|
Miért?
A baba evés közben elég sok levegőt is nyel - akár anyatejet szopik, akár cumisüvegből iszik. Ennek a levegőnek evés után valahogyan távoznia kell, mert a gyomorban maradt levegő görcsöket, fájdalmakat okozhat, ráadásul a kicsi "túltelitettnek" érezheti magát tőle, amitől nyűgös, ingerült lesz.
Különösen igaz mindez az egyébként is hasfájós babákra - ők általában véve is érzékenyebbek a külső ingerekre is, ingerlékenyebbek, nyugtalanabbak társaiknál. Próbáljunk meg nagyon türelmesek lenni velük (is), szoptatás/etetés után fokozottan figyelni a büfiztetésükre.
Kísérletezzünk a különböző fogástípusokkal, próbáljuk megtalálni a számukra legmegnyugtatóbb, legkevésbé fájdalmas pozíciót, mert minden babánál más lehet a célravezető tartás (függőleges vagy vízszintes tartásban, hasra fektetve, kinyújtott lábunkon hasra fektetve, enyhén ringatva stb.).
Mikor, meddig?
Büfiztetni minden etetés után kell - akkor is, ha a baba előzőleg nem büfizett és akkor is, ha úgy tűnik, most nincs is szükség rá. Elképzelhető, hogy tényleg nincs, de ezt mi (ránézésre) nem tudjuk megállapítani.
Valóban van olyan szerencsés eset, hogy a baba nem nyel levegőt, pontosabban nem nyel nagy mennyiséget belőle. Ilyenkor nem érdemes mindenáron erőltetni a büfizést; ha 5-10 perc sétálgatás, hátsimogatás után sincs "eredmény", nyugodtan lefektethetjük a kicsit.
Hogyan?
Mielőtt bármibe is belekezdenénk, terítsünk egy tiszta textilpelenkát a vállunkra, hogy ha a baba bukna is, ne kelljen naponta tízszer átöltöznünk.
Emeljük fel a babát úgy, hogy velünk szembe nézzen. Fektessük őt a vállunkra, úgy, hogy a hasa a mellkasunkon, feje a vállunkon támaszkodjon. Sétálgassunk vele így egy kicsit - lassan, piciket lépve. Sokszor már ez a mozgás is elég, hogy megszabaduljon a felesleges levegőtől.
Segíthetünk azzal is, ha közben finoman simogatjuk-masszírozzuk a hátát, körkörös mozdulatokkal. "Gyorsíthatunk" a folyamaton, ha a vállunkon fekvő baba popsiját egy-két másodpercre megemeljük. Így a pocakja felcsúszik a vállunkra, és az enyhe nyomás, valamint a vízszinteshez közeli helyzet segíthet a levegő távozásának. Ne hagyjuk azonban ebben a helyzetben pár másodpercnél tovább, és - ha nem muszáj - ne kísérletezzünk az emelgetéssel közvetlenül az evés utáni percekben.
Ütögetni, rángatni nem tanácsos - ezzel leginkább azt érhetjük el, hogy a szükségesnél is többet bukik, esetleg hányás lesz a vége.
Bukás
Sok csecsemő bukik is evés után - ettől nem kell megijedni. Legtöbbjüknél ez aztán idővel elmarad majd - ha azonban még 9-10 hónapos kora után is rendszeresen bukik egy baba, érdemes szakemberrel megvizsgáltatni. Eddig a korig azonban természetes folyamat, hogy a feljövő levegővel együtt némi anyatej is távozik.
Újszülötteknél, ha a kismama melle sebes, az is előfordulhat, hogy a felbukott anyatej véres. Természetes lehet ez is - az ilyenkor a tejbe keveredő vér nem a csecsemő betegségét jelenti, nagy valószínűséggel az anya sebes melle/mellbimbója az okozója.
Völgyi Judit
[origo]
|