Gyerekszáj-pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves bemondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Az olvasható zene Farsangi ötletbörze Farsangi ötletbörze 2. Állatságok, szekrénységek, csillagságok Farsang három napjában Első a biztonság (2.) Történetek Zokniról
	Ajánlat
	A meddőség mélylélektani okai Otthon, édes otthon Üszögterhesség Kórház után, biztonságban Hordozók Peteérés fogamzásgátló után

A gyerekkorban előforduló általános betegségek (meghűlés, nátha, gyomorrontás, vírusos megbetegedések, stb.) többségénél a figyelmes szülői szem még a konkrét tünetek megjelenése előtt észre szokta venni, hogy a kicsiben lappang valami. Legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, a "szokásostól eltérő viselkedés" az egyik legbiztosabb jel, amire érdemes odafigyelnünk.

Természetesen ez a "szokásostól eltérő" viselkedés nem jelent minden esetben megbetegedést - nekünk, felnőtteknek is vannak jobb és kevésbé jó napjaink -; a háttérben sok ok meghúzódhat. De aki jól ismeri a gyerekét, hamar megtanulja felismerni viselkedésében a betegség jeleit. Ez egyben azt is feltételezi, hogy a betegségek minden kisgyerek esetében - és talán még ugyanazon gyerek estében is, alkalmanként - eltérő módon jelentkeznek, mégis van néhány általános vészjel, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Ilyenek lehetnek például az indokolatlannak tűnő nyűgösség, nyöszörgés, sírdogálás a máskor életvidám, energikus, megállíthatatlan gyerekeknél; étvágytalanság az egyébként válogatás nélkül, jóízűen evőknél; a sápadtság, ingerlékenység, anyához bújás, ölbe, esetleg ágyba kívánkozás a nap egyébként legaktívabb óráiban is. Vannak gyerekek, akiken a betegség egyik pillanatról a másikra, meglepetésszerűen tör ki, de legtöbbjük jellemzően nyűgösebb, "anyásabb" röviddel a konkrét tünetek megjelenése előtt.

A fentieknél valamivel megfoghatóbb jel, ha a kicsin kiütések jelentkeznek, láthatóan nehezen nyel (otthon nem mindig sikerül bekukucskálnunk, vajon piros-e a torka), ha a nyakán, álla alatt kitapinthatjuk a megduzzadt mirigyeket, ha hány, hasmenése vagy hőemelkedése van.

Csecsemőknél az édesanyák sokszor már a sírásból képesek megállapítani, hogy melyik a "fájdalom, betegség sírása". Náluk azért szokták javasolni, hogy a kismamák rögtön forduljanak orvoshoz, ha betegségre gyanakodnak, mert az egyévesnél fiatalabb babák valóban nagyon gyorsan megbetegedhetnek, ráadásul jelezni sem igazán tudnak egyébbel, mint sírással. Nagyobbaknál általában azt javasolják a szülőknek, orvoshoz szaladás előtt legalább néhány órán át figyeljék a gyereket, történik-e változás a viselkedésében, tüneteiben.

Ha azt feltételezzük, valami probléma lehet, a kicsi talán nem érzi jól magát, próbáljuk meg kizárni, amit lehet. Mérjük meg a lázát - a homlokra, tarkóra tett kezünk nem mindig ad pontos "adatot", és ha orvoshoz kell fordulnunk, az biztosan meg fogja kérdezni, van-e, volt-e láza a babának. Ha engedi, nézzünk bele a torkába (ha nem, ne erőltessük), nézzük meg, nincsenek-e rajta kiütések (különösen a füle mögött és a mellkasán), próbáljuk végigtapogatni az álla alatti területeket, illetve a nyakát. Ha csomókat, duzzadt nyirokcsomókat találunk, forduljunk orvoshoz - azok ugyanis a betegség gyakori velejárói.

Ha ezután a "tünetkeresés" után még nem tudjuk eldönteni, mi lehet a baj, esetleg gyanítjuk, mi lehet a baj, de nyugodtabbak vagyunk, ha orvos is látja a gyereket, nyugodtan keressük fel akkor is, ha még nem jelentkeztek a betegség konkrét tünetei. Sokszor már az is megnyugtató lehet, ha telefonálunk a gyerekorvosnak, leírjuk a szituációt és elmondjuk aggályainkat. Ilyenkor általában - a gyerekéletkorának figyelembe vétele mellett - az orvos már tanácsot tud adni, hogy várjunk-e még, vagy keressük fel mielőbb. Általános szabály, hogy minél fiatalabb a gyerek, annál hamarabb ajánlott orvosnak megmutatni. (És hogy inkább jelenjünk meg az orvosnál ötször feleslegesen, mint egyszer későn.)

Azt szokták javasolni - a fülfájás kivételével -, hogy ha láthatóan nem nagyon nagy fájdalomról van szó, addig ne adjunk a gyerekeknek fájdalomcsillapítót, amíg orvos nem vizsgálta meg őket. A fájdalom ugyanis sokat segíthet a helyes diagnózis felállításában, és egyes szakértők szerint akármilyen kellemetlen is, a gyerekeknek egészséges fejlődésük érdekében igenis szükségük van arra, hogy átessenek bizonyos számú lázzal járó megbetegedésen.

[origo]