Mi a pánikbetegség?
	Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha visszatérő pánikrohamok vannak, valamint a beteg a rohamot követően tartósan fél újabb rohamok bekövetkeztétől.
	A pánikroham definíciója
	A pánikroham hirtelen kialakuló (10 perc alatt maximális intenzitását elérő) erős aggodalommal, félelemérzéssel járó állapot, amelyben az alább felsorolt tünetek közül legalább négy jelen van: palpitáció vagy heves szívverés; remegés; izzadás; fulladás vagy légszomj érzése; fuldoklás (torokgombóc érzés); mellkasi fájdalom, vagy nyomás; hányinger vagy hasi diszkomfort; szédülés vagy bizonytalanságérzés; elidegenedettség érzés; halálfélelem; megőrüléstől, vagy kontroll vesztéstől való félelem; zsibbadás; meleg, hideg hullámok.
	Hirdetés
	Biztonság a kicsiknek! Szezonális lakásajánlatok!

Kik és miért szenvednek pánikrohamoktól?

Több vizsgálat is azt bizonyítja, hogy az ismétlődő pánikrohamokat átélő személyek hajlamosak arra, hogy testi érzéseiket hibásan félreértelmezzék, súlyos katasztrófa előjelét  lássák bennük. A félreértelmezett érzések legtöbbször a szorongás, stressz által létrejövő vegetatív élmények (heves szívdobogás, légszomj, szédülés stb.). Kisebb légszomját a páciens úgy értelmezheti,  hogy meg fog fulladni. A  heves szívdobogást gyakran szívinfarktus bevezető tünetének tartják.

Pánikot provokálhatnak gondolatok, félelmek, pl.: "múltkor is rosszul voltam a metrón, most is rosszul leszek", vagy: "ha egyedül vagyok rosszul  leszek, senki sem tud segíteni". Vannak olyan pánik rohamok is, melyek látszólag kiváltó ok nélkül jelentkeznek, ilyenkor valamilyen érzelmi állapot (pl. izgalom, düh), vegetatív változás okozhatja a roham létrejöttét.  Hasonlóan étkezés kihagyása miatti vércukorszint csökkenés,  túlzott kávé fogyasztás, hirtelen felálláskor keletkező szédülés hatására is létrejöhetnek olyan vegetatív élmények, melyeket a beteg vészjóslónak él meg.

Vészreakció a vészhelyzetben

Miután a személy veszélyesnek minősített egy ingert, vészreakció indul be a szervezetben. Ez egy ősi reakció, amely egykor a túlélést biztosította, hiszen veszély esetén menekülni, vagy küzdeni kellett, ehhez pedig nagyobb teljesítményre volt szükség. Azaz fokozni kellett a légzést, szaporábban kellett vernie a szívnek, emelkedni kellett a vérnyomásnak ahhoz, hogy a szövetekhez minél több oxigén juthasson. A vészreakció során megfeszültek az izmok, nőtt a vér adrenalin szintje, felszabadultak a zsírsavak abból a célból, hogy felhasználhatók legyenek a fokozott izomaktivitásra.

Mivel azonban nincs valós vészhelyzet, nem kell sem menekülni, sem megküzdeni (pl. egy vadállattal) így az erőteljes légzés túl sok oxigént, és túl kevés széndioxidot eredményez  ami a vér lúgossá váló eltolódását eredményezi.  A vér lúgossá válása pedig fokozott szívverést, verejtékezést, zsibbadást, légszomjat, mellkasi fájdalmat, szájszárazságot, bizonytalanságérzést eredményez. Ezen tünetek hatásra a beteg még szaporábban és még mélyebben veszi a levegőt, s így kialakul az önrontó kör. A pánikroham esetében tehát maguk a szorongás testi tünetei váltanak ki vészreakciót, amely a vegetatív tünetek további fokozódásához vezet, így jön létre az ördögi kör.