Tipegővé nőtt
	Eltelt az első év a babával. Vagyis végigéltünk mindent, amit egy év leforgása alatt "naptárilag" lehet; az első közös Mikulást és karácsonyt, húsvétot, névnapot és születésnapot, és még ha ezek az ünnepek a kicsiknek nem is mondtak sokat, mi tudtuk, milyen mások, mint egy-két évvel azelőtt, nélküle. A második évben aztán már neki is óriási élmény lesz a feldíszített karácsonyfa, az elrejtett húsvéti tojások keresése, a csizma kipucolása, de ugyanilyen élmény lesz minden hétköznap minden perce is, hiszen ez alatt a második év alatt annyi felfedeznivalója akad majd, hogy mi, felnőttek, nehezen bírjuk energiával. Óriási utat tesznek meg az eső és a második születésnap között, a világról és saját magukról való tudásuk nem kis százalékát ilyenkor gyűjtik be és - eltekintve az ezután következő évtől - a továbbiakban kevés olyan életszakasz lesz már, amely szellemileg és fizikailag is ilyen látványos változásokat hoz majd.
	Ajánlat
	A második hat hónap Az első hat hónap
	Ajánlat
	Ezt nem felejtem el! Ők mondták Olvasó leszek! Könyvajánló: Tündéri Lonka Variációk gyurmára Gyurmavilág lakói

Mozgás

Az első bizonytalan és tétova lépések után szinte csak napok, esetleg hetek kérdése, hogy a kicsi totyogni kezdjen, szétvetett lábakkal, kitárt karokkal. Hamar ráéreznek, mennyire kitágul a világ, ha ők maguk juthatnak el a kiszemelt helyekre és nem kell megvárni, míg valaki véletlenül odateszi őket.

15 hónapos koruk körül ugyan még sokan lehuppannak a földre leülés helyett, de kis gyakorlás után ezt a műveletet is gyorsan megtanulják. Mászni már bárhova képesek, akár vízszintes, akár függőleges irányban - ez utóbbival legyünk nagyon óvatosak, mert bár felfele villámgyorsan eljutnak bárhova, ebben a korban lefele még csak a zuhanórepülés szokott sikerülni. Ha a földről akarnak felvenni valamit, már nem ülnek le érte, guggolva vagy lehajolva is képesek megszerezni a "zsákmányt".

18 hónapos koruk után elkezdenek állva közlekedni a lépcsőn, a falba kapaszkodva - ez általában biztosabb támasz nekik, mint a korlát. Kétéves korukra magabiztosan futnak, másznak fel és le a bútorokon, lépcsőkön, és imádnak kerekes játékjárműveken közlekedni, amelyekre ráülhetnek (motor, lábbal hajtható tricikli stb.).

Beszédfejlődés

Ahogy minden más, természetesen a beszéd megkezdése is eltérően alakul minden gyereknél. Vannak, akik sokáig (akár 3-4 éves korukig) nem hajlandóak megszólalni, ám amikor mégis megteszik, rögtön gyönyörű körmondatokban fejezik ki magukat. Mások amint megtanulnak egy-egy szót, rögtön gyakorolni is kezdik, bátran ismételgetve azt, és általában a megfelelő szituációkban használják is. Így jutnak el szépen lassan először kettő, majd több szó összefűzéséig; kétéves korára a legtöbb gyereknek kb. 200 szavas szókincse van.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gyerekek - akár a cserfesebb, akár a csendesebb fajtából valók - sokkal többet megértenek a felnőttek beszédéből, mint amennyit maguk mondanak (vagy mint amennyit a felnőttek feltételeznek).

Segíthetjük a beszédfejlődésüket (és a személyes kapcsolatunk elmélyülését) már azzal is, ha az első pillanattól sokat beszélünk hozzájuk - "felnőttnyelven". (Nem kell megvárni, amíg ő is válaszol; mi már születésétől kezdve vagy még korábban megtehetjük ezt, és óriási értelmi és érzelmi "szintkülönbséget" tapasztalhatunk azok között a gyerekek között, akikhez folyamatosan beszéltek és akik "csak nőttek".)

A gagyogás, agyonbecézés, "aranyos selypítés" nem tesz jót a beszédfejlődés folyamatának: a gyerekeknek szükségük van rá, hogy a szavak "normális" kiejtését hallják, azt társítsák az értelme mellé. Egyszerűen, céltudatosan fejezzük ki magunkat, az ő szintjükön, de nem "babanyelven".

Sokat lendíthetnek a beszéd megindulásán, fejlődésén a közös éneklések, mondókázások is. Fontos, hogy ezek a szülővel együtt történjenek, ne csak magnóról, tévéből, lemezekről hallgatott dalok, mondókák legyenek, mert a helyes kiejtés elsajátításához a gyerekeknek szükségük van arra is, hogy lássák, ahogy mi magunk formáljuk a szavakat, artikulálunk, hangsúlyozunk. Kétéves korukban a legtöbben már velünk együtt skandálják a mondókákat, ezerszer ugyanazt, nem unják meg újra és újra elmondatni az aktuális kedvencet.

Játék

A felfedezések korában minden játék. A legjobb játék természetesen az, amit anyával és apával lehet játszani, vagyis a "segítés". A gyerekek a felnőttek utánzásával tanulnak, így érdemes ezt a korszakot "kihasználni", nem letörni a lelkesedésüket.

Persze eleinte több a kár, mint a haszon, de a valódi segítségre és önállóságra szoktatásra ez a megfelelő kor. Lehet, hogy eltörik néhány tárgy, hogy három órán át tart két tányért elmosogatni, hogy egy óra felhúzni a nadrágját, hogy a felmosás neki egy vödör víz szétlocsolását jelenti, hogy a sütemény hozzávalóinak 90%-a nem marad a tálban kevergetés után, de ha ebben a korban nem hagyjuk "segíteni" (természetesen az ésszerűség és a lehetőségek határain belül), később már nem fogja megpróbálni sem. Az öltözködés, a rendrakás, az otthoni teendők a legjobb és legfontosabb játékai az egy- és kétéves kornak.

Az "igazi" játékok még nem kötik le hosszú időre őket, de már sok minden iránt érdeklődnek. A játéktelefon a kommunikáció és a társas kapcsolatok szabályainak rejtélyeibe vezeti be a kicsiket; elmélyülten keresgetik a megfelelő alakú formáknak való lyukat; színes firkákkal ajándékoznak meg minket; egymásra pakolják a kockákat; fáradhatatlanul élvezik a mozgás minden formáját. A plüssállatok remek társak abban, hogy eljátsszuk velük, ami a gyerekkel aznap történt, vagy egyenesen példázatok szereplői legyenek; mondjuk a macinak, amit a gyerektől szeretnénk kérni, biztosan előbb célt érünk, mint ha magának a kicsinek mondanánk.

És játsszunk együtt, amennyit csak lehet - nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor szívesen visszahoznánk ezeket az önfeledt pillanatokat.

[origo]