|
Legyünk velük őszinték
Sok tényező befolyásolhatja, hogyan reagál gyermekünk a különböző oltásokra. Előfordulhat, hogy negyed órával a szúrás után már vidáman mászik, szaladgál, kommunikál, észre sem lehet rajta venni semmit, ahogyan előfordulhat az is, hogy az elkövetkező néhány napban nyűgös, sírós, levert lesz a kicsi.
A legjobb, amit oltás után tehetünk, ha hiszünk a gyerekünknek. Vagyis, ha semmilyen tünet nem jelentkezik rajta, ne bánjunk vele úgy, mintha beteg volna. Ha pedig nyűgös, bújós lesz, adjunk neki egy kis időt a "nyafogásra"; próbáljunk meg türelmesek lenni vele, ilyenkor fokozottan szüksége van az anyai megértésre, kedves szóra, simogatásra, "kényeztetésre".
Oltás előtt próbáljuk meg elmagyarázni neki - a kicsiknek is, akik "még nem is értik" -, hogy az oltásra szükség van ahhoz, hogy egészségesek maradhassanak, a doktor bácsi segít ebben, és igen, kicsit talán csípni fog, de ha ügyesen tartja a karját, olyan gyorsan el fog múlni, hogy alig veszi észre. (Azért ne várjuk tőle, hogy ezt így is fogja csinálni.) Legtöbb gyereknél nem válik be, ha úgy teszünk, mintha semmi nem történne, mintha valami más miatt mennénk a doktor bácsihoz/nénihez. Ráéreznek hamar, mi történik körülöttük, és könnyen elveszíthetjük a bizalmukat a nem szerencsés taktikázással.
Lázzal vagy anélkül
Az oltások közül a tuberkolózis és a gyermekbénulás elleni, valamint a két hónapos korban kapott Act-Hib általában nem jár lázzal; a DiPerTe rendszerint igen (3-4 órával az oltás után).
Egyes gyerekorvosok azt javasolják, az oltások után ne is várja meg a szülő, jelentkezik-e láz, "biztos, ami biztos" alapon hazaérve adjunk a babának lázcsillapító kúpot vagy szuszpenziót, elkerülve ezzel a következő órák kellemetlenségeit.
Többen vannak, akik azt tanácsolják, várjunk a gyógyszerekkel. Egyrészt az sem biztos, hogy a kicsi belázasodik az oltást követően. Másrészt sokat tanulhatunk a babánkról, szervezetéről, alkatáról, ha látjuk, hogyan reagál az oltásra - ez a tudás pedig hasznos lehet számunkra későbbi betegségek esetén. Persze ők sem a láz csillapítása ellen érvelnek, csak azt mondják, várjuk meg, szükség van-e a gyógyszerekre, és akkor adjunk csak belőlük a babának, ha a láza - popsiban mérve - 38 fok fölé emelkedik.
A láz csillapítása
Az oltás utáni láz semmiben nem tér el a többi betegségnél előforduló láznál, így csillapítására is ugyanazok a lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A kúpok közül ilyenkor ajánlottabbak a fájdalomcsillapítót is tartalmazó (paracetamol tartalmú) készítmények, kevésbé a nyugtatót tartalmazók. Adagolásuk általában a gyerek testsúlyától függ, ezért mindig kérdezzük meg gyerekorvosunkat a megfelelő adagról - előfordulhat, hogy a kúpot félbe kell vágnunk - és gyakoriságról.
A szuszpenziók (szirupok) adagolása a mellékelt tájékoztatókon megtalálható, ez leggyakrabban szintén a gyerek testsúlyának függvénye.
Ha a pici több napon keresztül lázas, és szükséges a folyamatos csillapítás, lehetőség szerint ne egyfajta (azonos hatóanyagot tartalmazó) gyógyszert használjunk. A gyerekorvosok többsége egyetért abban, hogy magas láz esetén 3-4 óránként adhatunk lázcsillapítót a gyereknek, de jobb, ha különböző fajtákból; ha például reggel kúpot adtunk, 3-4 óra múlva sziruppal próbálkozzunk, majd hűtőfürdővel, majd ismét a kúppal, és így tovább.
A hűtőfürdő szintén hatásos (és természetes) módja a láz csillapításának - akár a gyógyszer mellett, vagy azzal felváltva is -; a leggyakrabban alkalmazott úgynevezett fizikai lázcsillapító módszer. (Ezek lényege, hogy a felesleges hőt minél nagyobb testfelületen vezessük el a testtől. Hasonló ehhez a testre, bokára, csuklóra tekert vizes borogatás is, de utóbbiaknál kicsi a testfelület, előbbit pedig kellemetlen, a legtöbb gyerek nagyon nehezen tűri meg magán a vizes borogatást.)
Engedjünk annyi vizet a kádba - mintha fürdeni készülnénk - hogy a babát vagy már ülni tudó kisgyereket a mellkasáig ellepje. A víz ne legyen meleg, de hideg sem - körülbelül a mért lázzal azonos hőmérsékletű a megfelelő. Így kellemesen langyos vízzel kezdjük a fürdőt, amibe még (körülményekhez képest) szívesen belemegy a kicsi, majd folyamatosan, szinte észrevétlenül engedjünk hozzá hideget, miközben a lefolyón engedünk le a melegből. (Ha nem annyira elesett, és el tudunk játszadozni vele, amíg ő a kádban üldögél, azt is megvárhatjuk, hogy magától hűljön ki a víz.)
Eközben finoman locsolhatjuk a kicsi hátát, pocakját, hogy minél nagyobb testfelületen történjen a hőleadás. Ha már kezünkkel is érezzük a láz csökkenését, abbahagyhatjuk a fürdőt, de ha nem, 10-12 perc elteltével akkor is vegyük ki, törölgessük szárazra, és ha nem csökkent jelentősen a láza, ismételjük meg a fürdőt egy-két órával később.
[origo]
|