|
- Melyik volt az első meséd és milyen ötletből született, hogyan írtad meg?
Első mesekönyvem a Hisztimesék volt. Ezek a mesék valós élethelyzetekben, méghozzá válságos szituációkban, Lilla lányom hisztijei közepette születtek. Sokféleképpen próbáltam a hisztiket kezelni, de leghatásosabb módszernek mindig a mese bizonyult. A ruháit eszelősen tépkedő, üvöltő, nem egész kétéves gyereknek elég volt halkan annyit mondani, hogy "Szeretnéd tudni, mi történt azzal a kislánnyal, aki nem akart felöltözni?" - és csodák csodája, vége volt az ordításnak és toporzékolásnak, a kicsi nagy szemeket meresztve hallgatta, mi is történt a "kollégával", miközben én gyorsan és észrevétlenül fel is öltöztettem. Aztán rászoktunk, hogy mindig minden helyzetben mesélek - Lilla nehezen kezelhető csöppség volt, és a mesék sok mindenen átsegítettek minket. Aztán egyszer a Hisztimesék kiadója is hallott mesélni valahol - és felvetette: mi lenne, ha leírnám a történeteket, hátha összeáll belőlük egy kötet. Hát így indult...
- A lányaid mennyire jelennek meg az általad teremtett mesealakokban? Van konkrét hasonlóság is, vagy inkább bizonyos tulajdonságok, sztorik jelennek meg a mesékben?
Egyrészt megjelennek a vágyaik - Lilla például csendes, inkább visszahúzódó gyerek, számára valószínűleg azért annyira vonzó a vagány, minden kalandba belevágó, semmitől vissza nem riadó Rumini alakja, aki mai napig a kedvenc mesehőse. Panka, a kis muzsikus tündér szívében-lelkében olyan, amilyen én szerettem volna lenni a rettentő botfülemmel és fahangommal. De külső minták is vannak: Panka például határozottan a középső lányomra, Borira hasonlít - minden rábeszélésnek ellenálltam, hogy ne legyen hosszú szőke hajú tündér belőle, hiszen Bori is kis fekete, és valahogy nagyon olyannak képzeltem Pankát.
- A mesealakok külsejét te határozod meg, az illusztrátor, vagy közösen találjátok ki?
Az a bevett módszerem, hogy ha van fontos külső jegy, akkor beleírom a szövegbe, és ezzel elkerülünk minden további vitát. De az illusztrátoroknak nagyon nagy szerepe van a szereplők megalkotásában - és többnyire el szoktam fogadni az ötleteiket. Én például eredetileg szőke kisfiúnak képzeltem Csiribít - készítettem rajzokat is - leginkább a kis hercegre hasonlított. Pásztohy Panka, az illusztrátor vetette fel a borzas üstökű, vörös hajú legényke képét, és azóta is örülök, hogy hallgattam rá. Ma már el sem tudnám Csiribít máshogy képzelni.
|