Lucababa
	Nézd meg Szilvi és Luca fotóit
	"A délelőttöket teljes egészében a gyereknek szentelem." Képek itt:
	Ajánlat
	Halloween-i tökjátszótér Horváth Lili otthon és a színpadon is anya Fogyás milliók szeme előtt Szép dekoltázshoz elég a szoptatás Gyémántcumi és bébiparóka Michelle Wild Vad Málnája Britney 2000 dolláros babakocsit tol Szoptatás- a legjobb szerep, amit valaha kaptam A Megasztár bébi már zongorázik Stílusos, de drága pelenkázás
	Hirdetés
	Biztonság a kicsiknek! Szezonális lakásajánlatok!

- Mit gondolsz, ez a kihagyás ártott vagy nem a szakmai pályafutásodnak?

- Szerintem nemhogy nem ártott, sokkal inkább használt. Teljesen más szemmel néztem a parlamenti- és az önkormányzati választásokat, az előttük és utánuk zajló eseményeket. A tartós otthonlét kizökkentett az addigi valóságfelfogásból. A híreket csak néztem, de nem éltem meg. Mindennél nagyobb jelentőséggel bírt és bír, hogy aktív részese lehetek a kislányom fejlődésének. A furulyázás, az éneklés, a mondókák, a versek, a közös játék és hancúrozás határozza meg az életemet, és ennek köszönhetően sokkal kritikusabban állok az interjúalanyokhoz.

- Mit gondolsz, más lett a gyerekkel töltött idő hatására esetleg az interjú technikád?

- Felteszem, a metakommunikációs készségeim változására gondolsz. Ezt nem vettem észre magamon. Azt hiszem, korábban is nyitott szemmel beszélgettem. Luca pedig sokkal inkább a beszédkészségemet fejleszti. Reggeltől-estig be nem áll a szája, úgyhogy folyamatosan treníroznom kell, hogy megértsem, mit jelent a dúdidú, a lala vagy a tatata. Most már egyébként a mutatóujját is használja és pápát is int.

- Hogy oldottátok meg, hogy visszamehess dolgozni?

- Óriási szerencsém van, a kollégáim hihetetlenül megértőek. Hetente 1-2 napot dolgozom és elég ötre bemennem. A délelőttöket ilyenkor is teljes egészében a gyereknek szentelem, kettőre pedig jön a bébiszitter, hogy tudjak készülni az adásra. Lucus ugyanis nagyon igényli a foglalkozást. Ha csak én vagyok vele, egy percre sem enged el maga mellől, viszont ha gondoskodok neki társaságról, az enyémről egy darabig hajlandó lemondani. Úgyhogy adásnapokon kora délután beköltözök a dolgozószobába, néha persze csak előkerülök egy-egy puszira, ötre bemegyek, az apukája 6-7 körül hazaér, Lucus 8-fél kilenc körül már alszik, tehát igazán nem sokat érez abból, hogy az anyukája ismét dolgozó nő lett.

- Ez a megértés szerinted neked szól a tévénél vagy általános tendencia?

- Azt hiszem, nekem szól. Az az igazság, hogy már nagyon várták, hogy visszamenjek, és persze korábban én is azt mondtam, nem leszek sokat távol. Nem tudtam elképzelni, hogy megleszek munka nélkül, hiszen világéletemben rengeteget dolgoztam. Terhesen még úgy gondoltam, januárban szülök, áprilisban pedig újra a képernyőn leszek. Aztán jött a június, a szeptember és októberben is csak betyárbecsületből mentem vissza. Ha újrakezdhetném, biztosan januárt mondanék.

- Ezek szerint sok minden másképp történt, mint ahogy tervezted.

- Igen. Tudtam, hogy nagyon fogom szeretni a kislányom, hiszen az enyém, de hogy ennyire, azt nem hittem volna. Hogy órákig képes vagyok gyönyörködni benne, hogy miközben utálok főzni, neki mindennap főzök, turmixolok és passzírozok, hogy magammal szinte nem is foglalkozom, mert nem akarom tőle elvenni az időt. Hihetetlen jó érzés ennyire önfeledten és önzetlenül imádni valakit.