|
Kedves Doktornő!
Problémám a két éves kislányommal az lenne, hogy ha valamit meg akarok tiltani neki, vagy hisztizik akkor tépi a haját. Biztosan le fog szokni róla, de a szívem szakad meg, ha látom,hogy a szép haja a kezében marad.
Van, hogy naponta többször is megcsinálja.
Mivel kislány, nem akarom levágni a haját picire. Egyelőre nem hallgat ránk, most próbálok majd nem odafigyelni, mintha nem érdekelne.
Egyébként egy nagyon boldog, szinte mindig jókedvű kislányról van szó, csak ha rájön a hiszti, vagy azt mondom hogy nem, akkor a legtöbbször ezt csinálja, talán bosszúból.
Lehet valamit tenni? Vagy várjam meg míg leszokik és ne is figyeljek rá, ne szóljak rá? Mert ha rászólok azzal semmit nem érek, sem a szép szóval, sem a kiabálással.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Mónika!
Biztosan nagyon rossz élmény lehet, amikor látja, hogy a kislánya tépázza a gyönyörű haját, és megértem azt is, hogyha ez aggodalommal tölti el. Úgy gondolom, az Önök esetében a hajtépés egyszerűen csak a dacos megnyilvánulások egyik eleme, és mivel nyilvánvalóan erőteljes hatással van Önökre, fenn is marad, hiszen ezzel eredményeket tud elérni a kislányuk. Ha mást nem, azt biztosan, hogy erőteljesen magára vonja az Önök figyelmét.
Néhány szót ejtenék a hajtépésről, mert sokak találkoznak ezzel a jelenséggel a gyermeknevelés során, és bár megrémülni nem kell tőle, érdemes odafigyelni rá.
A hajtépés olyan jelenség, amely lehet pusztán rossz szokás - ugyanakkor lehet szorongásra utaló jel is. Az első esetben, vagyis ha rossz szokásról van szó, a gyerek könnyen leszoktatható, sőt, gyakran maga hagyja el a szokást. Az utóbbi esetben arra van szükség, hogy a forrást szüntessük meg, vagyis nem a tünetet kell eltűntetni - hiszen akkor az más tünet formájában visszajön- hanem az eredetét, a szorongást kell megszűntetni.
Fontos tehát figyelni a mértéket, milyen gyakran tapasztalható a gyereknél a hajtépés, milyen helyzetekben fordul elő. Elképzelhető, hogy érzelmi hiány áll a háttérben, és a szülő intenzívebb odafordulása is megoldja a problémát, de lehetséges, hogy szakember segítségére van szükség, aki megkönnyíti a mélyben rejlő okok kiderítését, és a feloldást. (Zárójelben megjegyzem, hogy már egészen kicsi korban is előfordulhat hajtépés, amely a kisbabáknál unaloműző rossz szokássá válhat, ilyenkor érdemes többet foglalkozni a kicsivel, és értelmes, örömteli elfoglaltságokat felkínálni neki.)
Az Önök esetében a hajtépés kizárólag a dacos megnyilvánulások során jelentkezik, a düh, a frusztráció, az ellentmondás kifejezőeszközeként. Ez azt mutatja, hogy a kislányuk számára ez egy eszköz.
|