Gyerekszáj-pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves bemondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Ezt nem felejtem el!
	Ajánlat
	Olvasó leszek! Variációk gyurmára Pelenkadilemma Terhességi vitaminok Elvesztett babák

Vállalkozó kedvű olvasóink október végi cikkünk (Variációk gyurmára) receptjei alapján több fajta házigyurmát is készíthettek; most ahhoz szeretnénk ötleteket adni, mit is kezdjünk a már meglévő (bármilyen fajta) gyurmakészletünkkel.

Gyurmázni minden életkorban jó szórakozás - ráadásul rengeteg érdekes és kedves tárgyat, ajándékot készíthetünk saját kezűleg, akár magunk készítette alapanyagokból is, együtt a gyerekekkel. Karácsony, születésnapok, anyák napja, vagy szimpla hétköznapok: a lényeg, hogy együtt és örömmel készüljön a "műtárgy".

Alkotás előtt

Gyurmából rengeteg féle kapható és készíthető, de van egy-két dolog, amit "jó tudni", mielőtt belekezdenénk a mókába. Mindenekelőtt: a gyerekekre érdemes egy leselejtezésre érett apa- vagy anyapólót húzni - azon túl, hogy viccesnek fogja találni a szellemköpenyt, egyúttal azt is elkerülhetjük, hogy a ruhájára kelljen vigyáznia munka közben.

Ha a gyurmánk beszáradt kicsit, ne essünk kétségbe; pár csepp baba- vagy parafinolajat gyúrva hozzá, újra használhatóvá tehetjük. A hagyományos gyurmát a legkisebbeknek még "elő kell gyúrnunk", mert kemény a kezüknek - melegítsük kicsit a tenyerünkben, puhítsuk, mielőtt nekik adnánk, különben rögtön elmegy a kedvük a gyurmázástól.

Készítsük elő a terepet, a szükséges eszközöket, ne játék közben kelljen keresgélni őket. Jó, ha van egy külön erre a célra tartott (pici) gyúródeszkánk sodrófával, de használhatunk hagyományos rajztáblát vagy egy sima fémlapot is - ez utóbbi előnye, hogy nem tapad rá a gyurma, de figyeljünk, nehogy a széle megvághassa a gyerekek kezét. Attól függően, mit szeretnénk készíteni, szükségünk lehet még tűre, termésekre, damilra, ragasztókra, festékre, sütemény- vagy pogácsaszaggató formákra, és így tovább.

Játsszunk most együtt...

          ... egy-két évesekkel

Első gyurmázások alkalmával ne akarjunk "ábrázolni" semmit - ismerkedjünk az anyaggal, mutassuk meg a gyerekeknek, hogyan válik nyújthatóvá, hogyan tudjuk nyomkodni, melegíteni, formálni, tépkedni, lapítani és újragyúrni, hogyan melegszik át a kezünkben.

Ők persze a továbbiakban sem fognak felismerhető "valamit" formázni, de ha nekünk sikerül, már az egy-másfél éves gyerekek is örülnek az ismerős formáknak (csiga, labda, kígyó, stb.)

A legkisebbekkel azonban inkább csak nyomatokat csináljunk - nem biztos, hogy van türelmük kivárni, amíg mi gondosan kialakítjuk az elképzelt kompozíciónkat. Nyújtsunk vagy lapogassunk egy kis "alapot", aminek a felületén kipróbálhatja a "nyomást".

Húzhatunk bele vonalakat, hullámot műanyag villával, csipegethetjük egy ruhacsipesszel; minden háztartásban találhatunk néhány érdekes mintát hagyó eszközt, amelyek már az egy-két évesek kezében is remekül működnek.

Ha maradandó képeket, ajándékokat csinálunk a kicsikkel, legjobb a só-liszt vagy a levegőn száradó gyurmát választani alapnak. Összegyűjtögettt termések, dióhéj, kupakok, száraztészta, mogyoró, szezámmag, sárgaborsó, tökmag, napraforgómag, szegfűszeg, csillagánizs - gyakorlatilag bármit belenyomkodhatunk az alapba. Ha kép lesz, nyomhatunk a hátába akasztót, de díszíthetünk ugyanígy egyedi kaspót, mécsestartót, tenyérlenyomatot, fényképkeretet is.

           ...óvodásokkal

Hároméves kor után már a gyerekek is szívesebben (és türelmesebben) időznek el a részleteknél.  Ilyenkor már valóban csak a fantáziánk és a kézügyességünk szab határt a lehetőségeknek - de ha a "fantáziát" a kicsikre bízzuk, ezzel sem lesz gond.

Eleinte csak "odagondolós" formákat csináljunk velük. Lapítsunk ki egy "pizzatésztát", amire ő tehet, amit csak enni szeretne: zöld olivabogyó-labdákat, piros szalámi-szeleteket, sárga sajtdarabokat; asztalt, amit ő terít meg tányérokkal, poharakkal; almafát, amire ő aggatja az almákat, stb. - olyanokat találjunk ki, amiknél még bármi, bárminek tekinthető és nem megy kudarcszámba, ha valamelyik forma nem úgy alakul, ahogy elképzelte.

Középsősökkel, nagycsoportosokkal már egészen komoly dolgokat készíthetünk. Lányokkal csodálatos ékszereket, fiúkkal állatkertet, vagy bármelyikükkel cukrászda vagy bolt felszerelését, amit aztán - akár kifestés után - a  házi boltos bácsi vagy boltos néni árulhat nekünk.

Ékszerek

Nyakláncot, karkötőt, fülbevalót legegyszerűbben úgy készíthetünk, ha kicsi (vagy különböző méretű) labdácskákat gyúrunk. Ezeket -  még formázható állapotukban - szúrjuk át egy tűvel, majd szárítsuk ki. Fessük őket vidám színekkel, majd fűzzük fel őket (lehetőleg damilra, vagy egy vékony gumira, hogy a lánc ne elszakadjon el).

Zöldségek, gyümölcsök

Zöldséges-standot vagy fákra terméseket is könnyen készíthetünk: ha nem akarunk bonyolult formákkal bíbelődni, sok kis labda például szőlővé állhat össze, egy piros labdából zöld szárral alma lesz, banánt, citromot, paradicsomot is mindenki könnyen beleképzelheti a legkezdetlegesebb alkotásokba is. Ha még korongokat is gyártunk játékpénznek, és egy cipősdobozt vagy papírládát is adunk hozzájuk, amiből a kész portékákat árulhatja a "boltosunk", biztosan nagy sikere lesz a játéknak.

Mini állatkert

A nagyvadakat tényleg nem mindenkinek sikerül elsőre elkészíteni, de saját állatkertünkbe nyugodtan költöztethetünk olyan állatokat, amelyek nem kívánnak kiugró szobrásztehetséget.
Kígyót, csigát (feltekert kígyó szarvakkal), katicát (lenyomott piros labda fekete pöttyökkel) már a gyerekek is szívesen csinálnak - ha nem bízunk saját képességeinkben, beszéljük meg velük, hogy mi fogjuk csinálni a katica alá a levelet, a kígyónak egy fát, amire felmászhat, stb.

Saját város

Meséltessük el a gyerekekkel, milyen lenne a város/falu, ahol szívesen élnének. Próbáljuk együtt megépíteni - kis házak vagy felhőkarcolók, udvar vagy pláza, csörgedező patak és halastó a város szélén, játszótér; ha jelképesen is, építsünk bele mindent, amit említ.

Egy-egy ilyen közös alkotás, beszélgetés, "önkifejezés" - a végeredmény művészi értékétől függetlenül - felejthetetlen emlék marad nem csak a kicsiknek, de nekünk, magunknak is.

Völgyi Judit