Kérdezz pszichiáterünktől!
	Ha az anyasággal, a szülővé válással és gyermekneveléssel kapcsolatos problémáid, lelki gondjaid vannak, fordulj felnőtt pszichiáter szakértőnkhöz, dr. Kovács Dórához. Ide írhatsz levelet
	Ajánlat
	Pszichiáter szakértőnk bemutatkozik

Kedves Levélíró!

Aggodalmát nagyon is megértem, s remélem segít önnek, ha néhány írok az Önöket érintő  pszichózis maniako-depresszíváról (röviden PMD) .

A betegség nem gyógyítható, de kezelhető

A cukorbetegség sem gyógyul meg, azaz nem múlik el, de megfelelő kezelés mellett teljesen egyensúlyban lehet tartani. A PMD-s betegnek sokkal kevesebb áldozatot kell hozni, mint a cukorbetegeknek, hiszen nem kell diétázni és nem kell szúrni magunkat naponta.

A PMD kezelésében két fontos dolgot kell megtenni. Az egyik a hangulatstabilizálás. Ez többféle gyógyszerrel is történhet, (pl. lithium só, Tegretol, Lamolep, Convulex, stb.) ha utánanéz az interneten, azt fogja látni, hogy ezek a gyógyszerek -a lithiumot kivéve-  elsősorban az epilepszia kezelésében hatékonyak, de a PMD kezelésében is nagyon fontosak. Hatásukra a hullámvölgyek és dombok (azaz a depresszió és mániás fázisok) kevésbé lesznek súlyosak. Mindegyik hangulat-stabilizátorra jellemző, hogy akkor hat, ha a gyógyszertől egy megfelelő vérszint kialakul a vérben, ettől kezdve állandóan kell szedni.

A másik dolog az aktuális gyógyszerelés, ami a mindenkori állapothoz igazodik, azaz, ha súlyosabb a depresszió, akkor nagyobb dózisban, ha enyhébb, kisebb dózisban  kell szedni, ha pedig készül átcsapni mániába, akkor a hangulat javítót el kell hagyni. Ez mindenképpen, egy állandó (havi szintű) orvos-beteg kapcsolatot igényel. Ha ez egy bizalmon alapuló jó orvos-beteg kapcsolat, akkor a betegség bár nem múlik el, a rendszeres kezelés edményeképpen teljes életet tud élni a PMD-s beteg is.

Az PMD nem okoz személyiség-leépülést, de örökölhető

Szakszóval, nem progrediál, azaz, nem okoz személyiség-leépülést, elbutulást, tehát ilyen szempontból jóindulatú betegség. 

Ugyanakkor az PMD valóban családi halmozódást mutat. Gyermeke valóban hajlamosabb a betegségre, mint az átlagpopuláció. Amit tehet, az ugyanannyi, amit akkor kellene tennie, ha férje egészséges lenne - gyermekét szerető, nyugodt légkörben nevelni. Azt mindenképpen fontos tudnia, hogy a gyermek figyelése, aggasztó jelektől való félelem nem segít. Ez inkább szorongáshoz vezet.

A gyermekkori dühroham és a PMD közt nincs kapcsolat. Az egészséges gyermek dühöng, ha valami nem úgy történik, ahogy akarja, s később kinövi.

Mindezek alapján azt  tanácsolom, hogy férje menjen el szakemberhez, a gyermek miatt pedig ne aggódjon, az aggódás úgysem segít, s amíg nem szólnak, hogy gond van, addig nincs gond. Ha pedig mégis problémák merülnek fel, akkor egy jó orvos-beteg kapcsolat mellett, teljes értékű, boldog életet lehet élni PMD-vel is.

Üdvözlettel:

dr. Kovács Dóra