|
Minek?
A csecsemőosztályról akkor engedik el a kórházban született kisbabákat és édesanyjukat, ha "minden rendben van", semmi nem indokolja az orvosi megfigyelést, további kontrollt. Mégis, a kórházból való távozást követő 24 órán belül a csecsemőket újabb vizsgálat várja - most már azonban a "saját" doktor bácsi végzi ezt, aki (feltehetőleg) az elkövetkezőkben is figyelemmel kíséri majd fejlődését, egészségét.
Nem felesleges macera vagy túlzott óvatosság ez az egymást rövid időn belül követő néhány vizsgálat. A születése után minden babát lát neonatológus, szűrik is őket, megfelelő előírások szerint, és a hazatérés előtt is alapos vizsgálaton esnek át.
Mégis, léteznek rendellenességek, adódhatnak problémák, amelyek nem észlelhetők közvetlenül a szülés után, de 5-6 napos korban már felfedezhetők. Ekkorra derül ki, hogyan sikerült a kicsinek alkalmazkodni az új körülményekhez, hogyan reagál szervezete a "kinti" világhoz. És ez az eső alkalom, amikor a - választott vagy területileg illetékes - gyerekorvosunk találkozik a babával, amikor tájékozódhat "előéletéről", születése körülményeiről, mi pedig nyugodt környezetben, otthon tehetjük fel neki (vagy a védőnőnek) az első napok alatt felmerült kérdéseinket.
Mindenkihez mennek?
A gyermekágyas kismamák és babáik (úgynevezett újszülött-) látogatása törvény által biztosított jog minden nő számára. De a védőnő és a gyermekorvos nem "automatikusan" jön: a hazatérésről a kismamának kell értesítenie a gyermekorvost. Ez az "értesítés" jelentheti azt is, hogy közvetlenül őt hívjuk fel, de mivel a terhesgondozás során legtöbb kismama csak a védőnővel találkozik, őt ismeri jobban, tájékoztathatjuk védőnőnket is, aki egyezteti a gyermekorvossal (és a kismamával) a látogatás idejét.
Mit csinál?
Az első találkozás a baba leendő orvosával nem csak az elvégzendő vizsgálatok miatt fontos, de elkezdődik egy hosszabb távú kapcsolat, a közös cél -a baba egészsége - érdekében történő együttműködés. Az első napok izgalmai után-közben a legtöbb kismamát megnyugtatja a tudat, hogy "létezik", van kihez fordulni, ha gondja van, ha tanácsra van szüksége, és ő tudja, kitől kérdez - "az orvos" nem csak egy név a telefonkönyvben, arca van, ismeri.
A gyermekorvos szintén ismerkedik, vizsgál, adatokat gyűjt. Tájékozódik a várandósság és a szülés lefolyásáról, utóbbi körülményeiről, a családban előforduló, örökölhető betegségekről, felméri a lehetséges veszélyeket, azokat a faktorokat, amelyekre fokozottan kell majd figyelnie a vizsgálat és a jövőben esetleg jelentkező betegségek során.
Miután megbeszélték az általános tudnivalókat, felállították a családi "előzmény-térképet", a gyermekorvos alaposan megvizsgálja az újszülöttet. Felméri általános állapotát, aktivitását, izomtónusát, sírásának erejét és dinamikáját, bőrét (ez nem csak a sárgaság miatt fontos, de árulkodik a kicsi hő- és vízháztartásáról is), testalkatát.
Ellenőrzi a köldökcsonkot, a kutacsot, a légzést, a keringést, a csípőt, a baba reakcióit a külső fény- és hangingerekre, a külső nemi szerveket (fiúknál a rejtettheréjűséget is szűrik) meghallgatja vagy megtapogatja az életfontosságú belső szerveket (szívet, tüdőt, vesét, májat, lépet).
A fogó-, szopó-, nyelő- és sétálóreflexek vizsgálata az újszülött idegrendszeréről adnak képet. Amit nem lát az orvos, arról tájékozódik a kismamától; megbeszélik a baba vizelet- és szélketürítési, illetve alvási szokásait, a szoptatás során felmerülő kérdéseket, és minden babaápolással és -gondozással kapcsolatos aggodalmat.
Tájékozódhatunk a védőnőtől például az oltási rendről, a K- és D-vitamin adagolásáról, a piros popsiról és a fájó mellről - a lényeg, hogy bátran tegyük fel kérdéseinket, akár ottlétük alatt, akár az elkövetkező találkozásaink alkalmával.
[origo]
|