Immunerősítő állatok?
	Ha kezdetben féltjük is apróságainkat az állatok okozta lehetséges fertőzésektől, egyes, kisiskolások körében végzett felmérések szerint azoknak a gyerekeknek, akik tartanak háziállatot, erősebb az immunrendszerük, védettebbek bizonyos kórokozókkal szemben, mint állatmentes környezetben élő társaik. Ennek magyarázat talán az lehet, hogy az állatok révén számos kórokozóval találkoznak már kicsi koruktól kezdve, amellyel a többiek nem, vagy csak későbbi életkorban. Furcsának tűnhet, de allergiás megbetegedés is kevesebb tapasztalható azok között a gyerekek között, akik együtt élnek valamilyen társállattal. Az állatok így nem csak a gyerekek értelmi, érzelmi fejlődését, felelősségérzetük kialakulását segítik, de egészségük, immunrendszerük erősödésében is szerepet játszhatnak.
	Ajánlat
	Macskakarmolási betegség Maradhat a macska
	Ajánlat
	Gyerekkor gyerekkor nélkül? Fejtetvek Mese a gonosz ostobáról Nem csak az antibiotikum gyógyszer Még a széltől is Babahaj és koszmó Gyermekcipő gyógytornász szemmel A nevetés a legjobb gyógyszer Oltás és láz Szájpadhasadék és fülproblémák Valami kötődés Letapadás, szűkület Őrült reggelek Játék az ujjakkal Egymást érő csodák Gyömöszölni a legjobb Nem káros az ultrahangvizsgálat

Kisgyerekek és állatok kapcsán két helyzetben merül el a fenti kérdés. Az egyik, amikor a családnak van már házi kedvence, és ebbe a "kész helyzetbe" érkezik a baba, a másik pedig, amikor kimondottan a kisgyerek kedvére tesznek egy társállat (kutya, cica, hörcsög, teknős, tengerimalac, stb.) vásárlásával.

Mit igen, mit ne?

A kisgyerekek többsége ösztönösen vonzódik ezekhez a szőrős négylábúakhoz, és boldogan gyömöszöli őket. Sok kutatás, pszichológiai vizsgálat kimutatta, milyen fontos az emberek életében az állatok, a természet közelsége, mennyit segíthet egy beteg gyerek gyógyulásában egy "kedvenc" simogatása.

Örüljünk, ha csemeténk nyíltan, kedvesen közeledik az állatokhoz, de tanítsuk meg neki azt is, hogy ha nem a saját kutyánkat akarja nyúzni, előbb meg kell kérdezni a gazdiját, szabad-e; megengedi-e ezt ő és az állat.

Gyerekeink nyugodtan játszhatnak az otthoni kedvenccel is, de ne hagyjuk őket felügyelet nélkül. A legbékésebb négylábúak is megunják, ha a gyerekek fel akarják öltöztetni, doktorost játszanak velük, vagy a kisebbek esetleg féltett kincseiket gyömöszölik a fülükbe.

A kicsik nem érzékelik, milyen erősen húzzák meg a cica farkát szőrét, és ha nem állunk mindig résen, nem csak az állatnak okozhat fájdalmat a kisgyerek, de maga is átélhet súlyos lelki traumát, ha a válogatott játékokat megunva az állat hirtelen agresszívvá válik. Próbáljunk együtt játszani az állattal, miközben folyamatosan mondjuk is a gyerekeknek, mit szabad és mit nem, és ha nem, miért nem; tanítsuk őket saját mintánkkal az állatokkal szembeni viselkedés alapszabályaira.

Állatainkat rendszeresen féregtelenítsük, kutyákon, macskákon használjunk rendszeresen bolha- és kullancsirtót. Ne engedjük őket a gyerekek ágyába, a konyhába, ételeink közelébe. A mászó babák sokszor élvezettel falnak a kutyák, macskák táljából - lehetőleg olyan helyre tegyük őket, ahol az apróságok nem találják meg. Az sem ajánlott, ha kutyánk és totyogónk egymás szájából húzkodják ki az előlünk észrevétlenül elcsent kekszet, kiflivéget, de ha figyelünk a higiéniai szabályokra, gyermekünk boldogan és biztonságban köthet barátságot az állatokkal.

Miért ragaszkodnak hozzá?

Kisgyerekek sokszor azért is szeretnek állatokkal játszani, mert a velük való kapcsolataikban egyértelmű, könnyen átlátható szabályok mentén mozoghatnak. Az állat adta jelzéseket gyorsan megfigyelik, megtanulják értelmezni azokat, és megfelelő módon válaszolni rájuk.

Könnyebben "fejtik meg", értik meg őket, mint például a felnőttek viselkedését, könnyebben kommunikálnak velük, és "igaz barátnak" tekintik őket, akikkel bármit megoszthatnak, ugyanakkor olyan lénynek is, aki rájuk van utalva, akiről gondoskodhatnak, akivel törődhetnek is.

Kinek milyent?

Ha mindenképpen szeretnénk állatot, de bizonytalanok vagyunk, milyent, gondoljuk át alaposan, átlagosan mennyi időnk jut egy nap vele foglalkozni. Az sem mellékes, (mekkora) házban vagy lakásban élünk-e; milyen hosszú távra szeretnénk állatot; értünk-e az adott állat tartásához (ne kezdjük egzotikus állatok beszerzésével), etetéséhez; van-e állatorvos a közelben. Ha "a gyereknek" címszóval vásárolunk kisállatot, ne feledkezzünk meg róla, hogy nagy eséllyel marad ránk a (következetes) gondozása; csak akkor vállaljuk ezt fel, ha valóban belefér az időnkbe, hajlandóságunkba.

A gyerekek gyorsan megértik, hogy az állat nem játékszer, és ha kellő türelemmel vezetjük őket a barátkozás apró lépésein keresztül (feltéve, hogy mi sem idegenkedünk az állatoktól), azt is gyorsan megtanulják, hogyan bánjanak velük. Így válhat idővel játékszer helyett jó pajtás, játszótárs, majd igaz barát, életre szóló társ gyermekeink számára a most még csak talán szőrös négylábúból.

[origo]