Pályázat
	Arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel annyi kedves mondást, amennyit csak tudnak. A legjobbnak tartottakat pedig osszák meg velünk is: küldjék el nekünk e-mailben, írják meg, hol laknak, mennyi idős kisfiú vagy kislány örvendeztetett meg minket humoros mondásaival. Tárgynak írják be:"Ő mondta". Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon.
	Pályázat
	A gyerekszáj-történeteket erre a címre küldhetik: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Olvasó leszek! Variációk gyurmára Ha nem megy a szoptatás Pelenkadilemma

Ki ne gondolta volna már, csemetéje vagy unokája egy-egy kedves beszólását, megmosolyogtató szóalkotását hallva, "ezt bizony felnőtt koráig megemlegetjük!" Aztán telnek a napok, különösen 2-3 éves kor körül mindegyikre jut néhány megjegyeznivaló, de legtöbbször egy hét múlva már csak arra emlékszünk, hogy megint volt valami, amit örökre az eszünkbe akartunk vésni...

Eleinte még könnyebben megy az emlékezés; amíg csak próbálgatja a hangját, az ellesett szavakat és a határokat, nekünk, szülőknek is jut idő rögzíteni a bájos mondásokat. Aztán, ahogy "belejön" és minden napunkat egyre több szóval, asszociációval és a nyelv útvesztőiben tett, csetlő-botló mondattal ragyogja be, magunknak adott kezdeti ígéretünk is úgy foszlik köddé.

Sok szülő határozza el, naplót fog vezetni a legaranyosabb bemondásokból, nyelvünk logikai következetlenségeit öntudatlanul is "kijavító" ragozásairól, laza, mégis nyomon követhető jelentéstársításairól.

A feladat azonban, amilyen könnyűnek látszik, legalább annyira nehezen kivitelezhető. A gyerekek általában nem akkorra időzítik legaranyosabb megszólalásaikat, amikor mi tollal felszerelkezve ülünk a füzet mellett, írásra készen. És mire oda kerülnénk, előfordul bizony, hogy annyira fáradtak vagyunk, hogy nem jut pontosan eszünkbe, mi is volt az, amit annyira meg akartunk jegyezni, vagy azóta már újabb ötöt mondott aznap, és csak az utolsó kettő jut eszünkbe közülük.

Most mégis arra buzdítjuk a szülőket, nagyszülőket, jegyezzenek fel ezekből annyit, amennyit csak tudnak. Az általunk kiválasztott mondásokat összegyűjtjük és havonta megjelentetjük oldalunkon. (Részletek keretes írásunkban.)

Kedvcsinálónak álljon itt néhány történet. Főhősük Misi, két és fél éves, szószátyár kisfiú, aki előbb kezdett beszélni, mint járni. "Ő mondta":

Játék közben magára húz egy kockás plédet, lelógó végére ráültet néhány plüssállatot, húzza őket, "megy a vonat". Hirtelen megáll, odaszól az állatoknak: "Na, most szálljatok le a királyi pompámról, itt a megállomás!".

Nyáron a strandon próbál szóba elegyedni egy hasonló korú kislánnyal, de az nem nagyon látszik lelkesnek, elmegy mellette, mintha nem is hallaná. Misi követi, magyaráz neki, nem érti, miért nem kap választ. Hallom, a kislány édesanyja odaszól neki - németül. Próbálom Misinek magyarázni a helyzetet: "Kicsim, azért nem válaszol, mert nem érti, mit mondasz neki." És, szinte automatikusan, kicsúszik még a számon:  "Ők más nyelven beszélnek."
Misi értetlenül rám néz, kidugja a nyelvét, bandzsít, hogy megnézze, aztán megkérdezi: "Miért, nekem milyen nyelvem van?"

Édesapja csikálja az ágyon. Misi egy darabig nevetve tűri, majd megszólal: "Apa, ennek nem ez a módja!"

Nagyon szereti a mondókákat, sokszor "költ" sajátot is. Este van, háromnegyed órája talál ki mindenfélét, miért is kell újra és újra felkelnie az ágyból.. "Misi, azonnal lefekvés, világos?" "Világos, világos, messze van a virágos, azért nem kapsz virágot!"

Újabb este, újabb próbálkozások a lefekvés halogatására. "Véletlenül" beleborít egy pohár vizet az ágyába. A döbbent szülők: "Misi, mit csinálsz?!" Ő: "Hááát, nem disztingálok!"

Újabb este, újabb trükk - de úgy tűnik, ma "jó napja van": "Most még adok egy puszit Apának. Aztán jövök. És akkor alszom, ugye? Kész, passz. Mert különben itthagysz, és sírdogálhatok egyedül."

Szereti Pampalini kalandjait nézni, de mind közül ezt idézi legtöbbször: "Elmondja: Gálvölgyi János." Fürdésnél megkérdezzük: "Ki menjen veled fürdeni, Apa vagy Anya?" Gondolkodás nélkül: "A Gálvölgyi János!"

Nagymama porszívóz, véletlenül beszippant egy elkóborolt játékdarabot is. Misi: "Milyen porszívód van neked, Mami, biztos nagyon éhes, mindent fölfal!"

Amikor csak teheti, cipelteti magát. Hazafele menet előre szól, "de amikor odaérünk, nagyon el fog fáradni a lábam, és sírdogálni fogok, vegyél fel". Mondom, nagyon nehéz már, még a hátamon is alig bírnám felcipelni a harmadikra. "Akkor majd felkengyellek vagy felnyergellek!"

[origo]