Ajánlat
	Pszichológus szakértőink korábbi írásai: Apaszerepben Gyerekközösségben Kényszerű pislogás Nem kell elválasztani Anyaszerepben A fegyelmezésről IV. Önringatás, önaltatás Az altatásról A fegyelmezésről III. Mikor lesz önálló? Utazás gyerek nélkül Idegenek a családban? Dackorszak és hiszti Újra a fegyelmezésről Önkielégítés babakorban
	Ajánlat
	Testvérekkel kapcsolatos korábbi cikkeink: Kistestvér érkezik Kistestvér születik Testvér(ek) nélkül, mellett, (között)

Kedves Zita!

A múltkori leveled hatalmas lelki segítség és egyben megerősítés is volt amit nagyon köszönök.

Most viszont ismét Tőled szeretnék segítséget kérni, mert elvesztettem a fonalat és érdekelne a véleményed. A 3 éves nagylány egyre féltékenyebb a kis 16 hónaposra és nem tudom mit tegyek.

Hiába próbálok a kicsivel egyénileg foglalkozni néha amikor a nagy egyedül játszik, amint észreveszi, azonnal beleszól, elrontja a játékunk... stb. Amint a kezébe vesz bármit is a kicsi - és nem csak játékot - azonnal megy oda és veszi el. Nem tudom bevonni közös játékba sem olyankor és a tettlegesség is előfordul időnként (odacsap a kicsire) sőt mondjai is, hogy nem szereti őt. Pedig a nap folyamán a közös játékok inkább a nagylány szintjéhez igazodnak (mesedia vetítés, olvasás, közös éneklés, építés, boltos/takarítós/orvosos játék... stb). A nap folyamán 1-2 mondóka, dalocska, kukucs-játékon kívül nem igazán van lehetoségem kizárólag a kicsivel foglalkozni. Az esti szertartást próbálom elhúzni, amikor a közös fürdést követően a nagy még a vízben maradhat amíg a kicsit elviszem lefektetni és ilyenkor durván 15 percet tudok kizárólag vele foglalkozni. Ilyenkor nézegetünk képeskönyvet, kapcsolgatjuk a lámpákat, megnézzük az ablakán lévő üvegfestmény állatkákat vagy egyszerűen csak összebújunk egy kis szopizásra és hagyom utána, hogy ő fedezzen fel.

Aztán megyek a nagylányhoz (akinek különben kiváltsága eldönteni minden este, hogy ki megy először lefeküdni... és persze sosem ő megy először) akit az apukája addigra már megtöröl és bevisz a szobájába -, hogy az ölembe ülve meghallgassa az esti mesét, és a mese után még az ágya mellé ülve beszélgessünk. Ezek a mese utáni beszélgetések akkor kezdődtek amikor beköszöntött ez a "mindent elveszek korszak". Azt hittem, hogy a testvérféltékenységre is valamelyest csillapítóan hatnak, de nem igazán.

Annyira szeretnék mindkettővel többet foglalkozni de nem tudok. Félek, hogy a kicsi hátrányt szenved a kevés kizárólagos figyelem miatt és közben a nagynak is szeretném bebizonyítani, hogy nekem ő pontosan ott van és ott is marad a szívemben, ahol eddig volt. Bizonytalan vagyok, hogy eljön e az az idő, amikor valóban társai és bizalmasai lesznek egymásnak mert a nagy viselkedésén még mindig nagyon ritkán tapasztalom a kicsivel (vagy bármely más gyerekkel) való közös játszás igényét.

Ráadásul mindkét lány nagyon anyás, gyakran előfordul, hogy leülök a kanapéra és a szó szoros értelmében ölre mennek azért, hogy ki másszon az ölembe. Persze olyankor felveszem mindkettőt, de a másik ottléte egyiknek sem tetszik. Elegendő-e egy kiegyensúlyozott családi háttér ahhoz, hogy ne riválisai legyenek a testvérek egymásnak? Én a szeretet szikráját sem látom a nagylányon a húga iránt. Mennyire befolyásolja ez a korai szeretethiány a kicsi érzelmi fejlődését és a kapcsulatuk alakulását? Hogyan csillapíthatom a féltékenységet?

Mit csináljak máshogy?

Mit csináljak jobban?

Előre is köszönöm a segítséged és elnézést, hogy ha túl hosszúra sikeredett a levél.