Micibe mintha néha az ördög bújt volna bele. Az általában szófogadó és barátságos kislány egyik pillanatról a másikra eszeveszett hisztit képes rendezni. Ráadásul kizárólag apróságok miatt csinál patáliát.

Tegnap például egy üdítős flakon ingerelte fel. A konyhaasztal szélére tett doboz felkeltette az érdeklődését. Amikor nem adtuk oda neki, rémes visításba kezdett. Attól tartottunk, hogy magára borítja, ezért tartottuk tőle távol az üdítőt - persze csak addig, amíg üvölteni nem kezdett. Miután megkaparintotta, először két kézzel, aztán foggal esett neki a kupakjának. De nem tudta kinyitni, amitől rém dühös lett. Nyafogni, majd üvölteni kezdett ismét. Mara felajánlotta a segítségét, de Mici dühösen ellökte a kezét, és mordult egyet. Ő akarta kinyitni a dobozt, és mivel ez nem sikerült, nagyon bepipult. Alig bírtuk megnyugtatni.

Este fürdésnél megismételte a műsort. Nem volt kedve beülni a kádba. Sivalkodott és megfeszítette magát. Potyogtak a könnyei és torkaszakadtából üvöltött. Pedig imád fürdeni. Mara csak komoly közelharc árán tudta beemelni a vízbe, amitől viszont Mici még inkább dühbe gurult. A kádban kellett megszoptatni, hogy megnyugodjon.

Ha Micire rájön az ötperc (ami általában húsz percig tart), akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Jobb híján nyugtatni próbáljuk, de ez sokszor csak olaj a tűzre, pontosabban a hisztériára. Szegényke néha annyira felspirázza magát, hogy a szedáló cicizés után is még negyed óráig hüppög. Egyrészt sajnáljuk őt, másrészt van valami komikus is a dühében, harmadrészt pedig tudjuk azt is, hogy meg kell lassan tanulnia, hogy nem minden az ő kedve szerint történik.

Végső tanácstalanságunkban négy gyerekes barátunkhoz szoktunk fordulni. Most is így tettünk - hátha neki van valami biztos receptje a hiszti ellen.  Csalódnunk kellett. "Csak üvölt? - kérdezte. Az még semmi. Majd ha a földhöz veri magát, az lesz az igazi hiszti."

Előfordult - mesélte -, hogy a gyerek egy üzletben kezdett raplizni: lefeküdt a földre, és üvöltött. "És te mit csináltál?" - kérdeztük elhaló hangon. "Az egyik lányomat ilyenkor felvettem, és kimentünk a boltból. De nem használt. Az öccsét  viszont hagytam, hadd üvöltse ki magát. Ez sem használt."

Mindennek van jó oldala. Ha nincs jó módszer hiszti ellen, akkor legalább nem kell aggódnunk, hogy valamit elrontunk.

A hétvégén óraátállítás volt. Korábban örültem a téli időszámításnak: nyertünk egy órát. A reggeli egy óra plusz alvás nagy kincs, ha az ember dolgozik vagy iskolába jár. Már előre dörzsöltem a tenyeremet a várnap reggel esedékes bónuszszunyókálás miatt.

Tavaly ilyenkor külföldön voltam, ezért nem tudhattam, hogy Mici biológiai órája nem az őszi időszámítás szerint ketyeg. A szokásos időben kelt: az új időszámítás szerint hajnali negyed hétkor már kukorékolt. Ennyit a plusz alvásról.

A nap mindenesetre teljesen felborult. Mara a héten panaszkodott, hogy Mici egyre kevesebbet reggelizik, aztán persze korán megéhezik, és ezért 11-re előre kellett hozni az ebédet. Vasárnap, az óraállítás után 10-kor ebédeltünk! Normális ember ilyenkor reggelizik.

Az esténk is máshogy alakult, mint rendesen. Mici már hatkor ásítozni kezdett. A korai fürdetés után már nem sokkal hét után elaludt. És persze reggel megint nagyon korán kelt - pontban hatkor. Ami nekem különösen fájt, hiszen én már át is álltam az új időszámításra, és este a szokásos éjfél utáni 1-kor kerültem ágyba, azt remélve, hogy nyolcig alhatok. A korai kelés az egész délelőttre rányomta a bélyegét - az irodában csak kóvályogtam, hiába a töméntelen kávé.

Most azon morfondírozom, hogy mi lesz, ha Mici szervezete nem áll át az új időszámításra. Tudom, valahogy átáll majd magától. A kérdés csak az, hogy mikor. Ha hatkor kell kelnem, akkor előbb-utóbb kirúgnak a munkahelyemről, mert munkaidőben elalszom.

Ha Mici a fejébe vesz valamit, azt nem lehet kiverni belőle. Most éppen az evéshez használt előkére orrolt meg.

Korábban hagyta, hogy a nyakába akasszuk. Most, hogy már csak egyedül hajlandó enni, nagy szükség is lenne rá.

Csakhogy pár napja egyszerűen nem tűri meg a nyakában az partedlit. Van belőle négy különböző (két textil, egy puha és egy kemény műanyag), de egyiket sem hajlandó elfogadni. Ha rátesszük, azonnal hisztizni kezd, és letépi a nyakából. Hiába próbáltuk elterelni a figyelmét, nem sikerül titkon rácsatolni az előkét.

Így hát most minden evés után átöltöztetjük. Ha szerencsénk van, és valami szilárdabbat eszik, akkor csak a pulóvert kell lecserélni. Rossz esetben mindent. Van, hogy tetőtől talpig kulimász a gyerek.

Nem tudjuk, mi a megoldás. Lehet, hogy nincs. Mindenesetre feladtuk a próbálkozást, és csak nézzük, ahogy az asztalnál Mici az ebéd felét magára keni. Azt reméljük, hogy majd megunja.

Az alábbi bejegyzésben 24 perc történetét olvashatjátok. Helyszín: Mici szobája, a nappalink és a fürdőszoba. Időpont: ma este 19:02.

Mackó ügynök pénteken este hullafáradtan ér haza a munkából. Görnyedten jár, mintha a főállásban húzott iga még mindig a nyakára lenne kötve. Egy világ gondját hordja a mellényzsebében, nem csoda, hogy néha megbicsaklik a térde. Alig várja, hogy viszontlássa Mici ügynököt. Lerúgja a cipőjét, a kabátot a fogasra dobja egy hanyag mozdulattal, és már megy is a gyerekhang irányába.

Mici a szobájában játszik. Egy hosszú botra erősített kerekes kakast tol a parkettán, a kakas gurulás közben dobol. Már vagy két hónapja megvan a játék, de Mackó papa még mindig nem tért napirendre fölötte: kinek a pihent agyában születethetett meg az ötlet, hogy guruló-doboló kakast fabrikáljon? Most azonban nincs ideje ezen a nagy kérdésen mélázni, mert Mici, aki láthatólag teljesen belemerült a kakas tologatásába, megcsúszik, majd nagyot koppan, és elhallgat. De csak egy pillanatra, mintegy drámai hatásfokozó szünetként, hogy még élesebben hasítson bele a hirtelen támadt csöndbe az üvöltése. Micit kemény fából faragták, de a szekrényajtót még keményebből. Négy perc zokogás és némi anyatej után Mici megnyugszik kicsit. A homlokának bal oldalán fél diónyi púp nő azonnal. Még szerencse, hogy tegnap a bal oldalt ütötte be, most a púp legalább jól harmonizál a tegnapi fejeléstől keletkezett nagy kék folttal. Majdnem szimmetrikus.

Peregnek az események. Az első esés után alig öt perccel Mici már a nappaliban jár. Rohan, mint rendesen. Elcsúszik, mint rendesen, és ismét beveri a fejét, ezúttal a komódba. Újabb üvöltés, újabb púp: ezúttal a bal oldalon, a kék folt mellett, de ez jóval kisebb, mint az első.

Három perc cicizés után Mici ügynök ismét harcra kész. A keménypapírból készült, hajtogatható könyvet lapozgatja Mackó ügynök hasán ülve. Mackó véletlenül meglöki a könyvet, amelynek kemény sarka szájba veri Micit. Üvöltés, cicizés, ezúttal Mici felső ajka dagad be. Szerencsére vér most sem folyik.

Mara ügynök riasztja Mackó ügynököt, hogy itt a fürdetés ideje, mert Mici a sírástól megizzadt, és meg fog fázni. Irány a fürdő. A kád feltöltése közben Mici véletlenül lefejeli Marát. Kisebb üvöltés, cicizés elmarad.

Villámgyors fürdetés (nem húzzuk az időt, nehogy a kádban is beverje még valahová magát), majd vissza Mici ügynök szobájába. A törölközőbe csomagolt gyereket letesszük az ágyra, én elindulok a porszívóért (orrszívást kell előkészíteni), Mara az ágy mellett áll, de így sem tudja elkapni a hanyatt lebucskázó Micit. Szerencsére a játszószőnyeg felfogja az esés nagyját, de Mici azért még így is nagyot koppan. Üvöltés, cicizés. Púp hátul.

Mindez hét perce történt. Az utolsó esés utáni nyugtató cicizés közben Mici félig elaludt. Mackó ügynök kiosont a dolgozószobájába, hogy gyorsan megírja a jelentését. Közben azért imádkozik, hogy Mici tényleg aludjon el, és legalább reggelig ne legyen több esés. Már nem fér el több púp és kék folt szegény gyerek fején.

Viszont legalább már tudom, mit veszünk karácsonyra Micinek. Igen, igen, jól sejtitek. Bukósisakot.

Arany életünk lesz, ha minden így marad. Mici imád takarítani. Most már magától elindul a szemeteshez, ha a lakásban papírfecnit talál. Ha mosogatunk, addig nyafog, amíg nem ültetjük fel a mosogató mellé a konyhaasztalra. Itt aztán Mici újabb követeléssel áll elő: szivacsot akar. Ha megkapja, akkor viszont elcsöndesedik. Képes szó nélkül dörzsölni az asztallapot vagy egy műanyagtálat vagy tíz percig.

Nemrég a nagynénjétől kapott ajándékba egy kis takarítókészletet. Van benne minden: gyerekvödör, felmosófa, kis partvis és lapát. Mici néha fél órán át járkál a lakásban kezében a felmosófával és a parkettát sikálja. De igazán akkor jön lázba, ha takarítani kezdünk. Ilyenkor nem lehet levakarni őt a közelünkből: a nagy felmosóvödörbe ő is belemártogatja a kis felmosófáját, és segít a konyha kitakarításában. Iszonyatosan lelkes.

A kérdés már csak az, hogyan érjük el, hogy a lelkesedése a következő húsz évben se hagyjon alább. Valami azt súgja, hogy ez lesz az igazi kihívás.