Az sem mindegy, hogyan
	Amikor egy kisgyerek megbetegszik, mi sem természetesebb, mint hogy a szülei mindent megtesznek a gyógyulásáért. Legszívesebben az összes betegséget eltűntetnék a föld színéről, de - mert ezt nem tehetik - legalábbis megpróbálják mielőbb elküzdeni az adott kórt.
	Ajánlat
	Még a széltől is Játék az egész világ Szájpadhasadék és fülproblémák Készüljünk a szülésre! Játsszunk most együtt! A nevetés a legjobb gyógyszer Fogamzás, terhesség Gyermekcipő gyógytornász szemmel Szépeségápolás pocakkal Várandósság és szépség Várandósság és fogak Várandós higiénia: a haj Letapadás, szűkület Őrült reggelek Játék az ujjakkal

Sokan erre egyetlen létező megoldást tudnak és fogadnak el a gyerekorvostól: azonnal antibiotikummal "ellentámadni". Pedig az antibiotikum kétélű fegyver: ha nem csak akkor használjuk ezt a valóban csodás találmányt, amikor igazán szükség van rá, többet is árthatunk vele, mint amennyit használunk.

Mi az?

Az antibiotikum szót eredetileg minden kémiai anyagra használták, amely elpusztította az élő sejteket. Mára jelentése módosult, csak a baktériumokat, gombákat, parazitákat pusztító, azok elterjedését gátló vegyületeket nevezzük így - és már ebből a meghatározásból is kiderül, hogy az antibiotikumok csak a baktériumok okozta fertőzésekkel szemben lehetnek hatékonyak, vírusfertőzés kezelésére, láz csillapítására nem alkalmasak. (Felmérések szerint a lázas gyerekek 60%-a kap antibiotikumot, noha mindössze 10%-uk lázát okozza baktériumfertőzés.)

Az első gyógyításra használt, felismert antibiotikum Alexander Fleming felfedezése, a penicillin volt, 1928-ban. A negyvenes években terjedt el alkalmazásuk a gyógyászatban, és innentől kezdve ezeknek a gyógyhatású vegyületeknek köszönhetően jelentősen csökkent a fertőző betegségek okozta halálozási arány.

A természetben elsősorban gombák termelnek antibiotikumot: a talajbaktériumokkal az élőhelyért versengő gombák kifejlesztettek egy anyagot, amellyel elpusztíthatják a baktériumokat, és így több táplálékot szerezhetnek maguknak. Fleming felfedezéséhez egy véletlen vezetett; a laboratóriumában megpenészesedett edényt vizsgálva jutott el penicillinhez, amely nevét is a penészgombáról (penicilium notatum) kapta. Ma már a legtöbb antibiotikumot kémiai módszerekkel állítják elő.

Szedjük, ne szedjük?

Ahogy a definícióból is következik, az antibiotikumok kizárólag a baktériumok okozta fertőzésekkel szemben hatásosak. (A leggyakrabban előforduló ilyen fertőzések: az agyhártyagyulladás, a tüszős mandulagyulladás, a középfülgyulladások, kötőhártya-gyulladások, tüdőgyulladások nagy része, a vesemedence gyulladás, húgyúti fertőzés, vérmérgezés.)

Nem minden baktériumra hat azonban minden fajta antibiotikum. Ezért, amennyiben baktériumfertőzés gyanúja merül fel, az orvosok úgynevezett leoltást végeznek, hogy az adott baktérium ellen ható, speciálisan az ellen kifejlesztett készítményt írhassanak fel.

Alaposan meg kell gondolniuk, kinek mikor és milyen fajta antibiotikumot ajánlanak. Az indokoltan adott antibiotikum életeket is menthet; a fölöslegesen, indokolatlanul szedett ellenszer viszont nem csak drága, de azzal a veszéllyel is jár, hogy megöli a szervezetünkben található hasznos és szükséges baktériumokat is, ráadásul a sokszor ismételt antibiotikum-fogyasztással egyre több ellenálló (rezisztens) baktériumra teszünk szert a.

Mi az antibiotikum rezisztencia?

Szervezetünkben nem csak káros, de nagyon sok hasznos baktérium is található (ellentétben a vírusokkal, melyek mindegyike "haszontalan"). Ezek a mikroorganizmusok  - a hasznosak csakúgy, mint a betegséget okozók - hihetetlen alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, genetikai változóképességük irigylésre méltó.

Ha sokszor (indokolatlanul) szedünk antibiotikumot, a szervezetünkben található baktériumok "megtanulják"  annak vegyületeit, olyan génekre tesznek szert, amelyek biztosítják számukra az adott vegyülettel szembeni védettséget, vagyis az antibiotikum szedése mellett is képesek lesznek szaporodni, fertőzni. Vagyis hiába szedjük a továbbiakban arra a betegségre a "jól bevált" antibiotikumot, az bizony egy idő után nem fog használni.

Mellékhatások

Mivel ezek a vegyületek a hasznos baktériumok egy részét is elpusztítják, amelyek pedig az emésztésben játszanak nagy szerepet, a mellékhatások is elsősorban a gyomor és a bélrendszer területén jelentkeznek.

Az antibiotikum-kúrák alatt és után fellépő panaszok leggyakrabban a vastagbél működését érintik; a kúra felborítja a szervezet természetes egyensúlyát, a hasznos baktériumok száma csökken, míg helyettük káros baktériumok szaporodhatnak el a vastagbélben, hasmenést, bél-panaszokat okozva.

Az ellenszer ellenszere

Ilyen kúrák alatt, illetve utánuk még 2-3 napig segíthet megőrizni a hasznos baktériumok egyensúlyát, ha naponta legalább kétszer élőflórás kefírt, joghurtot fogyasztunk. Mindenképpen kérjük ki azonban orvosunk tanácsát, mert a kalciumban gazdag tejtermékek egyes antibiotikumok felszívódását gátolhatják. Ilyen esetben gyógyszertárban is kaphatunk (gyerekeknek is, felnőtteknek is) olyan készítményeket, amelyek a bélflóra egyensúlyát segítenek helyreállítani.

[origo]