|
Meglepődöm és értetlenkedem. Ezekben a kérdésekben van egy közös, számomra igen furcsa mozzanat: a levélírónak van orvosa, aki nyilván tudja, hogy mit, miért tesz és mit, miért mond, sőt az eseményeket, a betegét ő ismeri legjobban. A páciens mégsem hozzá, hanem egy idegenhez, a körülményeket nyilvánvalóan kevésbé ismerő kollégához (hozzám) fordul.
Vajon miért? Nem bízik meg orvosában? Nem hiszem, mert akkor nyilván más kollégához fordulna. A leírtakból általában arra lehet következtetni, hogy erre nincs is oka, hisz a kolléga helyesen jár el, csak még nem járt sikerrel, amire leginkább a még sikertelen terhességet kívánók a példa.
Sajnos, az egyetlen dolog, amire gondolhatok, a párbeszéd hiánya a beteg és orvosa között: a beteg nem kérdez, mert nem akar okvetetlenkedni. Az a tapasztalata, hogy a kérdezősködő, okoskodó beteg nem szimpatikus, sőt az orvos majd talán gyanakvást érez a kérdések mögött és ebből neki hátránya származhat.
Sajnos sok esetben nem is téved. Orvosaink nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a beteg felkészült, adekvát kérdéseket tesz fel, amelyet a saját - a kérdésekből levonható - színvonalon meg kell magyaráznia. Ez speciális felkészültséget, kommunikációs technikát, empátiát igényel. Az egyetemen nem tanítják, a fiatalok az idősebbektől nem tanulhatják, mindenki saját maga igyekszik elsajátítani, nyilván igen sok buktató, kudarc árán. Nehéz kenyér.
Magamról úgy gondolom, hogy nem csinálom rosszul, mégis érnek kemény meglepetések.
Nemrégiben egy méhen kívüli terhességet találtam és leültem elmagyarázni a fiatalasszonynak, hogy sajnos műtétre lesz szükség, mert a "baba" nem a méhben van. Ez súlyos veszélyeket rejt magában, megrepedhet a petevezető, akár el is vérezhet. A műtét a petevezető eltávolítása lesz, megpróbáljuk egy egyszerű (laparoszkópiás) módszerrel, minden bizonnyal sikerül stb., magyaráztam. Nem örült a műtétnek, de látszólag megértette, még azt is, hogy ha a laparoszkópia valamiért nem sikerül, hát "fel kell vágni a hasát". Aláírta a műtéti beleegyező nyilatkozatot és azután megkérdezte: "Ugye a baba azért megmarad?" Mikor kiderült, hogy nem, sírva fakadt. Húsz percig beszéltem, és nem értette, mit mondtam. Nyilván nem csak ő volt a hibás.
A másik ok az, hogy orvosaink igen elfoglaltak, nincs idejük elmagyarázni a betegnek, amit pedig az tudni szeretne. A beteg elfogadja ezt a szerepet és nem "zavarja" elfoglalt orvosát, "bízik benne". De megkérdez mást.
Néhány kolléga (talán már járt úgy mint én a fenti beteggel) úgy gondolja, hogy a beteg úgysem érti meg a bonyolult egészségügyi problémákat és elüti valamivel a választ. Sok beteg kérdezi, hogy mi a "méhszájseb", amit, mint diagnózist odavetettek neki. Az, hogy valahol egy seb, sebesülés van az emberen, az igen nyugtalanító dolog. Amikor megtudja, hogy ez nem "seb", hanem egy másik típusú, nem odavaló hámszövet a külső méhszájon, akkor többnyire megnyugszik, igaz ennek elmagyarázása igényel hozzávetőleg 10 percet, de lehet, hogy még rajzolni is kell a könnyebb érthetőség kedvéért.
Egy szónak is száz a vége, mit javasolok? "Kérdezze meg kezelőorvosát ...", ahogy a reklámokból ismert szlogen tartja, és ne hagyd lerázni magad ál- vagy nem érthető magyarázatokkal. Kollégáimnak pedig azt üzenem, hogy a képzett (nem képzelt) beteg kezelése hatékonyabb, a gyógyulás nem egy esetben gyorsabb, a befektetett energia, lehet, hogy hosszabb távon, de megtérül.
dr. Csákány M. György
|