Válasszunk okosan!
	Hazánkban az elmúlt tíz-tizenöt évben szintén különböző előjelű változások történtek. Megszűnt az addig piacvezető kiadók monopóliuma, s a sok kisebb-nagyobb új kiadó megjelenését alapvetően pozitív folyamatként is értékelhetnénk. Tény azonban, hogy a lehetőségek bővülésével rengeteg silány (gyerek)könyv is elárasztotta a piacot. Találhatók köztük tagadhatatlan piaci sikereket elkönyvelő, nagy nevű, de irodalmilag vitathatóbb értékű kiadványok, és szinte kézbevehetetlen, külföldről egy az egyben átvett, nem magyar gyerekekhez szóló, pongyola fordításban megjelent rémségek is. Természetesen nem ezekkel kívánunk elsősorban foglalkozni, de meg kell említenünk őket, éppen a "figyelemfelhívás" miatt: ha (gyerek)könyvet vásárolunk, szánjunk időt a gondos válogatásra. A befektetett idő sokszorosan fog megtérülni.
	Ajánlat
	A totyogók mindentudó nagykönyve Szülők kézikönyve Alapkönyv a terhességről
	Ajánlat
	Sztárok kedvenc esti meséi "Mindig, minden helyzetben mesélek" Nézzük együtt a mesét! Királylány mesék

A mesék bűvöletében

Hogy a kicsiknek szükségük van a mesékre, már-már közhely. Nem mindegy azonban, milyen mesékkel találkoznak ebben a minden későbbinél fogékonyabb korban. A meséknek, gyerekkönyveknek (hogy újabb közhellyel éljünk) jelentős szerepük van az ember felnőtté válásában, a "milyen emberré" érésében.

Nem csak abban, felcseperedvén olvasó válik-e majd belőlük, de ízlésük formálásában, esztétikai és erkölcsi értékrendjük alakításában, feladat-tudatuk kialakításában is - és hosszasan folytathatnánk a közös mesélés szerepének méltatását.

Csak egyet kiemelve közülük: ezek a történetek - különösen, ha alkalmuk van a maguk nyelvén a szülővel "megbeszélni", "kifejteni" is őket - segítenek az apróságoknak feldolgozni az aznap velük történt eseményeket, az őket éppen foglalkoztató kérdéseket, lelki problémákat, ismétlődő szituációkat.

A picik igénylik ugyan az álladó motívumokat a mesékben, de szinte kikövetelik a saját életükben átélt szituációkat, a minden alkalommal változó részleteket is (kicsit előrevetítve: feltűnő ilyen szempontból, hogy a kiadók kínálata között nagyon sok a sorozat, azonos alapszereplőkkel, újabb és újabb, változatos kalandokkal). Ezek a "saját mesék" a szülő és gyerek kapcsolatának is fontos alapkövei és nem egy (később sikeres) mesekönyv született az eredetileg egyáltalán nem nagyközönségnek szánt esti mesékből.

Fókuszban az illusztráció

A legkisebbeknek az "olvasás" élménye nem az írott szöveghez kapcsolódik. Ebben a korban nem azt érzékelik, ha könyvet veszünk a kezünkbe, hogyan követjük a betűk diktálta kész történet eseményeit - az igazi élmény a közös mesélés, az együttlét, a szülőkkel tett közös utazás a számukra még állandóan jelen lévő fantáziavilágban.

Két-hároméves korig a szakemberek nem is javasolnak nagy mesefelolvasásokat; a mondókák, versikék mellett kezdetben azt tartják lényegesnek, a gyerekeknek a velük aznap történt eseményeket meséljük el. Meseköntösben, természetesen.

Akár egy állatkölyök bőrébe bújva, akár a saját nevével szereplő kisfiú/kislány kalandjaiba szőve, felidézve a nap eseményeit, itt-ott magyarázatot fűzve hozzá, sokat segíthetünk neki az őt ért hatások feldolgozásában. Ilyenkor, amikor szinte csak "képi látásmódban" léteznek a gyerekek, leginkább a képekhez köthető történetek kötik le őket. Egy-egy ízlésesen illusztrált lapozó alapján akár minden este eljátszhatjuk közösen a "milyen napod volt" történeteinket (ezt sokszor a felnőttek is megtehetnék maguk között).

Az életkor változásával természetesen az illusztrációk szerepe is változik, de azok kiválasztásának szerepe ugyanolyan fontos marad felnőtt korban is, mint ahogy az szempont kell legyen már a legkisebbek esetében is.
Gyerekkönyveket lapozva a nyelvhasználat és az illusztráció legfontosabb (közös) feladata a kicsik számára befogadható, életkoruknak megfelelő "gyermeki nyelven" szólni. Nem rózsaszín habcsókba öltöztetni mindent, gügyögve és kikerülve a kényes kérdéseket, kitérő válaszokat adva s így mintegy lebecsülve a fiatal hallgatóságot; képeiben és szavaiban érthető, megfogható és átélhető világot kell teremteniük, tisztelve minden könyvbarát korosztályt.

A gyermek- és ifjúsági irodalom kettőségei

"Réges régen", a múlt század derekán Nyugat-Európában az volt a tendencia, hogy aki nem tudott a felnőtt prózában gyors sikereket elérni, gyerekkönyvekkel próbálkozott. Ezzel párhuzamosan Kelet-Európában, különösen Cseh-, Orosz- és Lengyelországban mindig is nagy megtiszteltetésnek, kiváltságnak számított gyerekkönyvekkel megjelenni.

Ma egyre inkább felismerik a legifjabb korosztálynak szánt szavak és képek szerepének fontosságát. Mondják, "világszindróma", hogy mind kevesebbet olvasunk, különösen nyomtatott könyveket; "rohanó világunkban" a gyerekek előtt sincs már a fotelban elmélyülten olvasó apa, anya képe.

Ugyanakkor, akik mégis ragaszkodnak a "Gutemberg-galaxishoz", egyre igényesebben válogatnak maguknak is, gyerekeiknek is.

A fenti "bölcsességeket" ismerő kiadók azonban nincsenek könnyű helyzetben. Nem elég megtalálni, felismerni az értékeket, "el is kell adni" azokat. A nagy kiadók áruházláncainak kínálatába nehéz bekerülni, ahogy nehéz a valódi értékeket "megláttatni" a hatalmas kínálatban.

A gyerekirodalomnak sajnos még kevés országos fóruma akad - bíztató, hogy művelőinek részére már hazánkban is léteznek kiadói díjak, pályázatok. Gyermekkönyvekről szóló recenziók azonban még mindig alig léteznek. Akadnak persze apostolok, akik szívükön viselik a témát (Szávay Ilona a Fordulópont tematikus számai közül nem egyet szentelt már a gyerekkönyveknek), de az egyetlen "állandó csoda" a Csodaceruza című periodika léte, amely évi hat számban foglalkozik (kizárólag) a legkisebbeknek szóló gyermekirodalommal.

Összeállításunkban (melyet további kiadók ismertetésével tervezünk folytatni) a szülőknek szeretnénk segítséget nyújtani a tájékozódásban, hogy "minden gyerek tudja, még a legkisebb is": olvasni jó!

Völgyi Judit