A gyermekpszichológusok válaszolnak
	Segítségre van szükséged? Fordulj gyermekpszichológus szakértőinkhez bizalommal! A beérkező leveleket csak tanácsadóink olvashatják el. Az olvasói levelekben felvetett problémát és a pszichológus válaszát - a levélíró azonosíthatóságára utaló adatok titkosításával - szerkesztett formában megjelentetjük ezen az oldalon, amennyiben ennek ellenkezőjét nem kéred tőlünk. Ezért amikor írsz, jelezd, hogy hozzájárulsz-e leveled és a válasz megjelentetéséhez, vagy pedig olyan bizalmas kérdésed van, amelyre kizárólag személyes választ vársz. Pszichológusaink minden levélre válaszolnak. Ha egy héten belül nem kaptál választ, küldd el még egyszer a leveled, kérjük figyelj a cím pontos megadására is, ahova a választ várod! Ide írhatsz nekünk
	Ajánlat
	Pszichológusaink legutóbbi írásai: Anyaszerepben A fegyelmezésről IV. Kistestvér érkezik Önringatás, önaltatás Az altatásról

Kedves Viki és Zita!

Kétéves kislányomnál néhány hónappal ezelott tapasztaltam, hogy mindkét szemével gyakrabban és erőteljesebben pislog, mint előtte. Elősször arra gondoltam, hogy talán a kötőhártya-gyulladásból maradhatott vissza valami, amit egyébként szemész kezelt.

A gyulladás elmúlt, de a rossz szokás megmaradt.

Én tic-re gondolok. Mi a teendő? Mikor és hová, kihez forduljak? Augusztusban várjuk a második gyermeket és nem szertném, ha ez súlyosbítaná ezt a jelenséget. Engem is zavar és lehet, hogy a gyermeket is!

Kedves Levélíró!

Megértem, hogy aggódik a jelenség miatt, noha lehetséges, hogy valóban szemészeti problémáról van szó- hogyha nem is a kötőhártya-gyulladás miatt, elképzelhető, hogy a kislánya a látását próbálja korrigálni a pislogással. Ennek mindenképpen érdemes utána járni.

Hogyha a fizikai ok kizárható, valóban elképzelhető, hogy ticről van szó. A tic olyan kényszermozgás, amely nem, vagy nehezen, és csak egy időre kontrollálható és számtalan formában megnyilvánulhat- kényszeres grimaszolásban, vállrángatásban, a száj rágásában és pislogásban is.

Nagyon leegyszerűsítve a lélektani hátterét úgy lehet elképzelni, hogy a környezet elvárásainak igyekszik megfelelni a gyermek, miközben belső indittatásai, vágyai más irányba hajtanák, és a két késztetés összecsapása jelenik meg ezekben a kényszermozgásokban - tenné is és nem is, engedelmeskedne is és ellent is mondana.

Érdemes tehát átgondolni, hogy a kislányuk nevelésében mennyire dominál a szigorúság, a sok szabály, a magas elvárások. Ebben az életkorban fejlődik a gyerekek akarata, erősödik az énjük minden esetben, amikor a környezettel szemben érvényesítik azt, amit ők akarnak. Hogyha nagyon sok az elvárás, a betartandó szabály, ez a késztetés elfojtódik, és tünet formájában előbukkanhat. Hogyha a kislányuk nagyon jó, engedelmes, felnőttes kislány, fegyelmezett és nyugodt, akkor lehetséges, hogy mélyen elnyomja saját gyermeki késztetéseit.

Ebben az esetben érdemes egy kicsit átgondolni és átalakítani az elvárásrendszert. Legyenek természetesen tiszta határok, alapszabályok, amelyek nem vita tárgyai, de ezen kívül legyen sok szabadsága a kislánynak, a kevésbé lényeges dolgok történhessenek úgy, ahogy ő szeretné, élje meg minél többször, hogy teljesülhetnek vágyai. A viselkedésében is kapjon szabadságot: hadd legyen gyerek, játékos, bohó! Játsszon sokat, szaladgáljon, és rosszalkodjon is! Adjanak neki sok döntési lehetőséget, élje meg sokszor, hogy az ő akarata számít. Ebben a korban érdemes két lehetőséget felajánlani, és azok közül válasszon ő - mit enne, inna, merre sétálna, melyik mesét kéri, könyvből vagy fejből - amiben csak lehet, érvényesüljön az ő akarata.

Hogyha néha lehet rossz, haragos, és átélheti, hogy Önök így is elfogadják, megértik, átbeszélik vele, mit is érez, miért van ez, és azt is átéli, hogy Önök akkor is szeretik őt, amikor rossz, amikor nem jó dolgokat tesz vagy nem jó dolgokat érez, nagyon megerősítő és növeli a belső biztonságérzetét, lelki nyugalmát. Ez különösen fontos lesz a kistestvére születésekor - jó, hogyha addigra megtanulja, hogy elmondhatja Önöknek, ha rossz érzések vannak benne, Önök meghallgatják és megértik. A kistetsvérével sem kell mindig elfogadónak és szeretetteljesnek lennie, hiszen jogos, ha féltékenységet, türelmetlenséget vagy haragot érez néha. Ne nyomja el magában az érzéseket!

Az is elképzelhető, hogy nem a nevelési stílus egésze ilyen szigorú, hanem csak egy fontos személy a családban, esetleg a bölcsiben, hogyha jár oda. Hogyha így van, a felnőttnek kell dolgoznia azon, hogy tisztázza magában, miért ilyen magasak az elvárásai a gyermekkel szemben, miben enyhíthet ezen, hogyan tud türelmesebben, engedékenyebben bánni vele. Hogyha a viszonyuk jobbá válik, eltűnhet a tünet.

Kedves Levélíró, úgy gondolom, sokat tudnak segíteni a kislányuknak sok szabadsággal, sok játékkal, hancúrozással, együttléttel. Hogyha a tic ennek ellenére hosszabb távon fennmarad, azt javaslom, hogy keressenek fel egy szakembert.

Minden jót kívánok Önöknek:

Schwanner Zita