Pályázat
	Ti hova jártok legszívesebben? Mutasd be nekünk legkedvesebb kirándulóhelyedet, emlékezetes családi kirándulásodat! Meséled el, mitől volt neked kedves a hely vagy az adott szituáció, miért ajánlanád úti célként másoknak. A legjobban sikerült "kedvcsinálókat" megjelentetjük Babázó oldalain. A levél tárgyának ne felejtsd el beírni: "Mesél az erdő"! Írásodat erre a címre küldheted: babazo@origo.hu

Jótékony természet

A friss levegőn eltöltött idő és a mozgás kedvező élettani hatásairól egyre többet hallani, nem is kívánunk most ezekbe mélyebben belemenni. Egy családi kirándulásnak azonban nagyon sok "járulékos haszna" is van az egészség megőrzésén kívül, amelyeket szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül.

A legfontosabb talán az a már-már közhelynek hangzó megállapítás, hogy "együtt a család". Nem a megszokott környezetben, a megszokott rutin-feladatokkal, a kis közösségen belül bebetonozódott szerepekben, hanem valami semleges helyen, ahol "mindenki egyenlő", ahova együtt léptünk ki, hátunk mögött hagyva a mindennapokat.

A gyerekek a szabadban észrevétlenül tanulnak meg rengeteg mindent, amit egyébként - otthon ülve, könyvekből vagy közvetett magyarázatokból - nagyon nehezen értenének meg. Nem csak a fák, növények, bogarak, kövek neveit, formáit, de az élet természetes körforgását, az évszakok változását, az erdőjárás és természetvédelem szabályait, a vele járó veszélyeket és azok felmérését, a tájékozódást, a táplálékláncot, a "jó" és "rossz" magvak, gombák, gyümölcsök fogalmát is - és még sokáig folytatatnánk a sort.

A tágas tér pedig a lelket és a szellemet is felszabadítja. (Nem csak a gyerekekét.)  A kicsik nem csak szívesen fedezik fel a faágak, fűszálak, tücskök-bogarak titokzatos világát, de utolérhetetlen fantáziával kreálnak játékokat bármiből. A legtöbb gyereknek bőven van játéka otthon, ezek a (felnőtt fejjel talán látszólag) hasznavehetetlen tárgyak azonban elmélyültebb játékra sarkallják őket, mint bármelyik boltban kapható csodaszer.

Szükségük is van ezekre a maguk kitalálta játékokra, hiszen nagyon keserű ember válik abból a gyerekből, aki nem sajátítja el az ösztönös játék képességét. Kirándulások alkalmával ne mi akarjuk neki megmondani, mi a legérdekesebb, miből lesz a legjobb játék, ne tömjük tele "kötelező programmal" azt a napot,  csak teremtsünk alkalmat a szabadságra - konkrét és átvitt értelemben egyaránt. És gyönyörködjünk csemeténk alkotó fantáziájában. (Maximum egy labdát vigyünk magunkkal, hogy kedvére kiszaladgálhassa magát.)

Mindezek eléréséhez persze nem kell több száz kilométeres teljesítménytúrára gondolnunk - ha van a  közelünkben egy kisebb erdő, park, zöld terület, akár minden nap "kirándulhatunk" egyet a munka után a gyerekekkel. Fél óra séta is kellemes kikapcsolódást, felüdülést jelenthet egy-egy épületben (irodában, óvodában) eltöltött nap után, kicsiknek és nagyoknak. Az "igazi kirándulások" természetesen leginkább hétvégékre programozhatók.

Mekkora gyerekkel?

Pár hónapos babákkal még viszonylag könnyű a kirándulás, remekül érzik magukkal egy hordozókendőben vagy kenguruban. (Vannak olyan terepek, erdők, ligetek, ahova babakocsival is nyugodtan nekiindulhatunk, de ha ismeretlen úti célt választunk, érdemes előre tájékozódni a terepviszonyokról.) Sokszor a szülők is meglepődnek, a babák mennyire figyelnek, követik a fák hajladozó ágait, a nap fényét a leveleken, reagálnak a madarak hangjára - ilyenkor leginkább a kismama / kispapa teherbíró képessége határozza meg a kirándulás időtartamát.

Az egy-két évesek azért is nagyon élvezik a természetjárást, mert már maguk fedezhetik fel a környezetüket - az örökmozgók is hosszasan elüldögélnek egy-egy lapulevéllel, bottal, kaviccsal ismerkedve. Hangyabolyok menetelését figyelni, kavicsot dobálni a vízbe, békát ugratni, terméseket és lehullott leveleket gyűjteni: csupa megunhatatlan foglalatosság számukra.