2 éves kornál előbb nem érdemes próbálkozni
	A gyermekek többsége 3 éves korára válik szobatisztává, de előfordul, hogy valamelyik gyerkőc csak 5-6 éves korára tanulja meg záróizmait teljes sikerrel működtetni úgy, hogy éjszaka is száraz maradjon.
	Ajánlat
	Cikkünk szerzője továbbra is várja kérdéseidet! Kérdezd gyermekpszichológusunkat, Benda Vikit Benda Viki cikkei a Babázóban: Meg tudjuk-e védeni gyermekünket a szorongást kiváltó élményektől? A dackorszakot ki kell bírni
	Fórum
	Ha pörög a gyerek? Gyerexavak :))

Magunkba fojtjuk türelmetlenségünket, és csemeténk kérésére a következő kis történetet is elmeséljük neki. "Csak sikerülne már valami abba a bilibe...! Meddig kell még ezt a procedúrát végigcsinálni? - töprengünk közben. Aztán, mikor gyermekünk fészkelődni kezd, feladjuk a reményt, és felöltöztetjük.

Kis idő múlva értetlenül és bosszankodva vesszük észre elénk totyogó csöppségünkön a nedves bugyit. "Hiszen az előbb próbálkoztunk, nem igaz, hogy akkor nem kellett neki. Ezt biztos direkt csinálja!" - gondoljuk,  és nem tudjuk visszatartani magunkat az elmarasztaló dorgálástól.

Pedig nem direkt csinálja, nem akar bosszantani ezzel bennünket. Egyszerűen olyan dolgot várunk el tőle, amire még nem képes. Az idegrendszere nem érett rá.

A szobatisztaság megtanulása hosszú, több lépcsőből álló folyamat. 2 éves kor előtt a gyerekek teljesen önfeledten végzik dolgukat a pelusba. Először is meg kell tanulniuk felfigyelni az ürítés érzésére.

Fokozatosan tudatossá kell válnia annak az előérzetnek is, amit a telt hólyag, ill. a székelési inger okoz. Meg kell tanulnia odafigyelni teste jelzéseire, és ezt kommunikálni a környezetének.

Ezt követően a következő lépcsőfok, amikor megtanul késleltetni: megtanulja záróizmait összeszorítani addig, míg a megfelelő helyre nem ér (bili, vagy vécé), ráadásul ki kell tudnia várni még azt a pár másodpercet is, amíg levetkőztetik.

És ezzel még nincs vége a folyamatnak: elernyeszteni, ellazítani is meg kell tanulnia izmait, hogy szabadon távozzon a végtermék. A bevezetőben szereplő gyermek már eljutott a legutolsó fázisig: izmait még nem tudja akaratlagosan elernyeszteni, a szorítást viszont mesék egész sora alatt tartotta. Így aztán akkor sikerült csak kiengednie a pisit, mikor visszahúzták rá a bugyiját és belemerülve játékába megfeledkezett a visszatartásról. (Ráadásul a mese miatt elterelődött a figyelme saját magáról és belső ingereiről.) Vannak gyerekek, akik éppen ezért, mikor érzik a pisilési vagy a kakilási ingert, visszakérik a pelusukat, mert abban érzik biztonságban magukat, abban tudják ellazítani záróizmaikat.

Mindehhez még néhány új dolog is járul. Maga a helyzet szokatlan lehet a gyermek számára: leveszik róla a pelust, melyhez addig annyira hozzászoktak, helyette ráültetik a bilire, vagy egy vécéülőkére, ami alatt olyan mély lyuk tátong, hogy nem is lehet látni az alját. Különösen a vécécsésze tűnhet olykor ijesztőnek egy gyermek számára, mert elnyeli a pisijét, kakiját.

Az is érthetetlennek tűnhet neki, hogy mikor végre produkál valamit, aminek szülei annyira örülnek, és nagyon megdicsérik érte, akkor miért nem lehet megfogni, miért tünteik gyorsan el.

Hogy ennyi nehézség és bizonytalanság ellenére mi vezeti arra a gyerekeket, hogy mégis szobatisztává váljanak? A szüleik iránt érzett szeretetük és bizalmuk. Szeretnének megfelelni szüleik elvárásainak, úgy akarnak viselkedni, ahogy szüleik azt megkívánják tőlük.

Így aztán a szülőknek nagy szerepük van abban, hogyan halad végig csemetéjük ezen a hosszú úton. Nagyon fontos, hogy ők is megbízzanak gyermekükben! Legyenek türelmesek és várják ki a fejlődés folyamatát! Dicsérjék meg a kis előrelépéseket, és ne támasszanak felé olyan elvárásokat, amihez még nem elég érett és nem tud annak megfelelni!

Benda Viki