|
Kedves Dóra!
6 hónapos gyönyörű kisfiam van. Egyre jobban aggaszt, hogy apukája mániás depresszióban szenved (nem tudom jól írtam-e), orvoshoz nem jár, amikor éppen a kedélyállapota hullámvölgybe ér gyakorlatilag kezelhetetlen. Az életszemlélete abszolut negatív, semmi sem jó neki. Főleg ősszel és télen napi szintűek a problémák, az állandó stressz, feszültség. Mégis őt választottam, mert amikor éppen rendben van a lelki állapota, akkor nagyon kedves és ragaszkodó. Emellett nagyon jó apuka, imádja fiúnkat és sokat foglalkozik vele.
Szeretném megtudni, hogy ez a depresszió vagy a hajlam öröklődhet-e. Idáig azt mondták a szülei, hogy aranyos kisgyerek volt, csak nagyobb korában vált kezelhetetlenné. Aztán lassacskán kiderült, hogy már gyermekkorában sem tudott uralkodni az indulatain, felrúgta a játékait, kiakadt, ha valami nem úgy sült el, ahogy ő elgondolta. Egyre inkább aggódom, nehogy az én kisfiamból is ilyen labilis lelkiállapotú, pesszimista, negatív szemléletű ember váljon. Nem érdekel, hogy okos lesz-e vagy szép, csak boldog legyen!
Attól félek, hogy nem veszem észre az első jeleket a fiamnál, amik már gyanúra adhatnak okot. Hajlandó vagyok minden segítséget megadni neki már gyermekkorban, ha egyáltalán ez a betegség kezelhető. Remélem az én genetikai állományom javít a helyzeten és hát a nevelés is sokat számít, főleg az első 6 évben. Félek, nincs megoldás erre a helyzetre, hiszen a férjem szerint az ő betegsége sem gyógyítható. Csak nyugtatót írtak fel neki eddig, de az még rosszabb volt. Úgy érzem, mintha egy időzített bombán ülnék. Kérem, ha tud segítsen, hogyan tudnék felkészülni, hogy legalább a neveléssel, tompítsam az esetlegesen kialakuló depresszióra való hajlamot.
Köszönöm előre is a segítségét!
|