|
Kedves Doktornő!
Olvastam a babazo.hu oldalon az ön bemutatkozó lapját, és nagyon megtetszett az a mondat, hogy a "gyógyításon túl segítünk a szülőknek abban is, hogy hogyan játsszanak, tanuljanak és foglalkozzanak okosan gyermekükkel". Ezt nagyon szimpatikusnak - és hasznosnak - találtam.
Szeretnék érdeklődni: mely életkorban milyenfajta játékokat ajánl? Hogyan tudunk okosan foglalkozni gyermekünkkel?
Családunk nagy, és mivel nem akartuk mindannyian levéllel zavarni munkáját, ezért én írok a többiek nevében is. Van csecsemőkorú, már járóképes, bölcsis, ovis és kisiskolás apróságunk is.
Ha engedi ideje, kérem, segítsen!
Egy apuka
Kedves Apuka!
A kérdésre összefoglalóan nem lehet válaszolni. Azt gondolom, hogy sablonosan meghatározni, melyik játék "megfelelő az adott életkorban a gyermeknek", nem igazán hasznos, hiszen minden gyermek más.
Véleményem szerint néhány alapvető játékszabályt kell betartani, és ennek megfelelően kell az aktuális játékot kiválasztani.
Egyénre szabott választ csak akkor tudok adni, ha ismerem a családot és a gyermeket - minden gyermek önálló lény, így általánosságban nem lehet megmondani, hogy mi érdekli az adott gyermeket, ez nem életkorfüggő. Ugye, a felnőttnek sem az alapján veszünk könyvet vagy zenei CD-t, hogy hány éves. Miért gondolnánk akkor, hogy a gyermekek gondolkozását az életkor határozza meg?
Ha ismerjük a saját gyermekünket, akkor könnyebben tudunk együtt játszani is. Ebben tudunk mi, orvosok és pszichológusok segíteni.
"Alapvető játékszabályok" a szülők számára, melyeket betartva megalapozhatjuk a kellemes közös játékot:
1. Amikor játszik a szülő a gyermekkel, ne foglalkozzon mással, csak a játékkal. (Olyan játékba fogjunk bele, amire időnk van. Nincs annál rosszabb, mint amikor a szülő unja a játszást vagy nem ér rá befejezni.)
2. A játék kiválasztása előtt beszéljék meg, hogy a családtagok közül ki szeretne részt venni a játékban.
3. Attól függően, hogy a gyermek és a szülő milyen hangulatban van, ülő- vagy aktív mozgást igénylő játékot válasszunk.
4. Kis csecsemő esetén a játszás mindig olyan legyen, hogy a gyermek aktívan vegyen részt a játékban, legyen sikerélménye, tanulja meg, hogyan lehet kommunikálni. Ebben az életkorban sok múlik azon, hogy a gyermek a mentális, illetve a mozgásfejlődésében melyik stádiumban tart. Nagyon fontos, hogy a gyerek ne csak passzív megfigyelő legyen. A testvért, ha van, mindig vonjuk be!
5. Nagyobb gyermeknél mindig olyan játékot válasszunk, amihez a gyermeknek is és a szülőnek is kedve van. Nem szükséges, hogy mindig a gyerek nyerjen, tanuljon meg veszíteni is, de azért legyen sikerélménye.
6. Csak akkor játsszunk, ha tényleg kedvünk van.
Üdvözlettel:
dr. Altmann Anna
[origo]
|