Sokáig tanácstalanok voltunk, ha a gyerek megmakacsolta magát. Egyre nagyobb gondot okozott, hogy séta közben néha rájött az ötperc (ami legalább fél óráig tart), és egyszerűen nem volt hajlandó megmaradni a babakocsiban. Korábban simán felvettük kenguruba, amitől mindig megnyugodott. Csakhogy Mici most már majdnem 9 kiló. Én még elég jól elbírom, de Mara az ő 50 kilójával már nehezen boldogul. Ráadásul Mici kezdi kinőni a kengurut, a húsos combja alig fér bele. És a vastag anyag meleg, tehát még Mici meg is izzad a hordozóban. Már a kenguru is szenvedés.

Pár hete írtam, hogy Mici rákapott az extrudált kölesre. Mostanra teljesen függővé vált, dugdosni kell előle a zacskót, mert ha meglátja, hörögni kezd, és két kézzel tömi a szájába a kis golyócskákat. Ha nem éri el a zacskót, akkor nyújtózkodik, és közben visít. Már csak az elvonási tünetek hiányoznak az akut klinikai állapothoz.

Múlt héten kitaláltuk, hogy galád módon visszaélünk Mici kölesfüggésével. Mielőtt elindultunk esti sétánkra, egy kis dobozt feltöltöttünk extrudált munícióval. Amikor Mici ki akart jönni, adtunk neki egyet. Csiribí-csiribá, Mici megnyugodott, és a narkománok mosolyával az arcán hátradőlt a babakocsiban, és csendben ropogtatott. Azóta sehova nem megyünk köles nélkül, sőt én már a fürdőköpenyem zsebeit is feltankoltam, biztos ami biztos alapon.

Napi jó tanács kismamáknak és kispapáknak: szoktasd rá a gyereket - természetesen valami ártalmatlan, sőt lehetőleg egészséges nassra.

[origo]