Gyerekszáj-pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves bemondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Ezt nem felejtem el! Ők mondták Ezt is ők mondták Ők mondták
	Ajánlat
	Mikulás-történelem Könyvajánló: Tessloff-Babilon Könyvkiadó A harmadik év Gyurmavilág lakói Variációk gyurmára Olvasó leszek! Mesél az erdő Mobilt a gyereknek?

Kislányom az oviban összebarátkozott az egyik fiúval (első szerelem?). Egyik nap ezt mesélte otthon:
- Van valaki az oviban, úgy hívják a nevét, hogy Attila, és amikor mentünk ki az udvarra, akkor pároztunk! (Vagyis ő volt a párja a sorban.)
- Szóval ő az új fiúd?
Erre ő, szinte felháborodva:
- Az nem fiú!
- Akkor mi?
- Azt nem tudom...

Egy esti fogmosásnál mondta a mentolos fogkrémre: - Ettől majd lesz levegő a számban!

Egyik nap megállapítottuk, hogy picit szeplős az orra. Másnap lelkesen újságolta a mamának: - Képzeld, penészes az orrom!

Új hajtás nőtt az egyik virágon. Kislányom mondta neki: - Üdvözlünk a családban!

Esti fürdés az egyik vidéki nyaralás alkalmával, rokonoknál:
Kislányom és a feleségem már elkészültek, én voltam a soros. A fürdőszoba ajtaját nem lehetett kulcsra zárni. Már javában tusoltam, amikor lányom hirtelen megjelent az ajtóban, "jóéjt-puszit" adni. Persze nem maradt időm elrejteni a takargatnivalót, de hát egyszer ezen is túl kell esni. Kettőnk közül azt hiszem, ő lepődött meg jobban: kár, hogy azt a komoly arckifejezést és hangsúlyt leírni nem lehet. Tárgyilagosan rámutatott, és csak ennyit kérdezett: - Apa, ez neked nem fáj?

(H. I.)

Jázminka 4 éves lesz márciusban. Lefekvés előtt szeret még kicsit beszélgetni, kérdezősködni.
Ilyenkor halkan vagyunk, mert a kistestvér már alszik. Féhomály van, egymás kezét fogjuk, ölelve beszélünk. 
Jázminka azt mondja: "Anya, te vagy az én kislányom." Mondom neki , hogy nem, én vagyok az anyukád, és te vagy az én kislányom. Elgondolkodik, és azt mondja: "Nagyon köszönöm ezt neked!"

(Gál Andrásné)

A családi szájhagyomány szerint gyerekként én mondtam a következő "aranyköpéseket":

Hatvanas évek közepe, kb. 4 éves lehettem, Gyöngyösön laktunk. Mami elküldött a sarki boltba szódáért, amit akkoriban abban a jó vastag üvegben árultak. Két üveggel indultam útnak, és haza is értem két - szintén üres - üveggel.
Mamám megkérdezte:
- Mi az, kislányom, nem kaptál szódát?
- De igen!
- És hol van?
- Kinyomtam, mert nehéz volt!

Szintén Gyöngyös, Fő tér, vasárnapi ebéd utáni séta Apuval. Sokszor mondogatta nekem viccesen, amikor nem akartam lefeküdni, hogy "Tessék már dögleni!".
Szóval Fő tér, én 4 évesen, szőke lófarok, repkedős, frissen vasalt ruhácska, Apuka meg összetalálkozik valakivel és leáll beszélgetni. Én egy darabig elvagyok, jövök-megyek, aztán elunom magam rendesen. Mivel jól nevelt kislány voltam, még várok egy darabig, aztán odamegyek Apukámhoz, megrángatom a nadrágját, és jó hangosan, hogy az egész tér hallja, megszólalok: "Édesapa! Menjünk már döglenííí!"

A vasárnap délutáni sétához hozzátartozott a Mátra presszóban nekem egy szelet csokitorta és egy málnaszörp, Apukámnak pedig egy kávé. Megyünk a szokásos útvonalunkon, és én éppen nagyon rosszalkodós kedvemben vagyok. Apukám már nem bír velem, és azzal "fenyeget", hogy a pincér bácsi majd nem hozza ki nekem a tortát.
Na, beülünk a presszóba, ahol jó sok vendég van, és a pincér az összegyűjtött kávérendeléseket egyszerre hozza ki, így Apukám elé is leteszi a kávét, majd távozik. Több se kellett Apukámnak, rögtön megszólalt: "Látod! A pincér bácsi tudta, hogy rossz voltál, nem hozta ki a tortát."
Mire én, négyéves lányka, rákönyökölök az asztalra, államat a tenyeremre támasztva megszólalok: "Na, most te vagy az okos?! Nem látod? Nem fért rá a tálcájára, majd legközelebb kihozza!"

(Hetényiné Mészáros Ildikó, Zalaegerszeg)

Teszek-veszek, a lányom nagyon csöndben van. Megfordulok, látom, rosszban sántikál. Ijedten rászólok:
- Köpöd ki azt a kupakot!
Miután kiköpte, nagy sóhaj:
- Köszönöm anya, hogy megmentetted az életemet!!

Emma lányom 2005 novemberében töltötte be 3. életévét. Kisfiam 2006. január 3-án született. Már várta nagyon a kistestvért, főleg hogy öcsike lett. Mikor hazajöttünk, bámulattal nézte Emma, hogyan etetem az öccsét. Megkérdezte, mit eszik a cicimből. Megmagyaráztam neki,
hogy az anyuci így eteti a kis újjszülöttet, és tejcsi jön a cicijéből.  Akkor megkérdezte, apa "cicijében" mi van? Erre nem nagyon  tudtam mást válaszolni, mint hogy apa cicijében izom van, mert ő férfi.
Másnap, amikor a kisöccse sírni kezdett, Emma szólt édesapjának:
- Apa, gyere, sír a testvérem, adjál neki izomot!

(Soltész Nikolett)

Az alábbi mondatok a nagyobbik fiam, Gergő szájából hangzottak el, amikor 4 éves volt, és én a szokásos napi vitamintablettáját adtam be neki:
 
- Anya!Akkor én most beteg vagyok, hogy gyogyót kell bevennem?
- Nem, nem vagy beteg, ez a szokásos vitaminod!
- Aha! Remélem, azt nem várod el tőlem, hogy lázas legyek meg köhögjek is, mert több szopogatóssal már nem bírok el!
 
(Vörösné Horváth Mónika)

Kisfiam 4 éves volt, amikor először mentünk síelni  Olaszországba. Reggel 10 körül indultunk, kisbusszal mentünk egy kisebb konvojban. Este 6 körül, amikor már sötét volt és untuk az egész napos autózást, a kisfiam azt mondta: "na jól van, most már ne síeljünk, menjünk inkább haza."

(Schneider Éva, Balatonalmádi )
 
Kislányom, Dorka, 3 éves . Nagyon cserfes kislány. Nagy a szókincse, de néha összekeverednek a szavak. És ezekből nagyon mókás dolgok sülnek ki.
Minden érdekli, folyton mondani kell neki, hogy mit csinálok. A minap madártejet készítettünk. Felállt mellém, és azt mondja: "anya, mit csinálsz?" A madártej habját, válaszolom. "Megkóstolhatom?" Nem, mert forró, és így különben sem finom. 
Mégis kóstol. Megsimogatja a hasát, megnyalja a szájacskáját, és így szól:  "nekem van izlésem, mert melegíti a testbőrömet...!"

(Medics Mária, Szekszárd)

[origo]