|
A legnagyobb gond az, hogy az anyák jelentős része még önmaga előtt is szégyelli bevallani érzéseit. Megpróbálják önmaguk, így mások előtt is feltenni az egészség álarcát, remélve, hogy csak "fáradt", "majd elmúlik", holott a depresszió szinte napról napra nő, terebélyesedik, elhatalmasodik. A szégyenkezés, titkolózás egyikfő mozgatója és fenntartója, hogy önmagától is azt várja el, hogy boldog és elégedett legyen, és ennek hiányában önmagát is "rossz anyának" tartja, holott csak beteg.
A gyermekágyi depresszió tünete lehet az ingerültség és az agresszív érzések előtérbe kerülése is. Sok nő él át lehangoltság, vagy szorongó érzések helyett indokolatlan dühöt férje, vagy gyermeke, vagy olyan személyek iránt, akiknek véleménye szerint "segíteniük" kellene.
A gyermekágyi depresszió jele lehet az igénytelen külső önmaga és gyermeke vonatkozásában. Ezek az asszonyok előző szokásukkal, ápoltságukkal ellentétbe egyre elhanyagoltabbá válnak. Ennek lehetnek feltűnő, de rejtettebb jelei is. Az is lehet, hogy a gyermeke agyoncicomázott, csak ő hanyagolja el magát, vagy fordítva.
A gyermekágyi depresszió jelei
Lehet az étvágy és az étkezési szokás megváltozása. Ez jellemző lehet csak a gyermekre vonatkozóan pl. állandóan attól fél, hogy gyermeke "éhen hal", vagy elfelejt időben etetni. Más esetekben az édesanya étkezési szokása mutat gyökeres változást, emiatt fogy, vagy hízik.
A gyermekágyi depresszió felismerését nehezíti, ha a tünet a gyermekre vonatkoznak. Az anya vagy állandóan gyermekét félti "a fúvó szellőtől is óvja", vagy pont ellenkezőleg: hiányzik gyermeke iránti érdeklődés. Ezekben az esetekben a környezet hajlamos morális ítéletalkotásra: túl jó anya, túlzottan szereti, félti gyermekét, vagy pont ellenkezőleg, nem eléggé jó gyermekéhez.
A gyermekágyi depresszió kialakulásában (a gyermek 0-1 éves kora közötti időszak) a testi, a lelki és az élethelyzethez kötött körülmények, és azok összhatásai játszanak szerepet. Nincs két olyan nő, akinek test-lelki felépítése, életkörülményei, élettapasztalata, problémamegoldó készsége megegyezne. Talán ez az oka annak, hogy egyes nők szenvednek gyermekágyi depresszióban, mások nem.
Egyesek jól megbirkóznak az életben bekövetkező változásokkal, mások nehezen, és így a gyermek felnevelését stresszel teli, nehezen kezelhető, önalávető problémaként élik meg, melyben minden nap vizsga, önmagukat rossz jeggyel osztályozzák. A folyamat széttöredezik napokra, pillanatokra.
(Török Mónika összeállítása Dr. C. Molnár Emma, a Nő Ezer Arca ügyvezető igazgatója, pszichoterapeuta, Dr. Molnár Andrea pszichiáter tanulmányai és a Behavior Online írása alapján)
|