Anorexia nervosa
	Alaptünetei az elhízástól való félelem, a testképzavar, a súlyhiány, és az amenorrhea. Az elhízástól való félelem extrém soványság esetén is jellemző. Az anorexia nervosának két alcsoportja van, a restriktív típus és a purgatív típus. A restriktív típusba tartozó betegek testsúlyuk csökkentése érdekében kerülik a hizlaló ételeket, kis mennyiségeket esznek, sőt koplalnak, esetleg sok testgyakorlatot is végeznek. A purgatív csoportba tartozók ezzel szemben más módszereket is használnak testsúlyuk csökkentésére: hánytatják magukat, hashajtókat, vízhajtókat illetve egyéb gyógyszereket szednek. Ezen kívül falásrohamaik is lehetnek.
	Bulimia nervosa
	A bulimia nervosa elnevezés Russel nevéhez fűződik. Itt is két alcsoport van, a purgáló típus, és a nem purgáló típus. A purgáló típus a falásrohamok mellett olyan testsúlycsökkentő manővereket használ, mint pl. önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, beöntés. A nem purgálók egyéb kompenzáló viselkedést alkalmaznak: koplalnak, illetve túlzott mértékben sportolnak.

Az evés zavarainak alapvetően két fő formája van, az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, amelyek látható tüneteit (önhánytatás, koplalás, hashajtószedés, fokozott testedzés) általában mindenki ismeri. Kevéssé ismertek viszont azok a tünetek, amelyek nem ilyen kézenfekvőek és láthatóak, ám gyakran ezek a problémák az igazi okai a betegség kialakulásának, és ezáltal a női létet meghatározó állapotok (terhesség, anyaság) elutasításának. Mik tehát ezek a láthatatlan tünetek?

Félelem a felnőtté válástól

Az evészavaros betegekre jellemző, hogy félnek az éretté válástól. Az anorexia nervosa hátterében gyakran a nemiségtől való félelem fejeződik ki, "amíg nem növök fel, addig nem kell szexuális életet élnem". A félelem az éretté válástól azonban nem csak a szexuális élet elutasítása, hanem félelem attól is, hogy felnőttként felelősek vagyunk magunkért, tetteinkért.

Jellemző példa erre Pán Péter, a fiú, aki annyira félt a felnőtté válástól, hogy Sohaországban lakott, ahol nem kell felnőni a gyerekeknek, s olyan könnyű volt, hogy repülni is tudott. A mese szerzője -Sir James Matthew Barrie - valószínűleg szintén anorexiás lehetett.

Némely kutató a félelmet a felnőtté válástól az anorexia nervosa legfőbb jellemzőjének tartja. Erre a tünetre jellemzőek a következő gondolatok:  "bárcsak a gyermekkor védett helyzetében lennék", vagy "életem legboldogabb időszaka a gyermekkorom volt", vagy "bárcsak újra gyerek lennék".

Az önkép torzulása

Az anorexia kialakulásának hátterében sok egyéb tényező mellett bizonytalan, törékeny önkép húzódik meg, sőt egyes szerzők szerint, az evészavar nem más, mint a krónikus rossz önbecsülés következménye. Köztudott, hogy az anorexiás betegek elégedetlenek testükkel, magukat sokkal kövérebbnek tartják, mint amilyenek valójában, azaz testsémájuk zavart. A testséma torzulása a táplálkozási betegnél nem egy képzeletbeli, konkrét torz testképet, hanem inkább egy bizonytalan, gyenge testképet jelent. Az önkép vagy más néven önbecsülés azonban a testsémánál jóval tágabb fogalom, amely magában foglalja azt, hogy az illető mennyire elégedett magával, mennyire tartja értékesnek, hasznosnak magát, mennyire büszke magára, illetve, hogy bukottnak érzi-e magát. Az önkép megváltozása a testséma megváltozását hozza magával.

Testi elégedetlenség

Az evészavarokkal küzdő nők főként a nemiséggel összefüggő testrészeikkel szoktak elégedetlenek lenni: a mellükkel, a csípőjükkel, a hasukkal és a fenekükkel. Gyakran hallani tőlük ilyeneket: "azt hiszem túl nagy a hasam ", "azt hiszem a csípőm túl széles" vagy "a combjaim túl vastagok". Ez a testképzavar nem pusztán vizuális jellegű, hanem jóval komplexebb élményt jelent, térbeli összetevője is van.
A soványságnak ugyanakkor szimbolikus jelentése is van: a sovány ember olyan kis teret foglal el, hogy nincs kockázat a másokkal való összeütközésre. A testképzavart Modigliani képei jelenítik meg művészien: "... aki vékonnyá, mintegy testetlenné teszi teremtményeit, hogy jobban megmutatkozzék meditációra hajló enyhén melankólikus lelkük..." - írja Sarfatti M.: A modern festészet története c. művében.

Hatékonyság hiánya

Aki nem érzi magát hatékonynak, saját magáról így vélekedhet:  "eredménytelen vagyok",  "nincs jó véleményem magamról", "egyedül érzem magam a világban", "nem vagyok képes kontrollálni a dolgokat" vagy "bárcsak valaki más lennék".

Perfekcionizmus

Azokban a családokban, ahol anorexia előfordul, mindig magas a teljesítményorientáció. A betegek úgy gondolják, hogy csak a tökéletes teljesítmény elég a családnak, vagy  egyszerűen utálják, ha nem ők a legjobbak, úgy érzik, vagy tökéletesen csinálják a dolgokat vagy inkább sehogy sem. Úgy tűnik a perfekcionizmus az anorexia fenotípusos jellegzetessége, sőt mások szerint ez a karaktervonás olyan mélyen gyökeredzik, hogy a gyógyult anorexiás betegek perfekcionizmusa még gyógyulás után is megmarad.

Interperszonális bizalmatlanság

Az interperszonális bizalmatlanság a szoros kapcsolatoktól való távolságtartást, s ennek hiányában egy általános elidegenedést, elmagányosodást jelent. A kapcsolatteremtésre, illetve az érzelmek mások felé való kifejezésének képtelenségét jelzi. Az evészavarok kialakulásában és fennmaradásában kulcsfontosságú. Nem képesek megbízni másokban, nincsenek szoros kapcsolataik, nehezen beszélgetnek másokkal, illetve azt érzik, hogy tisztes távolságban kell lenniük másoktól.

A belső érzetek felismerésének hiánya (interoceptív tudatosság)

Ez a tünet az érzelmek és a belső érzetek pontos felismerésének, azonosításának hiánya. Az egyén nem képes felismerni, ha éhes, ha tele van, ha szomorú, ha mérges. Kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak az interoceptív tudatosságnak az evészavarok kialakulásában. Jellemző, hogy a betegek megijednek, ha az érzéseik túl erősek, meg vannak zavarodva attól, amit éreznek, vagy nem is tudják, mi játszódik le bennük, illetve, ha le vannak törve nincsenek tudatában annak, hogy szomorúak, mérgesek. Az evéssel összefüggésben pedig a következők illenek rájuk: ha le vannak törve, félnek, hogy enni kezdenek, illetve nem tudják, hogy éhesek-e vagy sem.