Készüljünk az óvodára
	Két- három évesen sok kisgyerek elhagyja a nappali alvást, sokan pedig legfeljebb 1 órát alszanak napközben, az éjszakai alvásigényük viszont ilyenkor sok esetben menő az egy-kétéves kori szükséglethez képest. Ha tehetjük, olyankor is próbáljunk meg lefeküdni, csendben olvasgatni, passzív pihenéssel kísérletezni, ha a kicsi nem hajlandó elaludni - egy napközbeni pihenéssel elébe mehetünk az esti, fáradtságból eredő nyűgösségnek, és az óvodákban is le kell majd feküdniük ebéd után, akkor is, ha nem alszanak a társaikkal.
	Ajánlat
	Körülmetélés Nem csak az antibiotikum gyógyszer Babahaj és koszmó Oltás és láz Játék az ujjakkal Babanézőben
	Ajánlat
	Hajvágás: házilag vagy fodrásznál? Örökzöld gyerekkönyvek A pszichoterápiás kapcsolat Az orvosom azt mondja Vau és vábü Anyák, nagymamák Szépeségápolás pocakkal

Mint a szilárd ételek bevezetésével, az alvással kapcsolatban is rengeteg nézet és vélemény lát(ott) napvilágot, akár ha szakkönyvekhez, szakemberekhez fordulunk tanácsért, akár ha az ismerősök között próbálunk informálódni.

Egyik baba sokat alszik, és békésen, másik alig valamit, sokszor felébredve közben. A szülők pedig aggódnak, ha sok, ha kevés, és örökösen ott motoszkál bennük a kérdés, vajon mennyit is kéne aludnia egy kisbabának?

Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a legtöbb esetben rábízhatjuk magunkat a baba szervezete adta jelzésekre. Ha szinte az egész napot átalussza, és eleinte csak enni ébred fel, de olyankor jó kedélyű, és láthatóan minden rendben körülötte, az ugyanolyan "normális" lehet, mint a másik véglet, aki hajnalban kukorékol, napközben alig hunyja le a szemét, és este is viszonylag későn hajlandó kivonni magát a körülötte zajló eseményekből.

A legtöbb baba már pár hónaposan kialakít magának egy alvás-ébrenlét ciklust, és ennek ritmusát. Ez utóbbi az életkor előre haladtával folyamatosan módosul majd, de ha van néhány olyan momentum, ami mindig közvetlenül megelőzi a lefekvést (etetés, fürdés, éneklés, olvasás, stb.), az beépülhet a hosszú távú napirendjébe is.

Ahogy minden felnőttnek, a gyerekeknek is eltérőek az alvásigényei. Nem lehet megmondani percre pontosan, mennyi alvásra van szükségük az egyes babáknak. Általában igaz, hogy ha egy egészséges baba reggel korán felébred, kipihente magát, és nem nagyon tudunk "mit tenni ellene", még ha nekünk jól is esne néhány csendes óra vagy pihenés e hajnali órán.

Ha úgy érezzük, a gyerekünk fáradt ugyan, mégsem tudja kipihenni magát, próbáljunk meg átgondolni néhány szempontot, mi lehet ennek az oka. Van-e például rendszeres napirendünk, hogy a kicsi tudja, melyik tevékenység után mi következik? Van-e ideje a játék, aktív tevékenység után elcsendesedni, felkészülni a pihenésre? Fürdés, esti etetés, pelenkázás alatt el is mondhatjuk neki (már a kezdet kezdetétől), mi fog következni ezután; lefekvéskor énekelhetünk, olvashatunk a csendes félhomályban, közben ringatva őt, vagy "félidőben" lefektetve, miközben tovább énekelünk, mondókázunk neki.

Esti énekléskor ne legyen nagy a repertoár, mert sok baba éppen arra vár, mi lesz a következő dalocska; válasszunk ki egyet-kettőt, azt ismételgessük neki: a monoton hang talán könnyebben elálmosítja.

Nézzük meg a szoba hőmérsékletét, ahol a kicsi alszik. Általában 18-21 fok közötti hőmérsékletet javasolnak a pihentető alváshoz; sem hidegben, sem túl melegben nem fognak tudni mélyen aludni.

Olyan ruhában vagy hálózsákban fektessük le, ami akkor is kényelmes marad, ha alvás közben megfordul a baba: nem kicsi, és nem gyűrődik fel a derekán, a hátán. Az öltöztetésre is igaz, ami a szoba hőmérsékletére: a túl meleg ruha ugyanolyan zavaró az alváshoz, mint a túl vékony.

Vannak babák, akik szeretik, ha halk zene szól, miközben elalszanak, és vannak, akik teljes csendben érzik jobban magukat. Kipróbálhatjuk mindkettőt, de ha attól tartunk, később is csak zenével fog tudni elaludni, eleinte kíséreljük meg a zene nélküli altatást. Ha a zene mellett voksolunk, elsősorban komolyzene (Vivaldi, Mozart, Bach, stb.) lehet alkalmas az estékhez, de ügyeljünk rá, hogy ne legyenek benne hangos váltások, cintányérok, indulók, amelyektől még az alvó babák is újra felébrednek.

A hangos zajok biztosan nem segítik az elalvást. Nem kell természetesen mindenkinek lábujjhegyen közlekednie, amíg a baba elalszik: nyugodtan folytathatjuk a megszokott esti tevékenységeket, mert a halk morajlás sokszor megnyugtatja a kicsiket, tudják, hogy apa, anya ott van a közelükbe - esetleg a nagyobb testvéreket kell csak meggyőzni, hogy legnagyobb csatáikat ne abban az időben vívják, amikor a legkisebbet próbáljuk elaltatni.

A fény, a zenéhez hasonlóan, néhány babának szükséges ahhoz, hogy biztonságban érezze magát és nyugodtan tudjon elaludni, másoknak teljes sötétségben könnyebb álomba merülni. Próbáljuk kitapasztalni, a mienknek melyik a kellemesebb; próbálkozhatunk azzal is, hogy napközben világosban, este sötétben kíséreljük meg az alvást, ezzel is ritmust adva a nappalok-éjszakák váltakozásának.

Mégis, mennyit?

Az egyéni igények eltérőek, de a szakkönyvekben, kismamáknak szóló tájékoztatókban találhatunk táblázatokat arról, hogy az "átlaggyereknek" melyik korban hány óra alvásra van szüksége.

Általános tapasztalat szerint a legtöbb baba az első 1-2 hónapban még rendszertelenül 2-3 órás ébredésekkel megszakítva napi 16-17 órát alszik.

Három hónapos korában átlagosan tíz óra éjjeli és öt óra nappali alvásra van szüksége egy babának; 6 hónaposan nappal négy-öt, éjjel kilenc-tíz; kilenc hónaposan nappal három-négy, míg éjjel tíz-tizenegy óra az átlagos alvásigény.

Egyéves korára a gyerekek döntő többsége átalussza az éjszakát (10-12 óra), míg nappal egyre kevesebb (2-3 óra) alvásra van szüksége - körülbelül ez az arány figyelhető meg kétéves korukig.

[origo]