Ti mit készítetek az ünnepekre?
	Milyen saját kezűleg késíztett ajándékokkal, díszekkel készültök az ünnepekre? Hogyan öltöztetitek fel a lakást, mi kerül majd a fa alá a házi műhelyből? Küldd el enkünk ötleteidet, mellékelj képet a kész műről - a legeredetibb ötleteket megjelentetjük oldalunkon, és ha neked kedvez a szerencse, tiéd lehet értékes könyvnyereményeink egyike is. Az adventi, karácsonyi díszeket, ajándékokat december 16-ig várjuk. Tárgynak írd be: Karácsony, és ne felejtsd el megírni e-mail címedet sem!
	Ide küldheted az ötleteidet:
	Beküldési határidő: 2008. december 16. Tárgy: Karácsony babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Karácsonyi kisokos Karácsonyi frász Fessünk, fessünk valamit Nem a méret a lényeg Készítsük együtt! Mikulás-történelem Ó, zöld fenyő Mézes mesék - felnőtteknek Kevesebb több lenne

"Össznépi emlékezetünk" azt súgja, az ünnepeknek tökéletesnek kell lenniük. Hogy ilyenkor az ember fát állít, színes és csillogó mütyűröket aggat rá, annyit eszik, mint egyébként két hónap alatt, és meglátogatja a rokonokat, akikkel sokszor egész évben nem sikerül összehozni egy találkozót.
 
Egyre többen vannak, akik az egész "felhajtás" elől utazásba menekülnek, másokra hagyva a karácsonyfa-állítás, ünnepi sütés-főzés dicső feladatát. Talán jól is esik ez a kikapcsolódás, ha magunk vagyunk, felnőttek. Kiszállhatunk a mókuskerékből, elfeledkezhetünk a mindennapi problémákról, kimozdulhatunk, és ahelyett, hogy a konyhában, otthon "végigdolgoznánk" az ünnep napjait, amit aztán hetekig kell majd kipihenünk, valódi pihenésben is részünk lehet.

Ha már gyerekünk van, jobban meg kell gondolnunk, kiszállhatunk-e az ünnepi készülődés sokszor talán fárasztó és idejétmúltnak tűnő rítusainak folyamatából. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gyerekeknek (is) nagy szükségük van rá, hogy felépítsék, rögzítsék, végigéljék, megteremtsék a saját hagyományaikat. Amit csak tőlünk leshetnek el: a mi családunk hagyományait.

Az otthon sütött mézeskalács sok kismamának talán macerásnak számító művelet - az apróságoknak csodálatos hozzátartozója a különlegesnek, a csodavárásnak, a karácsonyhoz kapcsolódó mesevilágnak. A karácsonyfa-állítás logisztikája sem egyszerű vagy könnyen kivitelezhető feladat a legtöbb családban - mégis, a kicsiknek pótolhatatlan csoda, és ha ragyogó, hitetlenkedő szemükbe nézünk, nekünk is megéri a fáradságot.

A gyertyagyújtás, a csillagszóró, a csengő hangja, a közös éneklés, az almaszeletek szétosztása, a ritkán látott családtagok érkezése vagy meglátogatása - és sorolhatnánk a családonként eltérő karácsonyi szokásokat - mind olyan aprónak tetsző részlet, amely egy életen át elkíséri majd a gyerekeket, amely hozzátartozik a hangulathoz, a "más", a "különleges pillanat" érzetéhez.

Olyan rítusok ezek, amelyek attól lesznek különlegesek, hogy csak a mieink, csak rólunk szólnak. A szeretet ünnepén a szeretetről, amely a mi családunkat köti össze. Éppen ezért fontos, hogy "tökéletes" legyen - és ezért fontos az is, hogy tudjuk, számunkra mi a tökéletes. Számunkra, a szűk családunk számára.

Mindegy hát, hogy a barátok, a szomszédok, a reklámok hogyan készülnek ezekre a napokra. Ne hagyjuk magunkat olyan világba kalauzolni, amely nagyon vonzó ugyan, ám lelkünk mélyén tudjuk, tőlünk mégis idegen, távoli elemeket tartalmaz.

Ha gyerekeink vannak, legyenek ők az elsők. Nem az, hogy nagyanyáink, dédanyáink hagyományait rájuk kényszerítsük, de az sem, hogy - ha nekünk esetleg nyűg volt a rokonjárás, flancos teríték, családi összejövetel - ne vegyünk tudomást ezeknek a napoknak különleges voltáról. Csak gondolkodjunk el azon, nekünk mint családnak, a gyerekeinknek mit jelent valóban a "különleges" szó.

Nem lesz nehéz dolgunk. Csak a fókuszpontot kell jól beállítanunk, és kizárni kicsit a külvilág szajkózta követelményeket. A teríték és az ünnepi menü ne arról szóljon, hogy az anyósnak megfeleljünk, a  karácsonyfa ne arról, hogy a szomszédénál csillogóbb legyen, az ajándék ne arról, hogy túllicitálhassuk egymást az ismerőseinkkel.

Nem fogunk tudni tökéletes ünnepet ülni, különösen nem olyant, ami minden résztvevő számára tökéletes. Üljünk le, fújjunk egyet. Emlékezzünk vissza, számunkra mi jelentette a csodát, valamikor, régen. Legtöbbünknek nem a drága holmik fognak eszébe villanni - és nem is a tizenöt fogásos menü a királyi asztalnál, mellesleg hulla fáradt anyukákkal, akik igyekeznek mindent jól csinálni.

Csak egy illat, egy hangulat, egy mosoly - az együttlét. Válasszunk ki hát néhány elemet, amely egyszerűn megvalósítható, nem mindennapi, és minden évben visszatérhetünk rá, a növekvő gyerekek egyre aktívabb segítségével.

Nekünk az "ünnep", hogy otthoni főzés helyett beülünk valahova? Vagy az, ha meghívjuk a nagyit, aki hétköznap főz nekünk, és kicsit viszonozhatjuk, amit értünk tesz? Vagy az, ha együtt játszunk, ahelyett, hogy a konyhában nyüzsögnénk? Az, ha égősorba öltözik a ház, és egész este a futó, villanó fényeket csodáljuk? Vagy az, ha körülülünk egy gyertyát és énekelünk egy dalt? Ha csak a gyerekekkel töltjük ezeket a napokat, és mindenkit megkérünk, máskorra halasszuk a találkozót? Vagy az, ha az egész évi bezártság után most végigjárhatunk minden ismerőst?

Az az ajándék, ha kapunk egymásra fordítható időt ezekben a napokban, vagy az, ha hetekig járjuk a boltokat a legmegfelelőbb darabot kutatva? Vagy annak örülünk, amit magunk készíthetünk, és amit kimondottan nekünk készítenek? A gyerekeknek az, ha bevackolunk a szobába és három napig játszótársak leszünk, vagy az, ha végre tombolhatnak az unokatestvérekkel?

Tudjuk a válaszokat, csak adjunk magunknak fél órát, hogy meg is hallhassuk azokat. Teremtsük meg a mi hagyományainkat. És felejtsük el azokat a "kötelező" részeket, amelyek (már, vagy még) nem tartoznak hozzánk.

[origo]