Elsők
	Az első születésnapjáig végigéltünk a babával mindent, ami "naptárilag" első lehetett. Eltelt "az első" születésnap, névnap, Mikulás és karácsony, napsütés és havazás, nyaralás és szánkózás. A második év végére aztán jönnek az egyéb "elsők"; az első lépések, szavak, majd mondatok, egyedül bekanalazott falatok, első firkák és "elolvasott" könyvek, motorozás és labdázás, és nem utolsósorban az első önálló törekvések, az akarat mind sűrűbb és erőteljesebb megnyilvánulásai.
	Ajánlat
	Az első hat hónap A második hat hónap A második év
	Ajánlat
	Ezt nem felejtem el! Ők mondták Ezt is ők mondták Olvasó leszek! Könyvajánló: Tündéri Lonka Variációk gyurmára Gyurmavilág lakói

"Elsők" erdejében

A második és harmadik év között már nem újdonság, hogy "jár!" és "beszél!", annál több meglepetést szerez azonban értelmi fejlődésével és hihetetlen képzelőerejével.

"Elsők" természetesen ebben a korban is bőven adódnak; ez lesz az első "együttjátszások" időszaka, amikor a kortársaival már nem csak egymás mellett, de együtt, egymásra figyelve kezdenek tevékenykedni; egyre sűrűbben kaphatunk a toll után, hogy az első aranyos bemondásait megörökítsük; és gyakorlatilag mindent, amit "naptárilag" az első évhez soroltunk, átélhetünk újra, most már igazán vele, mert egészen biztosan aktív résztvevője lesz tojáskeresésnek, Mikulásvárásnak, gyertyaelfújásnak, párnacsatának, nyaralásnak és hóemberépítésnek egyaránt.

Mozgás

Ebben a korban alakul ki a kéz finommozgása, az ujjak koordinálációja. Így örömmel veszi tudomásul, hogy hároméves kora körül már sikerül a gombokat ki- és begombolnia, apróbb figurákat szaggatnia gyurmából, vagy akár a legapróbb tárgyakat is fel tudja venni a földről.

A lépcsőjárás már sem fel-, sem lefelé nem okoz gondot (akár váltott lábbal is megtesz egy hosszabb távot); egyensúlyozni tudja magát egy lábon vagy lábujjhegyen állva, és élvezettel lép vagy ugrik át kisebb akadályokat.

Játék

A szülők talán maguk is meglepődnek néha, hogy a két- háromévesek mi mindenből képesek játékot varázsolni. Mondhatnánk, mindenből. Általában még azok a gyerekek is, akiknek szobája tele van színesebbnél színesebb, drágábbnál drágább, fejlesztőbbnél fejlesztőbb szerkentyűkkel, építőkkel, zenélőkel, játékokkal, leginkább a kukából zsákmányolt joghurtos- és kartondobozokkal, wc-papír gurigákkal, ruhacsipeszekkel szeretnek babrálni. Órákig. Mert ilyenkor valóban minden játékká válik, és a legjobb játék az, amit ők maguk találhatnak és alakíthatnak ki.

Egy pléd két szék karfájára terítve, és kész a barlang; egy nagyobb lavórból kívánság szerint lesz hol csónak, hol űrhajó, hol vonat; az üres tányér terülj-terülj asztalkám; apa sálja veszélyes kígyó, és így tovább.

Az állatok amúgy is kedves játszótársak ebben a korban; a legtöbb gyerek naponta alakul át tigriskölyökből kisbékává, majd katicabogárrá, időről időre átminősítve a családot is a megfelelő állatfajjá.

Sok kisgyereknek ilyenkor születik egy - ember- vagy állatbőrben megjelenő - "képzeletbeli barátja", akivel megbeszélheti az őt foglalkoztató kérdéseket, játszhat, amikor egyedül érzi magát, és természetesen mindent kipróbálhat rajta, amit a felnőttek vele csináltatnak.

Az utánzásnak ebben a korban nagyon nagy szerep jut, akár valós, akár képzeletbeli társakkal történik. A babák, plüssállatok vendégül látása, orvosi kivizsgálása, a "boltos" és "postás" és "pincéres" játékok lányoknak és fiúknak egyaránt kedves és lényeges tapasztalatokat nyújtanak.

Egyik legkedvesebb játékuk a beöltözősdi. Nincs annál érdekesebb, mint apa és anya ruhatárából kilopkodni és magukra aggatni mindent, amit találnak, bugyitól a cipőig. Ezek a rögtönzött divatbemutatók általában - kimondva vagy kimondatlanul - társulnak az "anya/apa, én te szeretnék lenni" kívánságokkal.

Amíg azonban eljön ennek az ideje, hagyjuk, hogy amennyit csak lehet, ő irányítsa a közös játékok menetét, mi pedig kövessük őt abba a határtalan fantáziavilágba, amellyel megajándékoz minket.

[origo]