|
De vajon a mi társadalmunkban ki és miért forduljon pszichológushoz, pszichiáterhez?
Vannak olyan problémák, amelyek esetében ez elég egyértelmű: súlyos depresszióval, pánikrohamok jelentkeztekor, erős szorongáskor, krízishelyzetben, jelentős alvászavar esetén általában pszichiáterhez/pszichológushoz szoktak fordulni az emberek.
De vannak olyan problémák, amivel nem szívesen keresik fel a szakembert, mondván " meg tudom oldani a problémáimat saját magam". Gyakran ez sajnos nem sikerül; vannak olyan problémák, melyek jellegüknél fogva szakember segítségét igénylik.
A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány olyat, amellyel érdemes felkeresni a szakembert, mivel megoldásuk egyedül hosszabb, nehezebb, és gyakran nem is sikerül.
Ilyen például, ha valaki nagyon féltékeny, vagy ha semmi önbizalma nincs. Ha képtelen elfogadni azt az élethelyzetet, amiben van. Ha nem tud kötődni senkihez sem tartósan, és ezért állandóan váltogatja partnereit. Ha szüleivel szemben állandóan haragot érez, vagy éppen képtelen elszakadni tőlük, és felnőttként is gyermekszerepben maradt. Ha valaki saját maga vagy mások szerint túlzottan félti gyermekét, vagy éppen ellenkezőleg, érzelmileg elutasítja őt.
Pszichiátriai problémával orvoshoz fordulni kicsit ijesztőnek tűnik mindenki számára. Mi is fog ott történni? Ha a probléma olyan jellegű, hogy gyógyszerre is szükség van, akkor a pszichiáter fel fogja írni a megfelelő gyógyszert. A főbb gyógyszercsoportok a hangulatjavítók, a hangulatstabilizálók, a szorongásoldók és az antipszichotikumok. A gyógyszerek mellett a pszichoterápiában is jártas orvos valószínűleg pszichoterápiát is fog alkalmazni. (Az utóbb említett problémákban valóban a pszichoterápia a választandó legmegfelelőbb kezelés, ezek gyógyszerrel nem orvosolhatóak.)
Mi is az a pszichoterápia, mi történik a rendelő falain belül?
Pszichoterápia nagyon sokféle lehet. Mivel többféle pszichoterápiás irányzat van, és általában egy pszichoterapeuta több módszerben is képzett, amelyeket saját szakmai tudása szerint ötvöz, ezért általában annyi féle módon történhet a dolog, ahány pszichoterapeuta van.
Egy azonban mindenképpen közös. Ez pedig az, hogy a terapeuta el fogja fogadni ott és akkor a hozzá fordulót, minden bajával együtt. Ez nagyon lényeges momentum, hiszen otthon többnyire az elfogadás nem teljes, általában feltételhez kötött.
Elfogadnak, ha " jó feleség vagyok", ha " nem mutatom ki a bánatomat", ha " sose vagyok dühös", ha "mindent úgy megcsinálok ahogy elvárják tőlem": általában a negatív gondolatokat el kell titkolni a család elől, mert azok elfogadhatatlanok.
A pszichoterápiás rendelőben azonban szabadon lehet érezi bármit, s a kliens megtapasztalja, hogy minden negatív gondolatával együtt fogadják el, semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie. Gyermekként is többnyire azt tapasztatjuk meg, hogy elfogadásunk feltételhez kötött, azaz nem viselkedhetünk bárhogyan, mert akkor nem fogadnak el bennünket.
Amikor a kliens megtapasztalja, hogy őt mindenestül elfogadják, akkor elmond olyan dolgokat is, amiket amúgy szégyellne, amikről azt gondolja, talán elfogadhatatlanok. És újból azt tapasztalja meg, hogy ezzel is elfogadták, hogy így is szerethető. A terapeuta úgy működik, mint egy tükör, aki segít a kliensnek abban, hogy saját érzésvilágában eligazodjon. Ez minden fajta terápiás irányzatban közös.
A terapeuta irányultságától függ, hogy ezen kívül még mi történhet a rendelőben.
Történhet valamilyen mélylélektani feltárás, pl. pszichoanalízis, ahol a pszichés zavarok tüneteinek eredetét és ezen képzetek összefüggéseit próbálják feltárni, majd eltávolítani.
A kognitív teória a gondolkodási hibák, a diszfunkcionális attitűdök, a kognitív torzulások szerepét hangsúlyozza, a kognitív terápia így ezek megváltoztatását célozza meg, a gondolkodásmódot és élményfeldolgozást korrigálja. Aki kognitív terápián vesz részt, otthonra is fog feladatokat kapni, figyelnie kell saját magát, azt, hogy milyen helyzetben, milyen gondolatok suhannak át az agyán.
A módosult tudatállapotban végzett pszichoterápia során éber álmodáshoz hasonló állapotban tud a páciens saját tudatalattijával kapcsolatba kerülni. Ebben az állapotban a tudattalan, valamint a tudatalatti konfliktusok a tudattalan nyelvén, azaz szimbólumok formájában üzennek a tudatnak. A tudattalan akár a tudat bevonása nélkül is képes gyógyító tevékenységet végezni. Ez hasonlatos ahhoz, amikor valaki egy álom után megszabadul egy addig gyötrő konfliktusától, mert az álommunka során a tudatalattija megoldotta a konfliktust.
Történhet relaxáció, ahol a terapeuta megtanítja a páciensét valamilyen relaxációs módszerre, így egyrészt csökken az általános feszültségérzés, másrészt könnyebben kapcsolatba tud kerülni saját magával, s tud segíteni saját magán.
A fentieken kívül csoportmódszerek és nonverbális technikák számos fajtáját ajánlhatja a szakember, ezekről majd egy másik cikkben írok bővebben.
Dr. Kovács Dóra pszichiáter
[origo]
|