majd annak tudatában, hogy anyja becsületét csak ő egyedül védheti meg, ezt mondta a sofőrnek: "Szofőj báci, te johadék vadd!"

A sofőr döbbenetét nehéz leírni, én pedig megijedtem, hogy most innen is letesznek bennünket, és kezdtem hátravonszolni csöppségemet, miközben magyaráztam neki, hogy ez egy másik busz és másik bácsi, de ő, jó hangosan, hogy lehetőleg a süketek is hallják, szemrehányóan közölte velem, hogy "de mama, te mondtad, hogy johadék és dödöljön med!"

(Anna, Győr)

Kislányom 4 éves lehetett, amikor elmentünk Visegrádra kirándulni. A várban, a "vadász szobában" látta a falon az állatfejeket (trófeákat) és hosszan nézegette őket - jobbról is, balról is -, majd megszólalt:
- Te anya, ez hogy jött át a falon?

()

Saját kislányomtól egyelőre még nem tudok küldeni, mivel még nem beszél, viszont egy másik anyuka adta az ötletet, hogy családunkban elhíresült egyik mondásomat megosszam önökkel:

3 év körül voltam - már akkor is igencsak bőbeszédű kislány - a 80-as évek elején. Egyik este édesapámmal autóztunk hazafelé valahonnan, s én végig helyettesítettem a rádiót, annyit beszéltem. Egyszercsak megállított bennünket a rendőr, s valami miatt megbüntette apukámat. Édesapámnál nem volt apró, így papírpénzzel fizetett, a rendőr pedig csak nagyon aprókban tudott visszaadni. Mikor ezt megláttam, irigykedve felsóhajtottam:
- Apa! Milyen jó neked!
Édesapám csodálkozó tekintettel kérdezte: - Miért?
- Hát mert 1 pénzt adtál, s milyen sokat kaptál vissza!
(A rendőr sajnos nem értette a humort, szépen kiszámolta a visszajárót.)

(Székely-Sándor Katalin, Budapest)

[origo]