|
Kedves Doktor Úr!
1. 29 éves vagyok. 23 éves koromig rendszeres, 30-32 napos ciklusaim voltak. Utána néha voltak 7-10 napos késések. 26 éves koromban, mikor a kisfiamat terveztük, olyan is előfordult, hogy 1 hónap teljesen kimaradt. Az akkori nőgyógyászom elküldött hormonvizsgálatra, ami enyhén emelkedett prolaktinszintet mutatott ki (27,2 ng/ml) és emelkedett LH/FSH arányt. Az orvosom bromocriptint írt fel, 2 hónapos szedését követően a prolaktinszintem 11-re csökkent.
2. Ekkor egy másik városba költöztünk, és a következő ciklusomban megfogant a kisfiam. A szülés után 10 hónap múlva jött meg a menstruációm először, azóta 29-33 napos ciklusaim vannak.
3. Nyolc hónappal ezelőtt határoztuk el, hogy ismét babát szeretnénk. Ekkor elmentem a nőgyógyászomhoz, aki újból elküldött hormonvizsgálatra, ami teljesen normális értékeket mutatott. Félévnyi sikertelen próbálkozás után az orvosom megismételtette a hormonvizsgálatot, ami szintén teljesen negatív lett. A férjemet is elküldte spermavizsgálatra, nála is minden rendben.
4. Ezután az orvosom a peteérés követését javasolta, amit a ciklusom 14. napján ultrahanggal tett meg: ekkor 1 db 13 mm-es tüszőt látott az egyik petefészekben, a másikban semmit. A 18. napra 17 mm-re nőtt ez a tüsző. Az orvosom azt mondta, további követésnek nincs értelme, mert ez a tüsző "nem jó", stimulálni kellene gyógyszeresen a peteérésemet. Jelenleg itt tartunk. A férjem és én úgy döntöttünk, egyelőre nem szedem be a gyógyszert, mert félünk attól, hogy a stimuláció hatására akár többes ikerterhesség következne be, és reménykedünk abban, hogy gyógyszeres beavatkozás nélkül, természetes úton sikerül teherbe esnem.
5. A kérdésem az lenne a doktor úrhoz, hogy mit javasol, várjunk-e még, vagy ön szerint is gyógyszeres kezelésre van szükségem. Egy vidéki kisvárosban sajnos sok lehetőség nincs a tájékozódásra, a média és az internet meg olyan nagy információáradattal lát el, amiből nagyon nehéz kihámozni a megszívlelendőt a sok "gagyi" közül, szaktudás híján könnyen félrevezethetik az embert.
Várom válaszát! Üdvözlettel: K. Á.
A történet tipikus példa arra, hogy a türelmetlenség felesleges vizsgálatokat és kezeléseket szül. Az a tapasztalat ugyanis, hogy egy egészséges, fiatal pár rendszeres nemi élet mellett évente egy terhességet "hoz össze", minden beavatkozás nélkül - és ez önöknél, eddig, példaszerű. Minden kivizsgálás ezt igazolja. Szerintem most is ez lesz. De lássuk, mi történt!
(A "fejezeteket" én számoztam meg, hogy érthetőbb legyen a válaszom.)
1.: Megjelent egy aggódó fiatal hölgy a nőgyógyásznál, hogy nem jön össze a baba. A nőgyógyásznak azt kellett volna mondania - természetesen megfelelő magyarázattal -, hogy: türelem! Helyette vizsgálatokat kezdett, amelyek lényegében mind normálisak voltak, de bele lehetett kapaszkodni egy kissé emelkedett értékbe (prolaktin), ami a klinikai kép alapján csaknem biztosan nem volt oka az addigi sikertelenségnek.
A kollégák be vannak szorítva egy helyzetbe: megjelenik egy aggódó nő, aki gyereket szeretne, de (igen rövid idő alatt) ez nem sikerült, ezért, hogy kedvére tegyenek és megszolgálják a honoráriumot, a "könnyebb" utat választják: vizsgálatokat rendelnek el (feleslegesen, mert még egy év sem telt el). Közben persze múlik az idő, és a statisztika "bejön". A kolléga egyértelműen az időhúzásra "játszott", hiszen a korrekt kivizsgáláshoz spermavizsgálatra és a petevezetők átjárhatóságának vizsgálatra is szükség van. Az időhúzás eredményesnek bizonyult, hiszen a kívánt terhesség normális időn belül sikeres volt, kollégánk sajnálhatja, hogy más aratta le a babért.
2.: A sikertörténet után visszaállt egy normál helyzet: a 29-33 napos ciklus nem kóros!
3-4.: És a történet újra kezdődik.
Tudni való, hogy egy sima szülés után két évvel egészen minimális a kockázata annak, hogy (azonos apajelölt esetén) a sperma hibája okozhatna meddőséget, de ez a legkevésbé megterhelő vizsgálat, ezért az új kolléga spermavizsgálatot rendel és egy másik nem terhelő vizsgálatot: tüszőérés-ellenőrzést (follikulometria) és korrekt módon progeszteront. A kivizsgálás eddig pontos, szakmailag védhető (kivéve, hogy egyelőre felesleges), és az adatok szerint minden rendben van (olyan ugyanis nincs, hogy ha a progeszteronérték jó, akkor a tüsző nem, de ez nem közismert), és mivel ő sem meri azt mondani, hogy "türelem", gyógyszeres kezelést rendel. Húzza az időt. Itt tartunk most.
5.:
Mit értünk el? A levélíró észrevette, hogy valami nincs rendben, a leginkább elérhető internetes helyeket kezdte olvasni, ahol rájött, hogy más az amatőr és más a professzionális olvasnivaló. (A szakmailag korrekt adatok általában fizetős helyeken érhetők el: egyetemi tankönyvek, szakmai anyagok stb.).
És bár a neten, főleg amerikai "betegtájékoztató anyagok" formájában sok hiteles olvasnivaló is van, hihetetlenül sok téves eszme is kering, nem csoda, hogy a laikus könnyen eltéved, bizonytalanná válik. Az igazság az, hogy a mi időhúzó taktikánkra is talál bizonyítékot, tehát akár meg is nyugodhat. Persze nem fog, hiszen akkor nem sietett volna egy sikeres történet után túl korán orvoshoz.
Sajnos mi, nőgyógyászok sem tudunk mindig megfelelő válaszokat adni vagy elviselni azt, hogy nincs tennivaló. Ennek egyértelműen az az oka, hogy ha én a "türelem!" megoldást választom, akkor a hölgyek döntő része nem nyugszik, hiszen korunk sikerorientált gondolkodásmódja és a gyakran későn kezdett családtervezés arra szorítja, hogy minél előbb sikert produkáljon, másik szakemberhez fordul.
Kifizetődőbb tehát felesleges vizsgálatokat kezdeni és szükségtelen, de kis kockázatú kezeléseket végezni, mert nagy valószínűséggel ezalatt bejön a várt siker, és ezzel az orvos és a "páciens" is megdicsőül. És ha nem jön be a dolog, nagy baj akkor sincs, akkor majd másik orvoshoz fordulunk, aki új vizsgálatokat és új magyarázatokat ad, közben pedig az idő múlik, és akinél a siker bejön, az lesz a csodadoktor. Így persze valamennyien egyszer csodadoktorok, egyszer elhagyott sarlatánok vagyunk.
Csak az a kérdés, kinek jó ez.
Dr. Csákány M. György szülész-nőgyógyász
[origo]
|