A fityma
	Az előbőr valójában egy visszahúzható, kettős bőrredő: külső része (külső fityma) hasonló a hímvesszőt fedő bőrréteghez, míg a belső része (belső fityma) inkább a szemhéjhoz hasonlítható. Gyerekkorban általában teljesen beborítja a makkot, míg felnőttkorra mérete személyenként igen eltérő lehet.
	Ajánlat
	Fejtetvek Tízpercek titkai Várandósság és szépség Mindent a középfülről Mese a gonosz ostobáról Nem csak az antibiotikum gyógyszer Még a széltől is Bábos Dorka és barátai Várandósság és fogak

Mi az?

A körülmetélés elnevezés egy rövid sebészi beavatkozást takar, melynek során az előbőrt (fitymát) helyi érzéstelenítés mellett eltávolítják a hímvesszőről, így az nyugalmi állapotban sem takarja a makkot és a mögötte lévő úgynevezett koronaárkot.

A makk rendkívül érzékeny, idegvégződésekben gazdag felületét a fityma védi a külső hatásoktól. A makk és az előbőr között mirigyek találhatók, amelyek fattyúszerű váladékot (szmegmát) termelnek. Amennyiben valakinél nem megfelelő a nemi higiénia, ezt a váladékot nem megfelelően távolítják el, a felgyülemlett és bomlásnak induló szmegma gyulladáshoz is vezethet - ezért is rendkívül fontos, hogy a szülők (és ebben nem elhanyagolható az édesapák szerepe) fiúknak minél előbb megtanítsák az előbőr hátrahúzását, a napi tisztálkodás részeként a hímvessző, a makk szappanos lemosását is.

Hol  miért?

Higiénia

A higiéniai, egészségügyi okokból végzett körülmetélés híveinek egyik érve éppen ehhez a tényhez kapcsolódik: a körülmetélés eredményeként a makk folyamatosan fedetlen, "szabad" állapotban van, szellőzik, amitől a fityma által fedett makknál szárazabbá válik, megerősödik, ezáltal pedig nem tudnak megtelepedni rajta például a gombák. Vagyis nem csak tisztán tartása könnyebb, de bizonyos fertőzésekkel, nemi úton terjedő betegségekkel szemben is védettebbé válik.

Az Egyesült Államokban a fiúk közel 80-85%-án végzik el a beavatkozást még újszülött korban, higiéniai megfontolásból, de hasonlóan bevett szokás ez Ausztráliában, Dél-Koreában, Kanadában vagy a Fülöp-szigeteken is.

Vallás, hagyományok

Vannak olyan népcsoportok, amelyek körében a férfivá avatás része a körülmetélés, másoknak vallásuk írja elő a kötelező beavatkozást. A vallási okból végzett körülmetélés különböző életkorokban történhet.

A zsidóknál betérési szertartásnak számít; azt a szövetséget jelképezi, amelyet Isten kötött a zsidókkal Ábrahám közvetítésével. Szokás szerint a születés utáni nyolcadik napon végzik el. 
A moszlimoknál tág határokon belül mozog a beavatkozás ideje: valamikor csecsemőkor és a házasságkötés között kerül rá sor. Ez országonként, népcsoportonként eltérő lehet, de a legtöbb helyen, akármikor történjen is, óriási ünnepléssel jár. Általában nem is egyenként végzik el a fiúkon, hanem egy-egy közösség, nagyobb család fiai egyszerre esnek át a "megtisztuláson", amit sokszor 3-4 napos ünneplés követ.

A hagyományos társadalmakban, így Afrika, Dél-Amerika, Óceánia számos részén a férfivá avatás szokásainak egyike. Ezeken a helyeken is a közösség közel egykorú (12-18 éves) tagjain végzik el egyszerre, egyéb rituális szokásokkal körítve.

Betegség

Előfordulhat az is, hogy valaki nem is hallott még erről a beavatkozásról, vagy egyáltalán nincs meggyőződve szükségességéről, mégis szükségessé válik nála a beavatkozás elvégzése. Ilyen eset lehet a fityma különböző okokból történő gyulladása vagy a fitymaszűkület.

Gyerekek

Hazánk törvényeinek megfelelően 18 év alatti gyerekeken csak a szülők (gyám, gondviselő) kifejezett kérésére, szükséges beavatkozás esetén az ő engedélyükkel végezhetnek körülmetélést. A műtét bármilyen életkorban elvégezhető.

A különböző vitákat követve rengeteg érvvel találkozhatunk akár ellene, akár mellette. Minden szülő szabadon eldöntheti, elvégezteti-e a fiúgyerekeken ezt a beavatkozást, akár vallási, akár higiéniai megfontolásból.

Amennyiben nem orvosi tanácsra van szükség körülmetélésre, hanem szabad elhatározásunkból vetjük alá gyerekeinket a beavatkozásnak, legideálisabb időpontnak a születést követő 7-10. napot tartják.

Ha kisgyerekről van szó, akivel már meg lehet beszélni a vele történő eseményeket, feltétlenül készítsük fel arra, mi fog történi vele, miért tartjuk szükségesnek, mi értelme van (számunkra) a beavatkozásnak. A továbbiakban is (óvodás, majd iskolás korban) mindig meg kell erősítenünk abban, hogy ezt sem szégyellnie nem kell, sem dicsekednie vele; ettől ő sem kevesebb, sem több nem lett körülmetéletlen társainál, egyszerűen fontosnak, indokoltnak tartottuk (vallási, higiéniai, bármilyen okból) elvégzését, az ő érdekében.

[origo]