Gondoskodjunk kedvencekről
	Ha van olyan kedvenc itala, étele, amit nem biztos, hogy ott is kapunk majd, ahova menni készülünk, próbáljunk meg magunkkal vinni belőle. Ugyanígy gondoskodjunk a többi "kedvencről" is: elalvós tartozékok, egy kedvenc játék, könyv, plüssállat (és még egyszer: a szülői figyelem, jelenlét) az idegen környezetben is otthont varázsolhat a pici köré.
	Ajánlat
	Éjszakai kirándulások Ne versenyezz a világgal Vészhelyzet a flakonok közt Szeparációs szorongás Rovarveszély: megelőzés Együtt és külön Dúla, a segítő asszony Játékok gépmadár-háton Tikkasztó hőség, pici baba A kevesebb néha több Még mindig bepisil A méhlepény és szerepei Valamit valamiért Horkol a gyerek Meglátogat a védőnő Múlnak a gyermekévek Gyermekkori halláscsökkenés Alszanak a buborékok Az apák határozzák meg Érzelmi igények kielégítése Mozgáshiány és diszlexia Kezünkben a kulcs

Ezer éve várjuk ezt a pillanatot. Nyaralni indulunk, talán először a babával, kisgyerekkel. Próbálunk mindenre felkészülni, tájékozódni, milyen (tárgyi) feltételek fogadnak majd minket a nyaralóban, szállodában, nagymamánál, stb.

Készül a lista is, mi mindent kell magunkkal vinni, hogy mindenki a legjobban érezhesse magát a várva várt utazás, nyaralás alatt. Vannak azonban dolgok, amelyekre nem tudunk előre felkészülni.

Olyan ez, mint egy-egy betegség, fogzás, költözés, vagy a testvér születése: van valami elképzelésünk arról, vajon hogyan fogja ezt a kicsi viselni, még konkrétabb elképzelésünk arról, vajon hogyan is kellene mindezt viselnie, de hogy valójában miként reagál az adott helyzetre, majd ott és akkor derül ki igazán.

Nézzük például a napirendet és a családi szabályokat. Még ha otthon sikerült is megfelelően kialakítani őket, megfogalmazni magunknak a prioritásokat, elfogadtatni a kicsivel, hogy a "szabály márpedig szabály", és "nálunk ez és ez a szabály", valószínűleg már az indulás előtti napon sem igazán fogjuk tudni a megszokott ritmushoz és szabályokhoz tartani magunkat.

A felnőttek várják, és kimondottan élvezik, amikor egy-egy nyaralás alatt felborul a megszokott napirend, és kiszámíthatatlanul alakul a napi program. A babáknak, kisgyerekeknek ez kevésbé feldolgozható: szükségük van a rendszerre, a megszokott cselekedetek ismétlődésének.

Ha felborul a ritmus, valószínűleg ők is nyugtalanabbak, nyűgösebbek lesznek, nem a megszokott időben fognak  enni, elaludni, felébredni, stb. Érdemes ezt is bekalkulálni a nyaralós tervünkbe, ha mindannyian jól szeretnénk érezni magunkat.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyerek húszéves koráig ne mozduljunk ki a házból, vagy egyáltalán ne menjünk nyaralni.

De a tervezés során egyrészt megéri végiggondolni azt is, hogyan tudnánk leginkább a megszokott napi rutint tartani a bab számára, legalább az evés és az alvás terén, illetve ha ez semmiképpen nem megoldható, "magunkban is elrendezni" , felkészülni rá gondolatban, hogy a baba esetleg egészen máshogy fog viselkedni, mint azt otthon megszoktuk. Lehet, hogy sokkal nyűgösebb lesz - ahogy az is, hogy láthatóan kiválóan érzi majd magát ő is.
Ha magunk döntünk az úti célunkról, érdemes figyelembe venni, hogy a babát is nagyon meg tudja zavarni az időzónák átlépése, a nagyon drasztikus időjárás-változás - csakúgy, mint a felnőtteket. Különösen nehéz lehet a helyzet, ha többször át is kell szállnunk, várakoznunk kell különböző állomásokon (legyen ez buszos, vonatos vagy repülős utazás). Ha tehetjük, az ilyen utakat időzítsük pár évvel későbbre - iskolás korban a gyerekek valószínűleg sokkal jobban is fogják élvezni a kalandokat, mint a szüleik.

A kisebbeknek elegendő változás már a helyszín változása is. Más lakás, más levegő, más berendezés, kiságy, stb. - vannak gyerekek, akik ugyanúgy jól érzik magukat az újban is, mint otthon, míg másokat ez nagyon meg tud ijeszteni, zavarni. Figyeljük gyermekünk jelzéseit, próbáljuk kielégíteni az ő igényeit is, megnyugtatni, ha kell, és - saját jelenlétünkön túl - legalább a megszokott események (felkelés, étkezések, alvások, fürdés, lefekvés) egymást követő rendjével megteremteni számára a biztonságot.

Ha nagyon meleg van, és a kicsi nem kíván sokat enni, ne csináljunk belőle nagy problémát, és ne akarjuk mindenáron a helyváltoztatással magyarázni a változást. Gondoljunk csak arra, a nagy melegben mi magunk sem kívánjuk a "rendes" ételeket. Arra viszont mindig ügyeljünk, hogy elég folyadékot igyon; kínáljuk meg rendszeresen akkor is, ha ő maga nem jelzi a szomjúságot.