Gyerekszáj-pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves bemondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Ezt nem felejtem el!
	Ajánlat
	Gyurmavilág lakói Variációk gyurmára Olvasó leszek! Mesél az erdő Mobilt a gyereknek?

Sok aranyos történetet, vicces mondatot kaptunk olvasóinktól, és nagy örömmel fogadtuk valamennyit, köszönjük mindenkinek. A legjobbakat folyamatosan megjelentetjük oldalunkon, így senki ne keseregjen, ha még nem küldte el a szállóigévé lett gyerekszáj-történeteit, vagy nem látja az alábbi csokorban a már beküldötteket: továbbra is várjuk az apróságok felejthetetlen mondásait, kéthetente pedig olvasóinkkal is megosztunk néhányat közülük.

Öcsém kislánya, Alexandra, 6 éves, róla szól a következő két történet:

Alexandra éppen 6 éves korában kezdte elveszíteni tejfogait. Egyik nap bánatosan üldögélve találták az ágya szélén a szülei. Kérdezték, mi baja van, mire Alexandra: "Az a disznó fogtündér - már két napja kiesett a fogam, és még mindig nem kaptam semmi ajándékot tőle!"

A kertben dolgoztam éppen, amikor Alexandra megérkezett. "Na mi van, kacatom?" - kérdeztem tőle örömömben. "Nahát, mi vagyok én magának, egy limlom?!" - válaszolta ő.

(Baján Mária)

6 éves kisfiunk szaladgál az udvaron, 4 éves kislányunk lelkesen rohan utána. Kis idő múlva a kislány - még mindig lelkesen - megkérdezi a bátyját: "Mamó, mitől félünk?"

Vacsoránál ülünk. A négyéves Niki megkérdezi a bátyjától:
- Mamó, szereted ezt a húst?
- Igen, szeretem.
- Szereted?
- Aha.
- Mit?

(Nagy Zoltán, Budapest)

Sárközi Sámuel Pencen lakik, most 4 és fél éves.
Barátjával pecáztak a nyáron a műanyag készlettel (pecabot + halak).
Egyszer csak ujjongva fut a mamájához:
- Kifogtuk az aranyhalat!!!
- Akkor dobjátok vissza, és kívánjatok valamit - tanácsolta párom.
Samu nagyon koncentrál, majd visszadobja a halat a vödörbe.
- Mit kívántál? - kérdeztük.
- Hogy a halacska kerüljön vissza a vizébe!!!

Amikor hazaérek, a puszik mellé mindig mondom neki:
- Annyira hiányoztál!!!!
Ő erre ezt feleli minden áldott nap:
- Én is neked!!!!!

(Sárközi Lóránt, Penc)

Tengerparton már fél órája nem tud beszédbe elegyedni a vele egyidős helyi gyerekekkel. Feláll, kis vödörrel a kezében, és csak úgy magának megjegyzi alig hallhatóan: "Ezek összevissza beszélnek."

(Kontár László)

Miután a nagypapa elvált, újra nősült. Az új feleségét Juditnak hívják. A 3 éves Árpád igyekszik megérteni a helyzetet. Úgy tűnik, sikerül helyre tenni a rokoni szálakat, mert hirtelen megkérdezi az édesanyját: "Akkor most a Judit a te gonosz mostohád?"

(Szmercsányi Miklós)

Az én csemetém már kinőtt a 'jókatmondok' korból, hiszen 13 éves kamasz fiúcska, de vannak emlékezetes beszólásai, amik szállóigék lettek a családban. Szerintünk az egyik legjobb:

Tamás kicsiként rengeteget csuklott. Ha egyszer elkezdte, egész nap szinte megállás nélkül rázkódott a kis teste. Sokszor már annyira sajnáltam szegényt, hiszen tudjuk, milyen kellemetlen érzés. Mindig megjegyeztem:
- Jaj kicsim, már megint csuklasz?
Egyik ilyen alkalommal azt mondta:
- Anya, már megint csuklasz vagyok!

Már elég korán gyönyörűen és érthetően beszélt. Bár néhány szó okozott némi problémát. Ilyen volt a radiátor, ami Tominál radiátior volt. Vagy a karalábé, ami kabarálé.
Nem túl rég elhatároztam, hogy áthúzatom az ülőgarnitúránkat. A zsenília szövet nagyon megtetszett, így kikértem Tomi tanácsát is az ügyben. Kis idő elteltével érdeklődött, hogy mikor fog előrelépés történni a vásárlásban:
- Anya, mikor veszed már meg azt a zselatint, amit megbeszéltünk a fotelra?

(Zsibók Valéria, Tiszaújváros)

Jelenleg két "aranyköpéses" lányom van. Egyéves fiam még nem szaporítja a szót, de már nem kell sokat várnunk. Maja 5 éves. Mióta beszél, azóta gyűjtjük a jobbnál jobb beszólásait.

Becsukott szemmel elém állt:

- Anya, hol vagyok?
- Nem tudom - válaszoltam.
- Hát nem látsz?! Itt vagyok a szemem mögött!!!!

- Anya, elbújtok velem a Fannival?
- Majd egy kicsit később.
- Nem baj, akkor majd én elbújok magammal.

"Anya! Nekem már nincs a rágómon íz!"

Mesél: "Játszottunk, te voltál az anyuka, én a gyereked. Egyszer csak megszólaltál: kislányom, hozd gyorsan a bilit, mert pisilnem kell! "

"Anya, ha neked a kistesó most ott van a pocakodban, akkor ne egyél többet, mert rá fog menni a tesóra, és össze fogja nyomni."

Lányaim beszélgettek:
- Fanni, én magamat fogom feleségül venni.
- Én is!
- Miért, te is boldog vagy így?
- Igen!
- Én is!

Fanni most 3 éves, az ő mondásait is buzgón írogatjuk.

Ráállt a mérlegre: "Apa, nézd meg, hány óra vagyok!"

Épp siettünk volna valahova, de a Maja nem akart jönni. Fanni próbálta eligazítani: "Maja, ha nem jössz, itthon lesz te hagyva. Vagy nem! Ha nem jössz, itthon lesz téged hagyva."

Magyarázta Apának: "Apa! Amikor kicsi voltam, várta a Maja, hogy kiszüljek. És a Boti sehol volt."

Este fürdés közben a Botond annyira csapkodta a vizet, hogy a végén már annyi víz volt a kádban, hogy a kukija kilátszódott, és a hidegtől összement. Fanni meglátta, és kikerekedett szemmel közölte: "Anya! A Botinak összegyűrődött a fütyije."

(Nágl Zsanett)

Családunk legkisebb tagja májusig unokatestvéremék kisfia, Erik volt.

3 év körüli lehetett Erik, amikor sétáltak a városban a nagymamájával. A mama ismerőseivel (több idős nénivel egyszerre) találkoztak, akik a felnőttek szokásos kérdéseivel próbáltak a gyerekkel kedveskedni. Ebből az egyik az "és van-e már szerelmed?" volt. Erik ránézett a nénire, várt egy kicsit, és határozottan közölte: "Volt, de már megettük."

A másik nagyon aranyos sztori, amit szintén a mai napig emlegetünk, szintén Erikhez kötődik. A család az étkezőben ült, a tálalópulton kipakolva sorakoztak édességek, gyümölcsök, kekszek, finomságok. A kisfiú felállt a székre, izgett-mozgott, pakolászott a pulton háttal nekünk. A család beszélgetett, amikor Erik hirtelen elvett két darab kivit a tálalópultról, hátrafordult, és tágra nyitott szemmel megkérdezte tőlünk: " Kértek vikit?"

(Strumann Diána)

[origo]