|
Elsajátításához az szükséges, hogy a gyermek naponta gyakorolhassa ítélőképességét és módja legyen választani a különféle alternatívák közül olyan területeken, amelyek megfelelnek életkorának és felfogóképességének.
A felelősségérzetre nevelést kisgyermekkorban kezdhetjük el. Kialakulását elősegíti, ha lehetővé tesszük, hogy a gyermek az őt érintő dolgokkal kapcsolatban kinyilváníthassa a véleményét és ahol erre mód van, választhasson kevés számú alternatíva közül.
Határozottan el kell különítenünk azonban azokat a helyzeteket, amikor csak véleményt mondhat és azokat az eseteket, amikor a választást teljes egészében rábízzuk.
Vannak olyan problémák, amelyek a gyermek jólétét, biztonságát érintik, és így kizárólag a szülők felelősségi körébe tartoznak. Ezekben a kérdésekben kinyilváníthatja a gyermek a véleményét, de nem az övé a választás. Mi döntünk helyette és közben természetesen segítjük abban, hogy elfogadja a döntésünket.
Vannak viszont helyzetek, amelyek teljes mértékben a gyermek felelősségének körébe tartozhatnak. Ezekben az esetekben neki kell választania.
Mindenekelőtt arra van szükség, hogy világosan elkülönítsük a felelősségnek ezt a két körét: azokat a helyzeteket, amik a gyermek kompetenciájába tartoznak és azokat, amik nem. Vizsgáljunk meg most két olyan területet, ahol a szülők és a gyermekek között gyakori a konfliktus. (Következő cikkemben tovább bővítem a felelősség területeket.)
Evés
Gyermekeinket szándékosan minél többször kell olyan helyzetbe hoznunk, amelyekben nekik kell választaniuk. A szülők választják ki azokat a helyzeteket, amelyekben aztán a gyermekek maguk dönthetnek.
Egy kisgyermektől nem kérdezzük meg, hogy akar-e reggelizni. Az nem az ő felelősségi köre, ebben a szülők döntenek.
Viszont azt megkérdezhetjük tőle: "Lekváros kenyeret kérsz, vagy rántottát?" Megpirítsam a kenyeret, vagy ne? Hidegen, vagy melegen kéred a tejbegrízt? Tele bögre kakaót iszol, vagy csak félig öntsem?"
Ily módon mintegy közöljük a gyermekünkkel, hogy a saját dolgaival kapcsolatban bizonyos felelőssége van. Nem csupán parancsok befogadója, de az életének alakításával kapcsolatos döntések aktív résztvevője.
Az étkezési problémák többségének okozója maguk a szülők, akik túlzott érdeklődést (aggodalmat) mutatnak gyermekük étvágya iránt. Az ilyen szülők minden praktikát bevetnek, hogy gyermekük megegyen bizonyos főzelékeket, miközben még azzal is "etetik" őket, hogy elmagyarázzák, milyen hasznos a szervezetének.
A gyermeknek az a legjobb, ha a szüleinek nincsenek erős érzelmeik a különféle ételekkel kapcsolatban: ha az anya finom és ízletes ételeket készít, és ezentúl gyermekére bízza, hogy olyan sokat, vagy éppen olyan keveset egyen belőle amennyit az étvágya megkíván - feltéve ha ez nem mond ellent valamilyen orvosi előírásnak. Egyéb esetekben egyértelműen leszögezhetjük, hogy az evés a gyermek felelősségérzetének a körébe esik.
Öltözködés
Ruhavásárláskor a mi felelősségünk, hogy milyen ruhára van gyermekünknek szüksége, és mennyi pénzt költhetünk rá. Ha gyermekünkkel együtt vásárolunk, az üzletben válasszunk ki a szükséges ruhafajtákból többféle, más-más stílusú ruhát, olyanokat, amelyek mindegyike - árát és stílusát tekintve egyaránt - elfogadható számunkra. Ezek közül azután a gyermek válassza ki, hogy melyiket hordaná szívesen. Ily módon már a négyéves gyermek is maga választhatja ki, hogy melyik zoknit, vagy inget szeretné, ha megvennénk - azok közül, amelyeket előzetesen mi választottunk ki.
A nagyobb gyermekek számára különösen fontos, hogy olyan ruhákat választhassanak, amelyek nem túlságosan térnek el a baráti körük ízlésvilágától. A szülőknek meg kell ismerniük, hogy gyermekük mit tekint "menő"-nek és mik azok, amik nem tetszenek neki.
Az öltözködés felelősségi körét így határozhatnánk meg: a szülő válogat, a gyermek választ.
(Felhasznált irodalom: Haim Ginott Szülők és gyermekek) Benda Viktória
[origo]
|