A gyermekpszichológusok válaszolnak
	Segítségre van szükséged? Fordulj gyermekpszichológus szakértőinkhez bizalommal! A beérkező leveleket csak tanácsadóink olvashatják el. Az olvasói levelekben felvetett problémát és a pszichológus válaszát - a levélíró azonosíthatóságára utaló adatok titkosításával - szerkesztett formában megjelentetjük ezen az oldalon, amennyiben ennek ellenkezőjét nem kéred tőlünk. Ezért amikor írsz, jelezd, hogy hozzájárulsz-e leveled és a válasz megjelentetéséhez, vagy pedig olyan bizalmas kérdésed van, amelyre kizárólag személyes választ vársz. Pszichológusaink minden levélre válaszolnak. Ha egy héten belül nem kaptál választ, küldd el még egyszer a leveled, kérjük figyelj a cím pontos megadására is, ahova a választ várod! Ide írhatsz nekünk
	Ajánlat
	Pszichológus szakértőink legutóbbi írásai: Apaszerepben Gyerekközösségben Kényszerű pislogás

Kedves Viki és Zita!

Négyhónapos kislányom miatt kérném a segítségeteket. Ő egy igen érzékeny, kissé sokat sírós baba, más levélírótok problémájához hasonlóan ő sem szereti az "idegenek" közeledését. Ennek ellenére szépen fejlődik: gügyög, mosolyog, ha a kedve úgy tartja, hasrafordul és már nyúlkál a játékai után, meg-megkóstolgatja őket.

A problémám a következő: A kicsit alig lehet letenni, hogy önállóan lekösse magát, ha mégis összejön max. fél órát van el egyedül. Ha tehetné, akkor állandóan a kezemben szeretne lenni. Ráadásul nem elég neki az, hogy felveszem, hanem járkálni, vagy ringatni kell. Így telnek a napjaink és én a házimunkát csak akkor tudom ellátni, ha ő alszik. Próbáltam már, hogy leteszem és ha elkezd sírni, akkor újra felveszem, megnyugtatom és megint visszateszem. Sajnos nem vált be. A hordozókendő sem jelentett megoldást. A férjem és a családtagok véleménye szerint, amikor dolgom van hagyjam sírni és 3-4 nap múlva már el lesz magától. Igen ám, de amikor hagyom sírni a vége az, hogy álomba sírja magát és még álmában is szepeg és meg-meg ráng.

Kérlek, írjátok meg, hogy a "sírni hagyós" megoldás valóban beválik-e, vagy a babámban visszafordíthatatlan lelki sebeket okozok ezzel. Ha ez nem megoldás, kérlek adjatok tanácsot, hogyan szoktathatom arra, hogy amikor nem tudok vele foglalkozni, akkor eljátsszon egyedül? 

Válaszotokat előre is nagyon szépen köszönöm.

Üdvözlettel:

Noémi

Kedves Noémi!

Leveled szavaiból érzem, milyen szerető gondoskodással veszed körül kislányodat!

Nyugodj meg, síróssága - mely ragaszkodásának kifejezése - teljesen normális és a korának megfelelő. Az ilyen pici babák között nagy különbségek vannak, hogy mennyi ideig képesek magukban lenni. Ez az időtartam nagyon változó lehet: vannak akik akár egy órát is képesek elnézelődni, gőgicsélni, eljátszadozni egyedül és vannak olyan babák, akik nem szeretnek magukban lenni még 10 percre sem, mert folyamatosan érezniük kell, hogy valaki - leggyakrabban az édesanyjuk - ott van velük (ilyen volt az én kislányom is).

Ilyen pici korban természetes módon igénylik a kisbabák a szoros testkontaktust, a ringatást. Ha kielégíted kislánykád ezirányú igényét, akkor megtapasztalja, hogy nem hagyjátok magára a szükségletével és számíthat a szüleire. Ez adja meg neki a biztonságot, a törődés élményét, mely az egészséges kötődés kialakulásához vezet.

A sírni hagyást nem javaslom, mert olyankor a baba kétségbeesést, csalódást él át. Igen, 3-4 nap múlva valóban leszokik a sírásról, de csak azért, mert megtanulja, hogy hiába sír, őrá nem figyelnek, nem értik meg a jelzését. Ezzel maradandó sérülést okozhatunk neki.

Természetesen egy-egy alkalommal - ha éppen olyasmit csinálsz, amit nem lehet félbehagyni, vagy muszáj megcsinálnod -, előfordulhat, hogy nem tudod őt rögtön megnyugtatni és sír egy darabig. Ilyen esetek miatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod, Noémi!

A házimunkát pedig próbáld kislányod alvásidejében elvégezni! Az is segíthet, ha ún. pihenőszékbe ülteted és viszed magaddal, a lakásnak abba a részébe, ahol éppen dolgod van.

Ne bánd, ha elmaradsz a háztartási teendőiddel, inkább próbáld környezetedet is bevonni! Kérd meg férjedet, hogy időnként ő babusgassa kislányotokat, és Te addig gyorsan rendbeteszed a lakást. Ha vannak segítőkész nagyik, őket is megkérheted, hogy például vigyék el kicsit levegőzni a babát, amíg Te tudsz pihenni, vagy az éppen aktuális tennivalókat elvégezni.

Tartsd szem előtt Noémi, hogy ez csak egy átmeneti időszak, és ha most első helyre teszed kislányod szükségletét, és megadod azt, amivel a biztonságigényét megalapozhatod, akkor a későbbiekben annál könnyebben fog tudni leválni Rólad, és problémamentes lesz az önállósodása!

Kitartást és sok türelmet kívánok Neked, és maradj továbbra is érzékeny kislányod jelzéseire!

Szia: Viki